Búcsú Buffalótól, Neurológia rotáció

El sem hiszem, hogy az utolsó hónapnak is vége… Ezt a beszámolót most már itthonról írom… A NET 21. emeletén, a transzfúziológia elméleti kurzus ebédszünetében emlékezem vissza az elmúlt hetekre…

A harmadik gyakorlatom neurológia volt, amit a University of Buffalo diákjaival közösen csinálhattam. Jól megszervezett 4 hét volt, gyakorlatban és elméletben is nagyon jó oktatást kaptunk és a diákként is hasznos tagjai voltunk a betegellátó csapatnak. Az első 2 hétben általános neurológiai osztályra (Buffalo General), a második 2 hétben gyerekneurológiára (OSHEI Children’s Hospital) voltam beosztva. Általában úgy nézett ki egy nap, hogy reggelente minden diák kapott egy beteget, akit meg kellett vizsgálni majd a reggeli megbeszélésen referálni. Utána az egész csapat együtt levizitelt, ami általában majdnem délig eltartott. Utána a bentfekvő betegek ügyeit intéztük és konzultációkra mentünk. Délután volt megint egy gyors megbeszélés és egy vizit. Körülbelül fél 5-5 körül volt vége a napnak. Jaj és majdnem elfelejtettem elmesélni, hogy az egyik főorvos és 2 rezidens is magyar volt. (Itthon végeztek és utána mentek ki dolgozni.)

„Thanksgiving” hétvégén egy családi barátunkat (több mint 20 éve magyarországi nyaralásuk során ismerkedtek össze a szüleimmel) látogattam meg Tennesseeben. Kirándultunk, bicikliztünk, sütöttünk-főztünk, jókat ettünk. A hagyományos hálaadási vacsorájuk idén a kedvenc magyar ételükkel, rakott krumplival került kiegészítésre.

A többi hétvégén Buffaloban voltunk. Jókat futottam, több kevesebb sikerrel igyekeztünk szorgalmasan tanulni és szakdolgozatot írni.
Utolsó vasárnap este Dr. M. I.-éknél voltunk vendégségben. Mi más is lehetett volna a búcsúvacsora menü mint „híres buffaloi csirkeszárny”. Amiután mindenki jól lakott I. „man cave”-jében (egy szuper házimozi a pincében) filmet néztünk. Kissé elszomorodtam amikor haza indultunk és el kellett köszönni… de szerencsére I. többször is jönni fog Magyarországra a következő évben, ami kicsit könnyebbé tette a búcsút.

Úgy látszik jól viselkedtünk, mert nem voltak üresek a csizmáink december 6-án reggel… 😊

Hazaindulásom reggelére megérkezett az igazi „buffaloi tél” amivel mindeki ilyesztgetett minket. Sűrű pelyhekben esett a hó, pillanatok alatt fehér lett a táj. Nem bírtam ki, hogy ne menjek el ég egy utolsó (de az első havas) futásra. Nagyon mesebeli volt. 

Érdi Juli