A második hónapot a Neurológián töltöttem. A rendszer ugyanaz,
mint a korábbiaknál: két hét stroke, két hét general neurology. A sarasotai
konferencia a gyakorlat második hetére esett, így a stroke teammel csak egy
hetet töltöttem. (OMG Sarasota!!) Ezalatt újratanultam az agyi érrendszert és
ellátási területeket, ami után könnyen lokalizálni tudtam a léziókat már a
képalkotó előtt. A neurológiában a stroke azon állapotok egyike, amit minden orvosnak
fel kell tudnia ismerni, tényleg. A lokalizációt pedig itt lehet a legjobban
megtanulni, és ezt otthon is nagyon komolyan veszik, úgyhogy készültem otthon
is. Az általános neurológián természetesen többféle beteggel lehet találkozni,
csak néhányat felsorolnék: epilepszia, ALS, vasculitisek, sclerosis multiplex.
Életemben először láttam szekunder generalizált státuszban levő beteget, és a
terápiáját is egy életre megtanultam.
Minden reggel nyolcra érkeztünk medikusok, amikor is
kiosztották a betegeket. A vizit (rounding) általában ebéd után szokott
indulni, az ebédnek pedig itt is megadják a módját és idejét. Mivel ebéd előtt
mi sokszor már végeztünk az egy-két betegünkkel, így hosszabb üresjáratok
gyakran előfordultak. Ezekre az időkre érdemes csatlakozni egy szimpatikus
rezidenshez, akinek általában még bőven van dolga ilyenkor is. Ezt akkor is
érdemes, ha mondjuk a beteg annyira dysarthrias, hogy nem értesz egy szót sem
az anamnézisfelvételkor.
Ismételt alapigazságként mondanám, hogy az ember annyit kap
ettől a gyakorlattól, amennyit belerak. Ha nincs kedved alaposan megvizsgálni a
beteget, senki nem jár utánad, a referáláskor az attending sem szúr le, hogy
ezt meg azt miért nem csináltad meg, így viszont tanulni sem lehet sokat. Élni
kell a lehetőséggel, és minél több beteghez bemenni, azokhoz is akár, akikről
reggel elmondták, hogy érdekesek, de nem te kaptad őket. Ez néha nehéz és erőt
kell vennie az embernek magán, de ha nem csinálod, akkor könnyen el tud menni
úgy egy nap, hogy azt érzed, semmit nem csináltál. Szóval proaktivitás, előre!
A sarasotai hetünk fantasztikus volt, most is épp arra a 30
fokra vágyom, miközben esik a hó és nem lehet közlekedni Buffaloban. :) Szakmai szempontból
nézve sok rendkívül érdekes előadás hangzott el, a baráti hangulat pedig megkönnyítette
az aktív részvételt is. Az idén először különálló diákszekcióban előadni is pozitív
élményként maradt meg, nagyon jó volt hallani a szervezők és a ’seniorok’
elragadtatását a fiatal előadóktól. Mi, buffaloi diákok segítettünk a helyszíni
regisztrációban. Őszintén, egy mondatban? Sarasota miatt már megéri az őszi
turnusban jönni! :)
Az utolsó hétvégén meglátogattam F. Péter bácsit
Torontoban, aki mindig nagyon szívesen fogadja az aktuális buffaloi diákokat,
és nem csak szállást ad, de a legújabb gasztronómiai remekeit is elkészíti. Az
egyik este a Toronto Symphony Youth Orchestra játszott Tschaikovskyt és Faurét,
amire szerencsére Péter bácsit is el tudtam vinni egy igen kedvezményes
jeggyel. (ezt a linket ajánlom figyelmetekbe: https://www.tso.ca/en-ca/TSOUNDCHECK/default.aspx)
Másnap, ugyanezen a honlapon intézve, a Toronto Symphony Orchestra koncertjére
is el tudtam menni, ami szintén zseniális volt. Toronto tele van galériákkal meg
múzeumokkal, amik nekem már nagyon hiányoztak, úgyhogy számomra Toronto
leginkább ezek végiglátogatásából és az esti koncertekből állt (cultural
recharge).
Miközben
ezt írom, Buffalo-t épp ismét ellepi a hó... :)
2014.
11. 27.
Fenyves
Bánk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése