2018. október 4., csütörtök

Our last month in Buffalo


Our last month in Buffalo (wow the time flew by so fast!) began with an awesome weekend road trip to Boston, Massachusetts. We rented a family van and loaded it up with all our gear and set out East on the interstate I-90. This was a particularly awesome time for us because we had just completed our Neurology rotations and finished our mock “shelf exam,” so this weekend trip was a perfect way to relax and reward ourselves a little.
          Boston is approximately an 8 Hour drive from Buffalo so we decided to make a stop on the first night in Gansevoort, New York. We found an awesome little log cabin in the hills of upstate New York that overlooked the forests of Vermont (it was beautiful!). The cabin didn’t have water or electricity so we were left to cook dinner over an open fire in this great big fire pit that was out front of the cabin! This was fantastic! We spent the night by candlelight around the table playing Gazdálkodj okosan (Monopoly) and sharing a few beers and stories from Hungary.








          The following morning we woke up early so we could arrive in Boston at a decent hour. We spent the weekend touring the city and snapping photos of the sites. Boston is one of my favourite cities I’ve ever visited in North America. The early Irish settlers have had a strong influence on the culture for many years and architecture itself reminds me a little of Dublin itself. Without going into too much detail, the local food markets (The Quincy Market) are an absolute must see! Balint and I enjoyed our first ever lobster rolls while we were there! They were expensive but they were worth it!!!


         





          My clinical rotation during the last month was in Oishei’s Childrens Hospital. I spent most of my time with the Pediatric Neurology team where I learned about the clinical presentations of various forms of seizure disorders. Pediatrics is an incredibly complicated field of medicine and each and every treatment plan has to be thoroughly thought out as to not harm the further development of the child. They say that the human brain (and therefore the mind) isn’t fully developed until a person reaches the age of 25…so it is easy to understand why such careful consideration must be taken when prescribing medications that can supress the central nervous system. Other than spending time at the in-patient children’s clinic during the last month, I also had the amazing opportunity of shadowing Dr. L.M. at the DENT Neurological institute for a few days each week. DENT is one of the premiere headache / concussion / chronic pain / neuro-oncology research centers in the United States and I was very fortunate to be able to learn about the intricacies of chronic pain management. Dr. L.M. was an incredible teacher and working with him really sparked a drive in me to pursue a career in Neurology.
          Our last weekend in Buffalo was one of the best weekends we had all summer. During early September it had started to get cold so we were extremely fortunate to have one last weekend where it was hot and sunny. We spent Saturday with Dr. I.M. playing tennis at Orchard Park and taking a short hike through the woods to the “eternal flame.” The flame itself is a natural gas leak coming up from the rock in an old gorge just outside of Buffalo which a freely accessible park where people can hike on weekends. We had gone for a late lunch with Dr. I.M. We bid farewell to him and thanked him for all his help over the course of the last three months.



The grand finale of our time in Buffalo for Bálint and I was on the Sunday of the last weekend in the city. We had found some excellent tickets online to the Buffalo Bills NFL game; it was the Bills home opener for the 2018/2019 season! I remember it was EXTREMELY hot that day without a cloud in the sky! Bálint and I went to New Era Field a little early to walk around to enjoy the tailgate-party. We had an awesome time and I highly recommend going to see an NFL football game to any of the students visiting Buffalo!




2018. október 1., hétfő

Búcsú Buffalótól


Elérkezett a búcsú ideje, elkezdtünk megfogyatkozni. Ákos már ma, Niki és Réka holnap vesz végső búcsút a Buffalo-i lakástól. Én egészen vasárnap késő estig tartom itt a frontot, de lassan át kell engedjem a helyemet az újonnan érkezőknek.
Hétvégi kirándulásainkat Bostonban folytattuk. Autóval mentünk, odafele félúton egy faházban eltöltött estével adtunk lehetőséget Ákosnak, hogy kipihenje a vezetés fáradalmait, és ne kelljen teljesen kimerülve érkeznie a célunkhoz. Egyik legjobb döntésünk volt. A vityilló a semmi közepén, egy nemzeti park mellett helyezkedett el. Épp elkaptuk a nap utolsó sugarait, majd tüzet raktunk, este pedig monopolyval múlattuk az időt. 


Másnap Boston felfedezését Ákossal a Freedom Trailen kezdtük meg, így útba ejtve a többek között a Quincy Marketet is, ahol egyebek mellett a híres „lobster roll”-t kóstoltuk meg, majd látogatást tettünk a Red Socks hazájában, a Fenway Parkban.


Utolsó utunk Los Angelesbe vitt. Itt ellátogattam a Los Angeles-i Food és Lobster fesztiválokra, részt vettem a Sikoly vetítésén a Hollywood Forever Cemeteryben, végig bicóztam Venice és Santa Monica Beacheken, majd a naplementét sok helyivel együtt a parton, 30-40 dob spontán ritmusával kísértük végig.






Az utolsó hónap szakmai részét a gastrointestinalis sebészeti osztályon töltöttem. A legkülönbözőbb nyílt feltárásból és laparoszkópiával végrehajtott beavatkozásokon felül sok robotsebészeti esetnél és volt alkalmam asszisztálni.
Búcsúzóul még éppen elkaptuk a szezon első Buffalo Bills meccsét, és utolsó elárvult nyári turnusosként még elkísérhettem az őszieket a Buffalo Sabres – Toronto Maple Leafs hoki összecsapására is. Mindkettő óriási élmény volt, ráadásul utóbbit Dr. L.M. jóvoltából a DENT páholyából tekinthettük meg.



Köszönöm a HMAA-nak és a Campus Mundinak ezt az egyedülálló lehetőséget!

Barta Bálint

2018. szeptember 20.

Szeptemberi búcsú és az utolsó kalandok Amerikában


Beköszöntött az ősz Buffaloba, ezzel pedig elérkezett a búcsú ideje négyünk számára, itt az ideje átadni szeretett kis lakásunkat, az itteni helyünket az őszi turnus tagjainak.
Na de ne ugorjunk ennyire előre, ugyanis a legutóbbi bejegyzésem óta is volt részünk bőven rengeteg élményben. A 3 hónap egyik legklasszabb kalandja augusztus utolsó hétvégéje volt számomra. A neurológia gyakorlat befejezése után ismét autót (bár inkább kisbusznak nevezném azt a járművet) béreltünk, hogy Bostonban töltsünk el egy hétvégét együtt. A bostoni érkezésünk előtt egy éjszakára egy fantasztikus faházban szálltunk meg a Green Mountain and Finger Lakes National Forests nemzeti park területén. Naplementére értünk oda, tulajdonképpen a semmi közepére, majd elkezdtünk tüzet rakni, hogy egyáltalán valamiféle vacsorát tudjunk magunknak varázsolni. Természetesen semmiféle elektronika, sem pedig víz nem volt a faházban, na de az az ezer csillag és a holdfény, amiben este gyönyörködhettünk, semmihez sem volt fogható. Miután besötétedett és már elfogyasztottuk az isteni sült csirkéket, virsliket, petróleumlámpa világítása mellett beszélgettünk és társasjátékoztunk egész este. Másnap reggel pedig indultunk tovább Boston felé. Őszintén megvallva nekem az egész amerikai „kalandozásaink” alatt ez a város tetszett a legjobban, itt tudnám leginkább elképzelni, hogy hosszabb időt is eltöltsek. Nemcsak azért, mert már kiskorom óta a Harvardról álmodoztam, vagy éppen a Bostoni teadélután helyszíne végre megelevenedhetett a történelemkönyvek olvasgatása után, hanem azért is, mert az egész város olyan „európai” hangulatú volt. A gyönyörű kis utcák és a Quincy market forgataga (isteni sea fooddal!) olyan hangulatot kölcsönzött a városnak, amilyet máshol még nem tapasztaltam. Hazafelé még a kihagyhatatlan Letchworth State Parkot is megnéztük, ami Buffalotól nem messze található, és a kelet Grand Canyonjának is nevezik – nem véletlenül.
 








