First steps as an American citizen in the program

I arrived in Buffalo late at night on a Thursday because I was told I’d have to show up at the North Campus of University at Buffalo to do some paperwork on Friday. If any of you are American citizens and therefore don’t need a visa and also have your own American health insurance, know that you don’t have to arrive on the Thursday before your rotations begin, because you don’t have to show up on Friday to do extra paperwork. You can arrive the day before your rotations, if you’d like. I wish I had been told this before I booked my flight because I missed some important family events that weekend for no reason, and changing it at that point would have cost me $500. That being said, I’m content with arriving when I did because it gave me extra time to get settled in comfortably and adjust to the time change.

The first weekend we were here my roommates and I rented a car and drove up to Niagara Falls (the Canadian side, which everyone says is better). It was freezing cold but just as beautiful as everyone says it is. We also managed to take a trip to Philadelphia and Atlantic City one weekend. And in two weeks I’ll be spending the weekend in Toronto. If you’re here in the winter, my advice is to dress warm! I’m from Las Vegas, which is all desert, and our winters aren’t very cold. Before I came to Buffalo I purchased good snow boots that are waterproof and a down jacket. That was the best decision I made in all of 2017. I can’t say how much I appreciate having dry, warm feet while walking through the snow every morning on the way to the hospital.

The apartment is pretty spacious and has a nice view. I have to say the pictures on the HMAA website are quite outdated. When my roommates and I arrived, we rearranged the furniture because it made absolutely no sense, threw a lot of broken things away that were just taking up space and cluttering the apartment, and cleaned the entire kitchen because it really needed it. I think throughout the years other students have just left things here and it’s piled up. There are plenty of extra lab coats here, so if you don’t want to spend money on a new one, you can get away with using the ones that are left here. Bringing towels and bed sheets is also not required as there are plenty here, just don’t expect them to match. I haven't had any problems with the washers and dryers downstairs, but was told that sometimes the dryer may rip holes in your clothes, so for the most part we hang dry our clothes.

The walk to the Oishei Children’s Hospital, Buffalo General Hospital, Roswell Park Cancer Institute and the Vascular Institute takes thirty minutes one way. Even in the dead of Buffalo’s winter, I have to say it’s a nice walk. You have time to clear your head before arriving and the cold is a nice refresher that wakes you up. If the weather is really bad, I’ll just take an uber, but that doesn’t happen often. Also, everyone I’ve met in Buffalo is super nice. If you’re lucky enough to have rotations with American medical students, a lot of times they’ll offer to drive you home when the weather is bad.

Even though I am from the States, I’ve never spent time in the Northern East Coast. This program gives you an opportunity to travel to some cool nearby cities, just make sure you let your supervisors know if you are going to be missing a day, and don’t do it often. My first rotation was pediatric neurology. If you do neurology, know that it is the only rotation I know of that we can do that is set up the same as the American medical students. Meaning you start the rotation with a meeting with them and the physician that is in charge of their rotation. You receive a neurology book to help you study (it must be returned at the end of the month), are given a monthly schedule that shows when you’ll have lectures throughout the week, and you’ll have a test the last day of the rotation. For the neurology rotation, we were allowed three days off, so I use that as my general rule for all of the rotations. Just as a heads up, I wouldn’t recommend saying you’ll be missing a day because you’re traveling, so have a back up plan when you let them know.

My first rotation was pediatric neurology. The residents and attendings I worked with could not have been nicer. Most of what you’ll see in that rotation are epilepsy patients. Each rotation is different in regards to when they want you to show up and when they will let you go home. For my peds neuro rotation, I arrived at 8:30 am and was usually let go by 3 pm. I’m now in neurosurgery and have to arrive at 6 am and leaving is basically up to me, which so far is around 4 pm. Those residents work insanely hard and it isn’t in their headspace to tell you when to go to lunch or go home. So just use your best judgment when it comes to that. I usually have lunch when a case in the OR ends around a decent lunch hour and then head back to the OR to see what case I’ll go into next. Almost all of your time is spent in the OR for this rotation, so if you like the OR, this is the place for you!

All in all, this program gives you a great opportunity to see how the American medical system works, learn a lot, network, and see the US. Because I plan on working in the US after school, I can't say how fortunate and appreciative I am for the opportunity. Doing rotations like this on your own costs a couple grand a month and is hard to afford. I also have gotten to meet some really cool Hungarian students that I never would have met otherwise. You build a really nice friendship and camaraderie with the people you'll do the program with, which is probably the greatest gift the program will give you.

21. January 2018

Stephanie Zority

Első benyomások a nőgyógyászati onkológián

Kisebb- nagyobb szervezési bökkenők és nehézségek után, nagyjából másfél nap utazás után megérkeztünk Buffaloba és hajnali 3 órakor kimerülten beléptünk a lakásba, ami onnantól kezdve az otthonunk volt 3 hónapig. Még magunkhoz sem tértünk, kis se aludtuk magunkat, amikor másnap ténylegesen elkezdődött az, ami miatt izgatottak voltunk már hónapok óta. Hárman már ismertük egymást, mint pécsi diákok és az első reggelünkön megismerkedhettünk Stephanie-val is, aki Las Vegas-ból származott, Budapesten tanult és magyar felmenők által került ki velünk Buffaloba. Elég hamar kialakult egy közvetlen kapcsolat a négyünk között, úgyhogy az elejétől kezdve tudtunk csapatban dolgozni és együtt elég hamar feltaláltunk magunkat bármelyik szituációban.

A biztosítás és az egyéb formaságok elintézése után az első hétvégénken bele is vetettük magunkat az amerikai kalandokba. Második napunkon autót béreltünk és indultunk is a hozzánk legközelebb eső amerikai látványossághoz, a Niagara - vízeséséhez. Hatalmas élmény volt ott lenni, gyönyörű volt a látvány és nagyon örültem, hogy volt esélyem ott állni és látni mindezt. De itt nem ért véget a hétvége. Másnap a lányokkal egy Buffalo Bills- Miami Dolphins meccset néztünk meg. Annak ellenére, hogy a játékszabályokkal nem voltunk teljes mértékben tisztában és hogy néhány végtagunk majdnem odaveszett a hideg miatt nagyon élveztünk a játékot és a bakancs - listáról lekerülhetett még egy tétel.

A hétvége elment és kezdődhetett az, ami miatt valóban jöttünk. Hétfő reggel szépen felöltözve, fél óra séta után megérkeztünk a kórházba, ahol a kötelező oktatások, tesztek és egyéb formaiságok után mindenki megjelent azon az osztályon, ahol az első gyakorlatát töltötte. Az én esetemben ez a nőgyógyászati onkológiai osztály volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első hónap zökkenőmentes volt. Szükség volt egy- két hétre, hogy behatároljam a saját szerepemet. Egy rendszerbe kerültem, ami nagyjából minden téren különbözött az otthonitól. Az osztályon nagyon segítőkészek voltak, így egy idő után kialakult, hogy mi lesz a feladatom. Az idő nagy részét a járóbeteg rendelésen töltöttem és azon kívül, hogy figyelhettem a vizsgálatok menetét, részt vehettem a betegek tájékoztatásának folyamatában is. Talán ez volt, amiből a legtöbbet tanulhattam az első hónapban, minthogy a betegek tájékoztatására és támogatására szolgáló rendszer kiépítettebb volt, több időt jutott a betegekre és így nagyobb együttműködés volt elérhető az ő részükről. A járóbeteg rendelésen kívül az időm többi részét a műtőben töltöttem, ahol a műtétek nagy részét robot- asszisztált technikával végezték.

Összességében elmondhatom, hogy bőven volt mit látni és tanulni a nőgyógyászat gyakorlat alatt, és így, hogy már körvonalazódott, hogy mik az alapvető szabályai a kórháznak talán még könnyebb lesz beilleszkedni a következő gyakorlatok során.

Tehát elment az első hónap. A nagy izgalmak közepette nem volt időnk annyira beleélni magunkat a karácsony szellemébe. Az ünnepek alatt sütöttünk/ főztünk egymásnak, kisebb- nagyobb sikerrel mindenki bemutathatta, hogy mennyire boldogul a konyhában. Volt bőven dolgunk a lakás kitakarításával és az egyéb előkészületekkel és végül a karácsony inkább vicces volt, mint meghitt, de jól szórakoztunk.

Hamar elment ez az egy hónap és talán még gyorsabban fog telni a következő kettő, úgyhogy igyekszünk minden percet kihasználni, eleget szórakozni és minél többet tanulni.

2018. január 15.

Mákos Orsolya 

Először Amerikában...

Számomra ez valóban először történt, hiszen a téli turnus résztvevői közül egyedül én nem jártam még ezen a földrészen. Hárman jöttünk a Pécsi Egyetemről, így együtt terveztük meg a kiutazást. Budapestről indulás Dublinba, ahol megálltunk egy Guinnessre, majd másnap reggel ültünk fel a valóban nagy utasszállítóra, hogy átrepüljük az Atlanti-óceánt. New Yorkba délután 2 körül érkeztünk és Orsival bőröndökkel együtt metróra pattantunk, hogy kihasználjuk azt a pár órát, amíg a buszunk nem indul Buffaloba. Az aluljáróból felérve hihetetlen látvány fogadott minket: hatalmas felhőkarcolók a szürkülő ég előtt, ráadásul az összes utca is karácsonyi fényben úszott. Elsétáltunk a Central Parkba – ezzel egyik bakancslistás vágyam teljesült; majd a Times Square-en át a pályaudvarra. Hajnalban értük el a célállomást és végre fekve is aludhattunk pár órát. Másnap korán keltünk és intéztük a kötelezőket az északi Campuson. Az első szombaton közös programként autót béreltünk a lányokkal és átmentünk Kanadába, hogy megnézzük a Niagara vízesést. Téli lányként nem okozott gondot a hideg, sőt kifejezetten szépnek találtam, ahogy a pára ráfagyott az összes ágra és a korlátra. Vasárnapi programként amerikai focimeccsen vettünk részt, ahová a hangulat miatt már magában is érdemes ellátogatni – még ha a játékszabályokkal nem is vagyunk teljesen tisztában... Első gyakorlatként a sebészeten kezdtem, ezen belül a gasztrointesztinális és endokrin részlegen.  Minden héten egy napot az ambulancián töltöttem, a többit pedig a műtőben, így nagyon sok operációt láthattam: nyitottat, laparoszkóposat és robot-asszisztáltat is. Utóbbinál egy szemüveggel a fejemen ültem egy hatalmas monitor előtt és 3D-ben nézhettem végig az egész beavatkozást. Idén ez volt a karácsonyi ajándékom. Az ünnepre együtt készültünk: kitakarítottuk az egész lakást, elmosogattunk mindent, hogy a főzés során ezzel már ne kelljen foglalkozni. Mindenki készült valamivel: borlevessel koccintottunk, aztán articsóka szószt és ünnepi salátát ettünk, végül pedig oreos-nutellás sajttortával zártuk a sort. A vacsora után pedig kártyaparti következett. Sajnos karácsonyi világítást nem tudtunk varázsolni, de néhány sütőtökös pite illatú gyertyával pótoltuk a hangulatot. Itt december 26-a munkanap, de azért érezhető volt, hogy nem egy átlagos klinikai nap. A városban kb. 20 centis hó volt, amit nem szeretnek olyan szorgosan takarítani – főleg a járdákon nem, hiszen mindenki inkább autót használ. A kórházban sokszor meg is lepődnek, hogy sétálva közlekedem. Számomra pedig az az érdekes, hogy mennyire közvetlenek és kedvesek az amerikai emberek. Ezt nagyon tudom értékelni a mindennapokban.

Január első hétvégéjén ismét autót béreltünk és elutaztunk Philadelphiába. A város önmagában is nagyon hangulatos, de beneveztünk egy free walking tour-ra, ahol egy önkéntes idegenvezető elkalauzol kb. 5 órán át az érdekes, de nem feltétlen turisták által látogatott helyekre és a történetükről is mesél. Mi bónuszba kézmelegítőt is kaptunk, hiszen az elmúlt 4 év leghidegebb napján sikerült körbejárnunk a várost ( - 17 C napfényben). Mindenkinek melegen ajánlom, hogy vegyen részt egy ilyen programon, mert az egész város történelme – szemlélete megelevenedik a helyi idegenvezető által (Philadelphiát úgy emlegetik mint The City of LOVE és ez mindenre érvényes: nagyon nyitottak, befogadóak és sokszínűek). Ráadásul a tarifa ránk van bízva: „borravalóként” a végén köszönöd meg háládnak megfelelően. Ezen kívül önszántunkból elmentünk a Mütter múzeumba, ahol Albert Einstein agyának néhány metszetét is láthattuk és sok-sok konzervált érdekességet. Vacsorára pedig kipróbáltuk a híres és finom Phili Cheese Steaket. Szóval ízletes és sokszínű élményekkel tértünk haza vasárnap, hogy hétfőn az utolsó hetet kezdjük meg az első gyakorlatunkból.

2018. január 15.

Tutervai Petr

Az első hónapunk…

2017. december 13.-án a három magyar lány, Orsi Petra és én elindultunk Buffaloba közös járattal. Dublinban kellett átszállnunk, mindössze 13 óra várakozással. Ezt a várakozást azzal töltöttük, hogy bementünk a városba, megvacsoráztunk, és kipróbáltuk a Guiness sört is egy igazi ír pubban. Másnap meg is érkeztünk Buffaloba, ahol találkoztunk a negyedik lánnyal, Stephanie-val. Az első napunk ügyintézéssel telt, körbenéztünk az egyetemen, elintéztük a papírokat, befizettük, amit kellett.

 Gondoltuk az első hétvégénken máris kirándulnánk egyet, amolyan csapatépítő jelleggel is, úgyhogy béreltünk autót és elmentünk a Niagara vízeséshez. Mindenkinek nagyon tetszett a látvány, de sokáig nem maradtunk, mert még nem voltunk hozzászokva a fagyos időjáráshoz. Vasárnap egy NFL meccsre is elmentünk, ahol Buffalo játszott Miami ellen. Szerencsére nyert Buffalo, így megtapasztalhattuk az igazi örömteli hangulatot a Buffaloi nézők részéről. Hétfőn mindenki meg is kezdte a gyakorlatát. Én a Kaleida Hospital-ban kezdtem, a Neurológiai osztályon. Az első két hétben General Neurology volt, a második két hétben pedig Stroke osztály. A gyakorlatok reggel 7-kor kezdődtek, így 6:15-kor elhagytam a lakást, és egy kellemes reggeli frissítő sétával indítottam a napot. A gyakorlat során különböző orvosokkal találkoztam, mind nagyon segítőkészek voltak, és sokat lehetett tanulni tőlük. Délután 5 óra körül indultam haza, így a hétköznapokon sok másra nem maradt idő, mint a gyakorlat, este pedig a szakdolgozat írása. 

Szerencsére azért a hétvégéket próbáljuk úgy beosztani, hogy beleférjen egy kis kirándulás, mosás, főzés, takarítás. A Karácsonyt is négyesben töltöttük, mindenki főzött/sütött valamit, amit tudott, majd leültünk egy közös vacsorára, kártyázásra. Az új év is remekül indult ebben a kis társaságban. Itthoni iszogatás volt, majd elmentünk a városba körbenézni. Január első hétvégéjén pedig egy rövid kiruccanást csináltunk Philadelphiába és Atlantic Citybe. Philadelphiában megnéztük a Mütter Múzeumot is, ami egy érdekes orvosi kiállítás. Látható volt a világ legmagasabb emberének a csontváza, Einstein agya szövettani metszeteken, vagy a legnagyobb megacolon. Másnap Atlantic City felé tartottunk. 

Nekem személy szerint Atlantic City tetszett a legjobban, hiszen sosem voltam még óceán parton téli időszakban. Mínusz 14 fok ugyan nagyon hideg volt nekem, de a látvány kárpótolt az átfagyott testrészeimért. A héten véget ért a Neurológiai gyakorlat, ami egy tesztírással fejeződött be. A következő héten pedig a Nőgyógyászat gyakorlatot fogom kezdeni, most a Roswell Park Hospitalban. Remélem ez is legalább olyan jó lesz, mint a Neurológia gyakorlat volt.

2018. január 13.

Szabó Ágnes

Hazahozott emlékek

Jaj, mindenem fáj. Kinyitom a szemem, de inkább storno. Szerintem be is lázasodtam. Bravó. Mindjárt itt a neurológia vizsga, én meg önsajnálattal kell töltsek egy egész napot. Már jó rég nem voltam beteg. Utoljára Washingtonban.

Elmentünk a lányokkal Anna egy ismerőséhez. Az út viszonylag korán indult, négykor kellett kelni, így igen kimért lelkesedéssel lendültem bele a napba. A főváros nekem egy nagyon különleges élmény volt. A fehér házat például sokkal nagyobbnak, a mindenhol lófráló Secret Agenteket pedig a „Támadás a Fehér Ház ellen”című film alapján sokkal morcosabbnak képzeltem. Bárkivel leálltak bratyizni egy fotó, vagy egy kis útbaigazítás erejéig.

Megnéztük a helyi Űrmúzeumot is, ami rendkívül érdekes volt. Bele sem gondolna az ember, hogy milyen problémákkal kell megküzdenie az űrhajósoknak nap mint nap.

Például amíg te egy jó kávé vagy tea után, egy laza mozdulattal felpattintod a WC deszkát és a megszokott rutinra térsz, gravitáció hiányában ez azért nem olyan egyszerű procedúra. Hiszen ugyebár semmi nem esik vagy folyik le, sőt úszik a levegőben. Bármerre. Tényleg bármerre. Senkinek nem kívánom azt a rémült helyzetet, hogy egy nagy szkafanderben áll, néz ki az akváriumból, és egyszercsak meglát három-négy sárga hős cseppet, akik kitartó munkával felküzdték magukat az overálban. A sok rossz tapasztalat eredményeképpen egészen kifinomult technikát dolgoztak ki erre Gagarin amerikai barátai, ezt is megcsodálhattuk. De estére már nem tudtam a lányokkal tartani, mert szerintem valami halálos vírus támadhatott meg. Tudvalevő, hogy a férfiaknál az influenza nagyjából négyszerese a szülés fájdalmának, nem volt egy könnyű estém.

Fordulok egyet az ágyban, így meglátom a neuro tételeket. Újból becsukom a szemem, és látom magam előtt a buffaloi perceket amit M. tanár úrékkal tölthettem a Dentben. Teljesen lenyűgözött az a szakmaiság, amit ott megtapasztalhattam. A nőgyógyászaton megkaptam az utolsó kis löketet, hogy  szakmailag elköteleződjek. Hálával gondolok ezekre az emberekre, akik minket körülvettek Amerikában, és a meghívásokra amivel bearanyozták, és személyessé tették napjainkat.

A telefonomig elnyúlok, mert megszólal. Mindjárt Karácsony lévén autentikusan Zámbó Jimmytől az Ave Maria.

Újra képek villannak be. Szól a Jimmy, Gerivel takarítjuk a házat. A lányok elmentek Bostonba, mi meg elhatároztuk, hogy meglepjük őket. Újrahúzott ágyak,  bevásárlás pipa, minden megvan a jó estéhez. Nyolc fele gondoltuk, még egy vacsorát is csinálunk nekik.  Már épp kezdtük volna az előkészületeket mikor hirtelen meghűl bennem a vér: Jimmy elhallgat, a fények kihúnynak. Fővárosi gyerek lévén, gondoltam csak kis áramszünet. Hát nem tévedtem nagyot. Másnap délre már volt is áram. Az este picit átalakult. A romantikus vacsora helyett a lányokkal meghitten pakoltuk ki a mélyhűtőt a teraszon lévő hóba, hogy nehogy kiengedjen a 12 kiló csirke amit sikerült pár órával hamarabb hazahozni.

Csak a Jimmy maradt volna legalább.

Köszönettel tartozom azoknak, akik miatt szinte minden itthoni pillanatomban eszembe jut Amerika. Hálás vagyok, hogy ilyen jó emlékeim vannak, és hogy mindig örömmel fogok visszagondolni erre a három hónapra.

2018. január 13.

Keszthelyi Márton

Búcsúzások és a buffalói tél

Az utolsó egy hónapunk is sok kalandot tartogatott számunkra és persze sajnos közeledett a buffaloi tartózkodásunk vége is.

Az utolsó négy hetemen a GI Surgery osztályon voltam a Roswell Park Cancer Institute-ban. Rendkívül érdekes napokat töltöttem az osztályon, amely során megfigyelhettem a gasztrointesztinális daganatok legmodernebb műtéti terápiás eljárásait. A legnagyobb élmények számomra a da Vinci műtéti robottal végrehajtott műtéti beavatkozások voltak, mivel ilyen robotok Magyarországon nem találhatók. Nagy kihívást jelentett a műtétek átlagosan 5 órás hossza, de 10 órás műtéten is részt vehettem, amelyre korábbi gyakorlataim során nem volt alkalmam. Nagyon érdekes volt, hogy az intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálatok végzését is követhettem az elejétől a végéig, először a műtőben majd a patológián. A Rosewell Park orvosai a világ minden részéről érkeztek, és meglepetésemre több magyarral is találkozhattam.

A hétvégéink is eseménydúsan teltek, részt vehettünk az első amerikai hálaadásunkon. A kedves M. család meghívásának köszönhetően megkóstolhattuk a sok finom hálaadási ételt, és persze a pulyka sem maradhatott el, nagyon jól éreztük magunkat. Még azon a hétvégén izgalmas élményben volt részünk, a CTP program keretében Buffaloban tanuló többi magyar egyetemista jóvoltából részt vehettünk Clevelandben az éves Magyar Kongresszuson. Megismerkedhettünk több más Amerikában tanuló magyar diákkal, és USA-ba települt vagy ott született magyarokkal is, és érdekes témákban hallgathattunk meg előadásokat.

A következő hétvégén pénteken Éva néni vendégszeretetét élvezhettük, ahol a régóta vágyott magyaros ételeket ehettünk vacsorára az otthonukban. Másnap Washington D.C.-be és Virginiába látogattunk el, ahol megnéztük az összes jellegzetes emlékművet, ellátogattunk a Fehér Ház látogatóközpontba, és feltérképeztük az USA fővárosát.

Az utolsó hétvégénket Buffaloban töltöttük, de programokban ekkor sem volt hiány. Én és Anna ellátogattunk a Niagara-vízesés kanadai oldalára. Nagyon örültünk, hogy megnézhettük végül a kanadai oldalról is a vízesést, mivel onnan látszik a teljes szélességében. Nagyon szép így volt télen látni, ahogy a környező tájon megfagyott a vízesésből jövő vízpermet. Az utolsó napokban elbúcsúztunk a M. és S. családoktól egy-egy vacsorameghívás keretében, akik Buffaloban tartózkodásunk alatt végig nagyon kedvesek voltak velünk.

Ezek után a végtelen pakolás és takarítás következett, és már csak azt vettük észre, hogy közeleg a búcsú napja. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a 3 hónapnyi kalandunk véget ért, ettől kezdve nem fogunk többé együtt lakni, és kevesebb lesz a közös program és nevetés is. De mindannyian tudtuk, hogy ez a 3 hónap nem fog a feledésbe merülni, és majd összegyűlünk a jövőben is feleleveníteni az emlékeket.

Az utolsó 2-3 hét során beköszöntött Buffaloban az igazi tél, így távozásunk előtt megismerhettük a korábban már sokat emlegetett buffaloi telet. A -10-15 fok és a hóviharok nem tették vonzóvá a lakásból való kilépést, azt kell hogy mondjam. A tél a buffaloi tartózkodásomat is meghosszabbította egy nappal, mivel a hóvihar miatt törölték a New Yorkba menő járatomat, így egy nappal több időt tölthettem a közben megérkezett 4 új lánnyal.

Felejthetetlen élményeket szereztünk Buffaloban, és rendkívül sok tapasztalattal gazdagodtunk a 3 hónap alatt. Nemcsak szakmai szempontból fejlődtünk sokat a rotációink alatt, a legújabb módszereket és a modern orvos-beteg kommunikáció példáival ismerkedhettünk meg, hanem sokat tanultunk az amerikai kultúráról és szokásokról is. Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a 12 hetes programban, soha vissza nem térő élményekben lehetett így részem.

2017. december 27.

Orosz Tünde

Gyermek-gasztroenterológia, az utolsó rotáció

Utolsó bejegyzésemet már Magyarországról, a karácsonyfa mellől írom. Nagyon jó volt újra látni a családomat, a barátaimat, ugyanakkor a János kórházbeli pszichiátria gyakorlatom fél perc alatt döbbentett rá arra, hogy micsoda álom hely volt ez az Amerika…

Na de ugorjunk vissza egy hónapot.

Harmadik rotációm alatt maradtam az új Oishei Children’s Hospitalban és a gyermek gasztroenterológia csapattal elmerülhettem a konstipáció, hasmenés, hányás, májbetegségek, és endoscopos vizsgálatok rejtelmeiben. A csapat picike, én pedig egyedül voltam náluk diák, így mindenkit megismerhettem. Hétfőnként és szerdánként ”procedure day” volt, így a reggeli rounding után a műtő felé vettük az irányt, ahol colonoscopiákat és esophago-gastro-duodenoscopiákat csináltunk. Itt, a lehető legbarátságosabb és legtámogatóbb közegben próbálhattam ki először, hogy milyen endoscoppal vizsgálni. J Elég hosszúak voltak a napok, a műtőben délután 4-5 fele végeztünk és még sokszor ez után indultunk a napközben beérkezett konzultációkat megnézni. Ennek ellenére nagyon élveztem a gyakorlatot. Jól éreztem magam a csapatban, nagyon érdekes eseteket láthattam, sokat tanultam és ez az egy hónap még jobban felkeltette az érdeklődésemet a gyermekgyógyászat iránt (amit Buffalo előtt szívből gyűlöltem).

