Igyekeztem a reggeleimet futással kezdeni. A Delaware parkhoz nagyon közel lakunk, ezért arra terveztem meg a futóútvonalamat. Nyuszikat, mókusokat és piros hasú madarakat láttam legtöbbször a parkban reggelente, a többi futó és kutyasétáltaló mellett. Érdekes volt látni, hogy a hónap végére egyre sötétebbek lettek a reggelek, közeledik már az ősz. A reggeli futás után várt rám egy gyors reggeli és indultam is a kórházba. Az első két hetet az általános neurológián töltöttem D. S. senior rezidens csapatában. Amerikai orvostanhallgatókkal voltam együtt, de minden orvostanhallgatóra több mint egy orvos jutott, így nagyon jó tempóban tudtam tanulni. Mindig figyelmesek voltak és segítettek, ha valahol elakadtam. A neurológiai vizsgálatokat egy idő után már egyedül végeztem, de ha volt bármilyen kérdésem, a rezidenseknek mindig feltehettem. A második két hetet a stroke csapattal töltöttem. Ott sokkal nagyobb volt a pörgés. A legizgalmasabbak a stroke page-ek voltak. Ez úgy nézett ki, hogy amikor egy friss stoke beteg érkezett a klinikára, megcsipogtatták az egész stroke csapatot. Ilyenkor az volt a feladat, hogy minél előbb a beteghez menjünk és felmérjük a státuszát. Tényleg percek alatt ment ott az egész vizsgálat, hiszen a további beavatkozások szempontjából minden másodperccel időt nyerünk a beteg számára. Ebben a két kétben már egészen otthonosan éreztem magam a kórházban. Kezdtem kiismerni az egész rendszert és így egyszerűbb volt eligazodni. Volt, hogy a felettesünknek be kellett számolni egy általunk választott témáról. Ez azért volt nagyon jó, mert segített abban, hogy otthon is készüljünk és így egyre többet megértsünk a folyamatokból.
Szerencsére azért utazásra is volt idő a hónapban. T. É. elvitt bennünket a közeli Fort Ontario-ba. Ez a hely Amerika jelentős történelmi emlékei közé tartozik, hiszen komoly harcok zajlottak a térségben. Nagyon jó volt az idő, az erődöt és a parkot is meg tudtuk nézni. A kirándulás vége felé lementünk az Ontario tóhoz. Rendkívül szép volt a kilátás és valahogy az egész tó olyan békés volt.
Ebben a honapban részt vettem életem első baseball meccsén is. A szállásról úgy indultam el, hogy nem annyira voltam tisztában azzal, hogy akkor ez az a játék, amit olyan fura alakú labdával játszanak vagy nem... Hát el kell hogy mondjam, nem vagyok egy hatalmas foci rajongó, de azt még mindig szórakoztatóbbnak találom. A buffalói csapat játszott a syracusei csapat ellen és végül a vendégek győzedelmeskedtek, A lelátó hangulata nagyon jó volt, talán ez vonzza oda a kedésbé lelkes rajongókat.
M. K. jóvoltából elmentünk egy művészeti eseményre is. A festőknek/grafikusoknak 45 perc állt a rendelkezésükre, hogy egy képet alkossanak. Mindenki maga választhatta meg a technikát és a témát is. Miután készen lettek az alkotásokkal, árverásre bocsájtották a képeket. Nagyon jó volt látni, hogy mennyi ember jött el megnézni az alkotási folyamatot és azt, hogy az esemény végére minden festmény gazdára talált. Ez az esemény évente kétszer kerül megrendezésre itt Buffaloban, de szerintem Budapesten is lennének érdeklődő alkotók, látogatók.
Az egyik este M. L. tartott egy vacsorával egybekötött előadást a botox terápiáról. A botox krónikus migrén kezelésére irányuló kutatásaikról számolt be. Meglepő volt látni, hogy milyen sok ember szenved ebben a betegségben és hogy milyen nagy arányban érnek el ezzel a terápiával eredményeket.
A hónap legizgalmasabb utazása kétség kívül a new york-i kirándulás volt. Busszal vágtunk neki a távnak, ami bőven tartogatott meglepetéseket. Mivel a buszunkra oda és vissza is túlfoglalás volt ezért nem fértünk fel rá. Szerencsére sikerült a következő buszra helyet szereznünk mindkét esetben, így megoldódott a problémánk. A hétvége főleg városnézéssel telt. Nekem az egyik legmeghatározóbb a 9/11 múzeum volt. Emlékszem a tragédiara, mindig is érdekeltek az ilyen történelmi reljélyek. Tényleg megrendítő volt látni, hogy mi tőrtént ott alig pár óra leforgása alatt. Be tudtunk menni a Metropolitan és a Guggenheim múzeumba is, ahol csodás alkotásokat láthattunk. Hatalmas gyűlyteményük van, tele a legnagyobb festők, szobrászok alkotásaival. New York-ban a legnyüzsgőbb rész számomra a Times Square volt, a rengeteg turistával. Ellátogattunk a Central Parkba is, tényleg megnyugtató, békés ám mégis élettel teli pontja ez a városnak.
Utolsó rotációmat a Rosewell Park Centerben kezdem, remélem az eddigiekhez hasonlóan élvezni fogom az amerikai gyakorlatot.
Lipp Mónika
2019. augusztus