A következő hétvége többnyire pihenéssel telt, de vasárnap a mise után Klári néni és Vince bácsi meghívtak minket egy közös ebédre a híres buffaloi Anchor Barba, hogy végre megkóstolhassuk az extra crispy buffalo chicken wingset – természetesen suicide sauce kíséretében. Miután teleettük magunkat, a Flying Bison Brewery felé vettük az irányt, hogy néhány helyi sörkülönlegességet is kipróbáljunk.
Szeptemberben egy utolsó utazásként volt szerencsénk eljutni a nyugati partra is, méghozzá Los Angelesbe, ahol az igazi kaliforniai hangulatot megtapasztalva tölthettünk el egy szuper hétvégét. Elképesztő a városban uralkodó szélsőséges kontraszt, a gazdag és gyönyörűen rendben tartott városrészek mellett rengeteg a koszosabb, szegény negyed is. Hála az airbnb-nek, mi igen kedvező áron egy elég szép helyen lakhattunk, ahonnan az első nap hajnalban már indultunk is a „kis” túránkra a Hollywood Signhoz, majd onnan tovább a Griffith Observatoryhoz. Végig gyönyörű kilátás tárult elénk. A hétvége hátralévő részében is rengeteget sétáltunk, ennek köszönhetően sikerült minden olyan helyet megnéznünk, ami a bakancslistánkon volt, mint például Beverly Hills, Rodeo Drive, Venice és Santa Monica Beach vagy éppen a The Grove.
 



 

A szeptember hónap hétköznapjait a méltán híres Roswell Park Comprehensive Cancer Centerben töltöttem, ahol nagy örömömre Leukemia osztályon voltam egész hónapban. Mivel a belgyógyászaton belül leginkább a hematológia érdekel, így ilyen szempontból tökéletes helyre kerültem. Az első nap egy eligazításon vettünk részt, aminek fő része tulajdonképpen a fél délelőttön át tartó oktatás volt az itteni beteginformációkat tartalmazó elektronikus rendszer használatáról, ugyanis itt végre kaptunk hozzáférést a betegadatokhoz. Ez azért nagyban megkönnyítette a mindennapos munkánkat a kórházban, hiszen minden beteg korábbi történetének, kezelésének, legfrissebb laborértékeinek, vagy éppen CT/MR képeinek utána tudtunk nézni. A legelső napomat a járóbeteg ellátást nyújtó Leukemia Clinicen kezdtem, majd másnap reggeltől pedig már az 5. emeleten, a Leukemia fekvőbeteg osztályon töltöttem a mindennapjaimat – legalábbis a délelőtti vizit befejeztéig. Itt általában 20-30 beteg fekszik egyszerre, akik közül kiválaszthattam magamnak 3 beteget, akiket ezentúl én követtem és vizsgáltam meg minden nap. Egyszer volt lehetőségem egy patológiai konferencián is részt venni, ahol nagyon érdekes eseteket mutattak be szövettani és makroszkópos bonctermi képekkel együtt.
A kórház egészen lenyűgöző, bár erről a korábbi bejegyzésekben is már többen írtak. Amikor egész nap élő zenét hallgathatsz az aulában, terápiás kutyákat sétáltatnak a folyosón, hogy megsimogasd őket, önkéntesek nyitják az ajtót reggel és mosolyogva köszöntenek, vagy éppen könyveket, újságot, virágot osztogatva járkálnak az épületben, akkor az ember hirtelen el is felejti, hogy egy kórházban van. A betegek lakosztályairól és magáról az épületről nem is beszélve. Talán egy öt csillagos hotelhez tudnám hasonlítani – minden túlzás nélkül. Aztán megszólal a híres csengő az aulában, mindenki megáll néhány pillanatra és állva tapsol, mert ez bizony azt jelenti, hogy még egy ember gyógyult meg a rákos betegségéből – hihetetlenül megható pillanatok ezek.

 

Az utolsó Buffaloban töltött hétvégénket Dr. M. I. tette felejthetetlenné. Szombaton elvitt minket ebédelni, teniszezni, majd kirándultunk az Orchard Parkban, ahol az Eternal Flame vízesést is megcsodálhattuk. Vasárnap a templomban búcsúzkodtunk Éva néniéktől és Klári néniéktől, majd Rékával délután egy utolsó nagy sétát tettünk a környéken.
Én pedig ezennel búcsúzom a HMAA Buffalo Blogtól is, köszönöm szépen azoknak, akik olvasták a kis beszámolóinkat, remélem, hogy sikerült némi betekintést nyújtanunk az itteni mindennapokba és esetleg hasznos információkat is átadni a leendő buffaloi diákoknak. Ezúton szeretném még egyszer kifejezni hálámat az HMAA-nak ezért a fantasztikus lehetőségért, az elmúlt 3 hónap abszolút felülmúlta minden elvárásomat!:)


Buffalo, 2018. 09. 20.
Beniczky Nikolett Jusztina

Utolsó hónapom a Roswellben


Az újabb gyakorlati hónap előtti hétévégén Bostonba utaztunk. Egy éjszakát egy kis faházban aludtunk a Green Mountain And Finger Lakes nemzeti parknál. Az elektromosság és vezetékes víz hiánya még érdekesebbé tette az élményt. Reggel tovább utaztunk Bostonba, ahol 2 napot töltöttünk. Nikivel bejártuk az egyetemi várost. A Harvard, az MIT és a Berkley környéke is más-más képet mutatott. Végig sétáltunk a Freedom Trailen, megismerve a város történelmét, nevezetes épületeit, eldugott, hangulatos utcácskáit.



Augusztus 27-én meg is kezdtem az utolsó gyakorlatomat a Roswell Park Comprehensive Cancer Centerben „GI medicine”, azaz gasztro-onkológia ambuláns rendeléseken. Kedden és szerdán reggel az onko-teammel kezdtem a napot, ahol az onkológusokból, intervenciós radiológusokból, sebészekből, patológusból, dietetikusból álló team megvitatta a kérdésesebb, bonyolultabb eseteket. Dr. C. F. irányítása alatt sokat tanultam a „régi-standard care” kemoterápiáktól elkezdve az újabb immunológiai terápiákon át, a legújabb klinikai kutatásokban használt szerekig. Dr. F nemcsak szakmailag, hanem a példaértékű orvos-beteg kommunikációban bizonyult kiváló mentornak. Őszintén, egyenesen, érthetően beszélt mind a betegekkel, mind a hozzátartozóikkal. Sokszor emlegette, hogy nem a laboreredmények, a CT-vizsgálat a fontos, hanem az, hogy a beteg hogy érzi magát. Nemcsak az a lényeg, hogy a páciensek életét meghosszabbítsuk, hanem az is hogy a fennmaradó időt milyen életminőséggel, milyen körülmények között töltik. Hatalmas élmény volt, amikor először hallottam a lobbyban levő harangot megcsendülni. A gyógyultnak nyilvánított betegek így fejezhetik ki örömüket, az egész lobby őket tapsolja, együtt örül velük.
A Labor Day hétvégét Buffaloban töltöttük. Klári néni és Vince bácsi jóvoltából megkóstoltuk híres buffaloi csípős csirkeszárnyat az Anchor bárban.


Még mindig nehéz elhinnem, hogy a következő hétvégén Los Angelesbe utaztunk. Nikivel már reggel 7-kor elindultunk. Csodálatos volt először megpillantani a Hollywood Signt, aminek a környékét bejártuk, egészen a Griffith Obszervatóriumig elsétáltunk. A kb. 4 órás túra után a Hollywood Walk of Fame-en kerestük kedvenceink csillagjait. Az egész hétvégén nem kis látványosság voltunk a helyiek körében, miközben nagyrészt gyalogosan bejártuk LA-t, Beverly Hillstől Venice Beachig, végig sétáltunk a Rodeo Drive-on, Downtownban véletlenül belebotlottunk egy forgatásba.





Az utolsó közös buffaloi hétvégénken igyekeztünk elbúcsúzni a magyar közösség tagjaitól. Dr. M. I.-nal kirándultunk az Orchard Parkban, megnéztük az Eternal Flame-et.




Izgatottan vártuk az új turnus érkezését, hogy elmesélhessük nekik élményeinket, tapasztalatainkat.
Nagyon hálás vagyok a HMAA-nak és a Campus mundinak, hogy lehetővé tették, hogy csodás, élményekben gazdag 3 hónapot tölthettem el Buffaloban. Biztos vagyok benne, hogy kamatoztatni tudom az itt tanultakat, a tapasztalatokat, az otthonitól eltérő látásmód a jövőben javamra fog válni.

Skoda Réka
Buffalo, 2018. szeptember 20.