Hát, igen. Lassan vége. Már egy hét sincs hátra, és repülök
haza, ami megnyugtat és feszültséget is okoz egyben. De amiről írni akarok
nektek, az egy rövid összefoglalója az elmúlt, cseppet sem eseménytelen
hónapomnak.
Kezdjük ott, hogy jártam Bostonban, amit mindenkinek nagyon
tudok ajánlani. 3-4 napot érdemes rászánni, hogy a felszínnél többre is legyen
ideje az embernek. Az indulás kalandos volt, mert az éppen Buffalo-t ellepő
snowstorm miatt kétszer is törölték a járatomat, de végül minden megoldódott és
a visszautamat is át tudtam rakatni egy nappal későbbre. Természetesen Bostonban
sem tudtam ellenállni egy klasszikus zenei koncertnek, így egy tíz dolláros
rush-hour jeggyel elmentem a Jordan
Hall-ba a Buffalo Philharmonic Orchestra
Sibelius-koncertjére, ami örök élmény marad nem csak azért, mert Sibelius
zseniális, hanem mert a Jordan Hall varázslatos enteriőrrel dicsekedhet.
Hétvégén van nyílt piac a piactéren (micsoda meglepetés), ahol kipróbáltam,
milyen frissen fogott nyers osztrigát és kagylót kiszürcsölni a héjából,
papírtálcán, igazi streetfood jelleggel. Múzeumok tekintetében a Isabella Stewart Gardner, az MFA, illetve az ICA fért bele az időmbe, az első kettőt ne
hagyjátok ki! A massachussets-i szabadkőműves
nagypáholy Bostonban található, és minden fél órában ingyen körbevezetést
tartanak az épületben. Én még sosem jártam ilyen helyen korábban, úgyhogy
nagyon érdekes volt.
A gyakorlat. A medical oncology teljesítése közben
bekérezkedtem Dr. L. neuroophtalmologiai , illetve Dr. Sz. Alzheimer-rendelésére,
ami nagyon jó volt arra, hogy még több orvos hétköznapi munkájába belelássak. A
medical oncón szinte minden nap más orvossal dolgozik az ember, így minden nap
újra fel kell mérni a terepet, hogy ki mit vár el, mit lehet és mit nem. Ez
fárasztó egy idő után, viszont így sok orvos kommunikációját lehet megfigyelni.
Néhány napja kimentem a DENT Towerbe Dr. M. Lászlóhoz, hogy egy napot az ő
fejfájás és neuroonkológiai rendelésén töltsek, így belelátva a privát ellátásba
is. Érdemes minden ilyen és ehhez hasonló lehetőséget kihasználni, sokat
ismerkedni és bekéretőzni: mindenki nagyon kedves és segítőkész.
A hálaadást követő hétvégét Cleveland-ben töltöttük, ahol
az éves magyar találkozón (Magyar Kongresszus) vettünk részt. Itt
megismerkedtünk más képzéseken részt vevő magyarországi magyarokkal, illetve
sokadik generációs amerikai magyarokkal is. Jó kis társaság gyűlt össze, és
remekül éreztük magunkat. A Crop bisztrót
pedig halkan ajánlom a gasztro-világ függőinek. :)
A
clevelandi hétvégéről visszatérve rendszeresen találkoztunk újdonsült magyar
barátainkkal, ráadásul P. Nándi is visszatért Buffaloba egy kis karácsonyi
bevásárlásra :P, úgyhogy egyik este összehoztunk egy kisebb házibulit néhány
kvázi-random amerikai orvostanhallgatóval, aminek többek között az alábbi, a
házunk tetején készített napfelkeltés kép lett az eredménye. Na persze nem az
ébresztőre keltünk fél nyolckor...
Ma az
Anchor Bar-ba készülünk búcsúvacsorára, ugyanis Kati és Dalma mennek el a
hétvégén, az újak pedig tegnap jöttek meg. Jó móka lesz!
2014. 12. 11.
Fenyves Bánk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése