Varázslatos augusztus

Egészen elképesztő ebbe belegondolni, de lassan a Buffaloban eltöltött második hónapunk is véget ér, eljött tehát az ideje az újabb beszámolónak. Először is a gyakorlattal kezdeném, ugyanis ez a hónap -az előzőhöz hasonlóan- a rengeteg élmény mellett szakmai szempontból szintén jelentős fejlődési lehetőséget tartogatott számomra.

Augusztusban Ákossal együtt a Buffalo General Medical Centerben voltunk neurológia gyakorlaton, ahol a hagyományokhoz hűen, akárcsak a korábbi évek diákjai, 2 hetet a general neurology teammel, vagyis általános neurológián, majd további 2 hetet pedig a stroke teammel töltöttünk. Én összességében az általános neurológiát élveztem jobban, de ehhez a betegségek változatossága mellett természetesen az is hozzájárult, hogy milyen volt a csapat. Dr. F. C., a senior resident -akinek egyrészt lehengerlő a humora, másrészt pedig mindig barátságosan fordult felénk- mindent próbált megtenni annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet tanuljunk az ottlétünk során. A hétköznapok nagyjából úgy néztek ki, hogy reggel 7 és 7.30 között érkeztünk a kórházba (bringával csupán 10 perc!), ahol attól függően, hogy aznap épp hány beteg volt, kaptunk 1 vagy több saját pácienst. Utánanéztünk a korábbi leleteiknek, majd elmentünk megvizsgálni, ezután referáltunk az attending orvosnak. A rounding -vagyis vizit- itt először mindig egy közös megbeszéléssel kezdődött a 14. emeleti főhadiszállásunkon, melynek során minden beteg anamnézisét és terápiás tervét részletesen átbeszéltük, eközben pedig folyamatosan kérdéseket is kaptunk a témába vágóan, hogy a figyelmünk ez alatt az idő alatt se lankadjon. Ezután az egész neurology teammel együtt körbejártunk a BGMC mind a 16 emeletén, ahol éppen betegeink voltak, és együtt is megvizsgáltuk őket. Ilyenkor többször előfordult, hogy az attending orvos kérte, hogy a betegvizsgálat egy-egy részletét az egész csapat előtt mutassuk be, de mindig szívesen segítettek és tanítottak, ha valamiben bizonytalanok voltunk. Emellett az attendingek minden betegre szántak elegendő időt, a lehető legtöbb információt igyekeztek nekik átadni a betegséggel/terápiával/diagnózisalkotással kapcsolatban, a felmerülő kérdéseiket pedig türelmesen, érthető módon megválaszolták - mindez számomra példaértékű volt. A nap hátralévő részében további konzultációkra vártunk, de általában 5 óra körül mindig hazaengedtek.

A stroke teammel töltött két hét is emlékezetes marad számomra – pláne, amikor először riasztottak minket akut strokeos beteghez. Ilyenkor aztán futás a CT-be, ahol -miközben már tolják be a beteget- villámgyorsan és rutinosan ki is kérdezik, megvizsgálják és megállapítják az NIH stroke scale pontszámát. Ez egy egységes, objektív pontrendszer strokeos betegek esetében, melyet a gyakorlat elején érdemes megtanulni, hiszen mindig ezt kell alkalmazni. Rohanni kell tehát, hiszen „Time is brain”, ahogy hangoztatják az itt dolgozók, és ahogy a különböző helyeken a falra kiplakátolva is láthatjuk a kórházban. Ezt pedig mindenki valóban komolyan veszi. Percek alatt történik a betegvizsgálat, képalkotás, labor, konzultáció a családtagokkal, van-e tPA kontraindikáció, pontosan mikor kezdődtek a tünetek, majd pedig gyors döntés – beadják-e a tPA-t, ami feloldhatja az esetleges elzáródást okozó vérrögöt, vagy ne, ugyanis mellékhatásként, bár csak kis százalékban, de jelentős vérzést is okozhat. Összehangolt munka, izgalmas és egyben szívszorító percek ezek. Amikor aztán később a beteg újra mozgatni tudja a karját, vagy éppen újra érthetően tud beszélni, az igazán felemelő és leírhatatlan érzés. Dr. S. az egyik kedvenc orvosommá vált az ittlétem alatt, bár a nyakkendő meglétét a fiúknál igen komolyan veszi, anélkül haza is küld bárkit – ilyen esetben szerencsés, hogy a fiatal rezidensek olyannyira felkészültek, hogy általában van náluk egy-egy pótnyakkendő is. Egyébként megtudtuk, hogy Dr. S. nagyon kedveli a magyar diákokat, szóval semmi pánik, és ő is tipikusan olyan, akinek nagyon fontos az orvostanhallgatók oktatása, így sokat lehet tanulni mellette.

Emellett ebben a hónapban is voltak szemináriumaink a többi amerikai orvostanhallgatóval együtt, melyen a neurológia főbb témaköreit beszéltük át. Ezeket az órákat nagyon hasznosnak éreztem, főleg mivel többnyire interaktívak voltak, sokszor esetmegbeszéléssel együtt.

A cseppet sem szürke hétköznapokat a Dent Instituteban tett látogatásunkkal szakítottuk meg - ezt a lehetőséget a következő turnusok diákjai figyelmébe is ajánlom. Dr. M.L. jóvoltából lehetőségünk nyílt egy napot eltölteni vele itt, így délelőtt a Cannabis Clinicjén vettünk részt. Ez tulajdonképpen egy olyan rendelés, ahol különböző problémákra (krónikus fájdalom szindróma, fejfájás, scelrosis multiplex, neuropathia stb.) orvosi marihuánát kaphatnak a betegek. A délutánunkat az Imaging részlegen töltöttük MRI felvételek értelmezésével, eközben is rengeteget magyarázott és tanított nekünk Dr.M.L., a nap megkoronázásaként pedig kaptunk ajándékba egy-egy Dent Neurologic Institute feliratú pulcsit is tőle! A következő hónapban tervezünk még egy napot eltölteni vele, amikor a Roswellben lesz neuro-oncology rendelése.

A kórházi mindennapok mellett hétvégente az utazásé volt a főszerep. Bár pihentetőnek nem mondanám ezeket a kirándulásokat, ugyanis az alvást igencsak háttérbe szorítottuk (pláne hétközben), de azért cseppet sem szeretnék panaszkodni.

A hónap első hétvégéjét a méltán híres és legendás F. Péter bácsinál töltöttük Torontoban. Ismét autót béreltünk és pénteken a gyakorlat után elindultuk kanadai felfedezőutunk második állomására. Estére értünk oda, isteni székelykáposzta várt minket, mi pedig nem győztünk hálálkodni ezért a fogadtatásért. Péter bácsi gyönyörű háza Toronto legszebb környékén található, az ajtón belépve pedig rögtön rájöhetünk, hogy nem mindennapi helyen járunk. Híres festménygyűjtemény, magyar és angol nyelvű könyvtár – és ez még csak a kezdet. Mindezt Péter bácsi történetei tudták csak felülmúlni, legszívesebben egész nap hallgattam volna, nem is lehet ezt egy blogbejegyzés keretében átadni. 23 évesen például elsőként végzett szívkatéterezést Magyarországon, 93 évesen pedig saját szakácskönyvvel is büszkélkedhet. Mindenkit csak arra buzdítanék, hogy ha a Balatonfüredi HMAA Konferencián jár, és teheti, ismerkedjen meg vele, hiszen ezen alkalomból hazautazik. Toronto összességében nekem az egyik kedvenc városom lett, már az első pillanattól kezdve. A CN Tower tetején a körbe forgó étteremben lenyűgöző panoráma mellett ebédeltünk, gyalog bejártuk a várost, a vasárnapot pedig a Toronto Islanden töltöttünk az Ontario-tó partján.

A következő hétvégén Dr. M. I. meghívására a Niagara-vízesés felé vettük az irányt, hogy egy kellemes napot töltsünk együtt. Reggel a Cave of the winds meglátogatása volt az első program. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy alulról csodálhattuk meg a hatalmas lezúduló víztömeget és be is álltunk alá! Egészen elképesztő élmény volt, sokkal jobb, mint csupán fentről látni a vízesést. Ezután ebéd gyanánt barbecuezás következett, majd elindultunk egy kis túrára a Niagara Gorge mentén. Este a Dentben megrendezésre kerülő magyar mozin vettünk részt. Itt lehetőségünk nyílt sok új embert megismerni, akik a legtöbben az HMAA tagjai és egytől egyig hihetetlenül kedvesen fogadtak. Ezúton is köszönjük a meghívást, és azt, hogy ezt az egész ösztöndíjprogramot fenntartják a magyar diákoknak, hiszen tényleg egyedülálló lehetőségről van szó.

A legutóbbi hétvégénken Washington D.C.-be repültünk, ami számomra azért is volt különösen jó élmény, mert az unokatesóim is pont ezen a hétvégén látogattak ide New Yorkból, így ezt a két napot nagyrészt velük töltöttem. Szép város, monumentális épületekkel és rengeteg múzeummal, amik mind ingyenesek! Voltunk a Capitoliumban, ahol megtaláltuk Kossuth Lajos szobrát, a Kongresszusi Könyvtárban, ami nekem talán a legjobban tetszett itt, bejártuk a National Mall környékét, láttuk a Fehér Házat, és sok-sok múzeumot is (National Gallery of Art, Air and Space Museum, National Museum of Natural History, National Museum of American History, Hirshhorn Museum stb.). Miután elfáradtunk, a Capitol City Brewing Companyben kóstoltunk helyi söröket és végre -itt- megtanultam römizni is! Vasárnap éjjel fáradtan, de ismét felejthetetlen emlékekkel tértünk haza.

Esti kilátás a buffalói teraszunkról.

Beniczky Nikolett Jusztina

Buffalo, 2018. augusztus. 22.

Our Second Month In Buffalo

 O Our second month in Buffalo started with a relaxing weekend visiting my parents in London, Ontario, Canada.  At this point we had all finished our first month of rotations and had grown accustomed to medical student life in Buffalo so it was the perfect time for a little getaway outside of the city. Also, Bálint, Réka, Niki, and I are inevitably becoming good friends so I wanted to show them the city where I grew up after immigrating to Canada from Dunaújváros.

          We headed out from Buffalo Friday night after loading up our rental car and drove up the Queen Elizabeth Parkway through south-western Ontario to London. My parents were eagerly waiting for all of us to arrive with some classic Hungarian Csirke Pörkölt and Uborka Saláta. It was the first home cooked meal we all had in over a month. After dinner we all chatted about our experiences in Buffalo thus far and my parents got to know a little about the other three students.

          The next morning we decided to travel to Pinery Provincial Park for a day trip to Lake Huron. With my parents and our beloved dog Ozzy in tow the seven of us set out for a day at the beach. Bálint has made it a mission for himself while he is here to swim in all of the great lakes. So far he has swam in Lake Erie, Lake Ontario, and Lake Huron…we’ll see if he can do it !!!

          My second month of rotations started with two weeks of general neurology. After spending the majority of the first month learning about the dynamics of outpatient care in OB/GYN with Dr. I.M. I was excited to get my first taste of inpatient care at Buffalo General Medical Center. The general neurology team included one attending physician, one senior resident, one junior resident, two rotating interns, and four to five medical students who were there on a daily basis (including Niki and I!!!!). Each morning I would come in to the hospital and be assigned a new patient who the neurology team had been consulted for the previous night. I would start my day by learning the details of the patient history from the preliminary report and looking through any past and present imaging in the electronic medical records. My next task would be to go visit my patient and conduct a thorough physical examination so that I could refer all my findings to my attending physician.

          What I learned in hindsight is that becoming a neurology resident requires a wide subset of very specific skills! My following two weeks in neurology rotations were spent on the stroke team…and the dynamics of the stroke team were vastly different from the general neurology team.

          To be a good neurologist you have to learn the skills required to succeed in both stroke, and general neurology…as well as many other clinical disciplines you will rotate through throughout your years as a resident. It was very enlightening to be surrounded by so many junior physicians on a daily basis. Asking them questions throughout the day was where I learned the most over the course of this past month…

          The best way I can describe working on the stroke team in contrast to general Neurology is that in stroke care the timing of your actions and decisions is critical. Every minute counts. Decisions have to be made quickly. Once you are outside the window for either thrombolysis or endovascular surgery, there is a limited number of things you can do to help your patient beyond administering preventative medicines and rehabilitation therapy. Naturally to be a good physician on the stroke team you have to adapt to the fast paced style of medicine…because once the stroke consult phone rings…you have to be fast!

          Outside of daily life in the hospital this past month Bálint, Réka, Niki, and I did our best find some awesome activities to fill out our weekends. This month we were able to go see “Péter Bácsi” in Toronto as many of the past exchange students have. We learned from the others that Dr. F. has some amazing stories of early life as a medical student in Hungary during the Second World War. In particular my favourite was when he told us the Anatomy building on Tūzoltó utca one winter didn’t have a roof !!! That weekend we had some time to look around Toronto, the others had an awesome CN tower experience, which I’m sure they discussed in their blog.

      

         

          The following weekend Bálint and I returned to Toronto, but this time we were just travelling through as we headed up to Severn Falls in Northern Ontario for a weekend camping trip. I was particularly excited for this weekend because I was able to spend some time with some long lost friends from highschool whom I don’t get to see often since I have moved to Budapest for medical school. My old friends invited Bálint and I on a weekend camping trip which would be Bálint’s first experience in the Muskoka region of Canada (once discovered, never forgotten..as the saying goes). I was glad to be there to share this experience with him.

          The second last weekend of the month I stayed behind while the other students went to Washington to tour around the American capitol. I had my parents in town this weekend and we enjoyed a relaxing weekend in Buffalo. We went to nearby “Letchworth state park” to visit the Grand Canyon of the East. Letchworth is New York states #1 voted park.

Ákos Kazinczi

08/27/2018

A gyerekgyógyászat és az utazások hónapja

Az első hónap “fáradalmait”, mozgalmas hétköznapjait Ákos szüleinél, a kanadai Londonban pihentük ki. Az utazásokkal egészen az első hónap utolsó hétvégééig várnunk kellett. Az egyetem Immigration Officer-jétől csak 2-3 hét után kaptuk meg az aláírt DS-2019 nyomtatványainkat, ami nélkül nem tanácsos utazni. A szombati napot a Lake Huron partján töltöttük napozással, fürdőzéssel, kis túrázással. Az esti sütögetésen pedig megünnepeltük Ákos születésnapját. A vasárnapi esős idő majdnem meghiúsította a londoni városnézést, de azért sétáltunk egy kicsit a belvárosban, belecsöppentünk a londoni Pride fesztivál forgatagába.

A második hónapomat a gyerekneurológián töltöttem. A reggel 7-kor kezdődő hétfői orientáció után már mentünk is át az Oishei Children’s Hospitalba, ahol ismerős arcokkal találkoztam. A felnőtt neurológián megismert rezidensek közül kettő is pont velem együtt kezdte a gyerekneurológia rotációját. Az első hónap mozgalmas hétköznapjaihoz képest, itt sokkal nyugodtabbak a reggelek, kevesebb a beteg, de a napi rutin hasonló. 8- fél 9-es érkezés után, megnéztük a korábbi betegeinket, vagy kaptunk új eseteket, de átlagosan napi 1-2 új beteget kapott a csapat.

Az egyik célom a hónap alatt az volt, hogy legyőzzem a félelmemet a csecsemők vizsgálatától. Már a második napomon „bedobtak a mély vízbe”, és egyedül elküldtek megvizsgálni egy 2,5 kg-os, IUGR újszülöttet. Szerencsém volt, és a kislány jól kezelte a kezdeti félénk mozdulataimat, és sírás nélkül tűrte a neurológiai vizsgálatot. Az első pozitív élmény után már bátrabban mentem egyedül csecsemőt vizsgálni.

Minden csütörtökön, egy kis konferencián prezentáltuk az azon a héten felmerülő érdekes eseteket. A többi orvostanhallgatóval felosztottuk egymás között, majd egy kb. 10 perces előadás keretében bemutattuk a differenciáldiagnosztikai lehetőségeket.

Miután zöld utat kaptunk az utazásra, ki is használtuk a jó időt, a lehetőségeket, és ebben a hónapban majdnem minden hétvégén utaztunk. A második hétvégén is Canada felé vettük az irányt. F.Péter bácsi jóvoltából Torontóban töltöttünk pár napot. Péter bácsi péntek este finom töltött káposztával várt minket. Vacsora előtt körbevezetett minket gyönyörű régiségekkel, különleges festményekkel, szobrokkal teli otthonán. Ámulattal hallgattuk történeteit a világháború alatti egyetemi életről, pályája emlékezetes eseteiről, a magyar szívkatéterezés kezdeteiről. Szombaton Ákos idegenvezetésével bejártuk Torontót, a Péter bácsi házától nem messze levő Casa Lomától lesétáltunk egészen a kikötőig, Chinatown zsúfolt utcáin át a Kensington marketig. A vacsoránkat a CN-tower tetején csodálatos panorámás forgó étteremben fogyasztottuk el. Vasárnap átkompoztunk a Toronto Islandre, hogy kis napozás, pihenés után gyönyörködhessünk Toronto ikonikus látképében.

A következő szombatot és vasárnapot a fiúk nélkül Nikivel egyedül töltöttük. Szombaton M. István és Kati jóvoltából újra ellátogattunk a Niagara Fallshoz. Átélhettük, mekkora ereje is van a lezúduló víznek a Cave of the Windsnél. Magyar dalokat hallgatva sütögettünk a Devil’s Hole-nál. Este a M. László rendezte magyar mozi alkalmával a Dentben megismerkedhettünk a HMAA Buffaloban élő tagjaival.

Mint már említettem, nem vesztegettük az időt, így augusztus harmadik hétvégéjén is utaztunk. Bálint korábbi témavezetőjénél, Csabinál és feleségénél, Eszternél vendégeskedtünk Washingtonban. A nagy meleg és magas páratartalom ellenére rengeteget sétáltam, hogy minél több mindent lássak a városból. A Capitoleumban külön megkértük a vezetőnket, hogy mutassa meg nekünk Kossuth Lajos szobrát, a Kongresszusi könyvtárban megcsodáltuk Thomas Jefferson könyvtárának egyes darabjait. Ellátogattam a Georgetown Egyetemre, sétálgattam Georgetown kis boltokkal, kávézókkal teli utcáin. Természetesen nem hagytam ki a National Mallt, a Lincoln Memorialt, az arlingtoni temetőt, ahol többek között a Kennedyek sírhelye is van.

Skoda Réka

Buffalo, 2018. augusztus 25.

Kanada és D.C.

Bár még egy hónap hátra van, bizonyossággal állíthatom, hogy augusztus volt a csereprogram élményekben leggazdagabb időszaka. Egy hétvégét Ákos szüleinek jóvoltából Londonban (Ontario) töltöttünk. Bejártuk a várost és ellátogattunk a Huron-tó partján található Pinery Provincial Parkba, ahol strandolásra, túrázásra és evezésre is lehetőség nyílt. Londontól egy, a Kazinczi család kertjében rendezett fenséges barbeque keretében búcsúztunk. 

Kanadát viszont nem hagytuk sokáig magára, a következő hétvégét Péter bácsi meghívására Torontóban tölthettük. Ellátogattunk a Toronto Islandra, megfürödtünk az Ontario-tóban, vacsoráztunk a CN torony éttermében, bejártuk Chinatownt és a Kensington Marketet, megfordultunk a King és Queen utcákon és hódoltunk a torontói, kulturálisan igen sokszínű streetfoodnak is.

Időközben az a megtiszteltetés ért, hogy Ákos meghívott az ő és közeli barátai által szervezett éves kempingezésre Észak-Ontarioba. A szokásos helyszín egy elhagyatott duzzasztógát mellett helyezkedett el, melyet legegyszerűbben bérelt motorcsónakkal tudtunk megközelíteni. Nem véletlen tértek ide vissza már 9. alkalommal. Sátrainkat a fák árnyékában egy a földből előbukkanó köves terület köré vertük fel, mely kiváló alapot adott az éjszakai világítást biztosító tábortűz létesítésére. A tűzifát magunk gyűjtöttük. Korábbi viharok által kicsavart fák törzsét fejszével daraboltuk, hogy szárazföldön szállítható méretűvé tegyük. A nagyobb faágakat a vízen úsztattuk, majd egy napig a parton szárítottuk. A hűtődobozokban tartott számtalan kolbász és húspogácsa nagy részét propánnal fűtött hordozható kerti grillezőn készítettük el. A közeli gátnak köszönhetően saját vízesésünk és „élményfürdőnk” volt. A sátorozásra mindenki legalább egy felfújható csónakkal vagy fotellel érkezett, így órákat töltöttünk a saját kis erdei tavunk közepén napozással, úszkálással, beszélgetéssel vagy éppen a söröket tartalmazó kisbabáknak gyártott vízi lebegők üldözésével. A parton napközben horgásztunk, baseballoztunk, az egyik srác golden retrieverével (Blue-val) játszottunk, valamint egymással versenyeztünk az éves Cornhole bajnokságukon. Ez utóbbi egy Észak-Amerikában közkedvelt játék, könnyed szórakozáshoz ideális. Hajnalban pedig teljes pompájában tárult elénk a csillagos égbolt, mivel a környék mentes volt a fényszennyezéstől (és szerencsére mobil térerőtől is). Vasárnap este számos felületes sérüléssel, szúnyog- és egyéb rovarcsípéssel, de töretlen lelkesedéssel léptük át a Kanada-USA határt, valószínűleg utolsó alkalommal.

A következő hétvégét Washington DC-nek szenteltük. Itt a jelenleg az NIH-nél kutató volt témavezetőm látott minket vendégül. Bár az apartman DC külvárosában helyezkedett el, két csodálatos kerékpárút is vezetett a központba, az egyik egy erdőn át, a másik a Potomac folyó partján. A kötelező látványosságok és múzeumok megtekintésén felül a barbequezás itt sem maradhatott ki a programból, ahogy az elmúlt hetekben megszerzett Cornhole gyakorlat is kapóra jött! Búcsúzóul ellátogattam egy híresen autentikus amerikai étkezdébe, ahol az eddigi legjobb itteni burgert kóstoltam.

A hétköznapjainkat továbbra is gyakorlataink kötötték le, mely az én esetemben idegsebészet volt. Mivel vasárnap szinte mindig éjfél körül érkeztünk haza, a reggel 6-os kezdés eléggé megborította a bioritmusom, legtöbbször szerdáig eltartott a felépülés. így az elmúlt hónap spontán bicó túrái és teniszezései sajnos háttérbe szorultak. Egy alkalommal ennek ellenére is csatlakoztunk a helyi kerékpáros közösség által szervezett „Ice Cream Ride”-hoz. A félúton meglátogatott Lake Effect fagylaltozó művészi jégkrémjeinek köszönhetően valószínűleg kalóriatöbblettel zártuk a kalandot.

Egy csütörtökön átkértük magunkat a Dent-be, ahol Dr. L. M. egész napját végigkísértük. Rengeteget tanultunk tőle, minden későbbi résztvevőnek javaslom, hogy legalább egy alkalommal járja be az intézményt.

Idegsebészet gyakorlat során jóval nagyobb szabadságot élvez a hallgató, de a minimum napi 16 órát dolgozó rezidensek kevésbé érzik kötelességüknek az aktív tanítást, ahhoz képest, amit a neurológián tapasztaltunk. A műtőben mégis barátságos hangulat uralkodik, mely elsősorban a végtelenül kedves és megengedő műtősnőknek köszönhető. Néhány egyéni élmény az osztályról: amikor új attending szakorvos érkezik a kollektívába, kötelező jelleggel sorba állítják az összes orvost a rezidensi szobában elhelyezett húzódzkodó előtt, hogy frissítsék a táblán rögzített rekordokat. Emellett lehetőségem adódott elkísérni a csapatot az éves, munkaidőben rendezett, csapatépítő foci (soccer) meccsükre.

Köszönetemet szeretném kifejezni a HMAA-nak és a Tempus Közalapítvány Campus Mundi ösztöndíjainak, hogy biztosították számomra ezt a rendkívüli lehetőséget.

Szeptemberben a Roswellben lesz gyakorlatom, folyt. köv.!

Barta Bálint
Buffalo, 2018. augusztus 22.