Közben megjött a tél a városba, egyre kellemetlenebbé váltak a reggeli és esti séták a kórházba…sokszor szélviharban, hóesésben és -10 fokban gyalogoltam. Együttérzésem a téli turnussal.  L

Eseménydúsan teltek a hétvégéink is. November 23-án részt vehettünk az első Thanksgiving vacsoránkon Dr M. Istvánéknál. A gyönyörű ház megtelt magyarokkal, ettünk a Doktor Úr méltán híres borleveséből, nagyokat nevettünk, jól éreztük magunkat. J

Másnap kora reggel indultunk Clevelandbe a Magyar Kongresszusra, ahova a CTP-s diákok jóvoltából jutottunk le. Érdekes előadásokat hallgattunk, új barátokat szereztünk és részt vehettünk a hétvége fénypontján, a Magyar Bálon. Ez utóbbi egy nagyestélyis rendezvény volt, ahol a csárdástól, kis Grofón és Zámbó Jimmyn át a Moldva táncokig minden lement.

A következő héten Éva néninél és Pista bácsinál vacsoráztunk, köszönjük még egyszer az isteni finom hazai fogásokat, nagyon jól éreztük magunkat!

Ez a hétvégénk is a már megszokott hajnali 4-kor kelés-reptérre uberezés jegyében telt, ez úttal a cél Washington DC volt. Itt megnéztük a Fehér Házat és a környezetében található emlékműveket. Érdekes volt látni a filmekből már jól ismert helyszíneket, azonban meglepődtem, hogy mennyi hely van ebben a városban. Nagyon nagy terekre építkeztek, ettől tágas, szellős az egész, jól érzi magát benne az ember, csak az érem másik oldala, hogy sokat kell sétálni kocsi nélkül. Egy régi jó ismerősömnél tölthettük az éjszakát Virginia államban, 1.5 órányira Washingtontól. Másnap ő vitt el minket Harpers Ferrybe, a történelmi kis városkába, majd Shenandoah Valleyban autókáztunk.

Utolsó hétvégénken S. Ági néninél és István bácsinál vacsoráztunk, illetve Adorján elvitt engem és Tündit a Niagara vízeséshez, míg a fiúk otthon tanultak. A Rainbow Bridge-en átsétálva beléptünk Kanadába, majd a hideg ellen egy Starbucks kávéval felfegyverkezve elsétáltunk a vízesésig. Minden turnus menjen át és nézze meg a kanadai oldalról is, ugyanis az USA oldal az semmi ehhez képest! Tündivel csak egy kérdésen gondolkoztunk el, aminek a megvitatásába később a fiúk is igen élénken belefolytak: mi történik a halakkal, amik leesnek a Niagarán? Szerencsére Marci és a Google mindenre tudja a választ, így már nem halunk meg hülyén. J

Geri hagyta el elsőként a lakást, majd pár nap múlva Marci és én. Mi New York felé vettük az irány, Charlottéknál töltöttük utolsó USA-beli éjszakánkat, majd másnap hajnalban nyakunkba vettük a várost. Átsétáltunk a Brooklyn Bridge-en, megnéztük a hatalmas karácsonyfákat és giccses, zenélő kirakatokat, majd egy korábbi Buffalos diákkal, Jennyvel találkoztunk. Időközben elég nagy havazás kerekedett, amiben nem volt túl kellemes sétálni, viszont gyönyörű volt. Végre nem csak instagramon láthattam a havas New Yorkot! J

Hosszú és fárasztó, egy kis lisszaboni városnézéssel megtoldott utazás után értünk Budapestre.

3 hónap után nem könnyű az elválás… Buffalo, a cseregyakorlat önmagában is nagy élmény, de az emberek teszik felejthetetlenné. Köszönöm a HMAA-nak, hogy kint lehettem, hogy megtapasztalhattam az amerikai élet egy kis szeletkéjét és, hogy olyan helyeken járhattam, amikről nem is álmodtam. De mindenekelőtt köszönöm Tündinek, Gerinek, Marcinak és Charlotte-nak a sok nevetést, a kalandokat, a vég nélküli Jimmy nótákat és azt, hogy családom voltak ebben a 3 hónapban.

Puszi mindenkinek!

2017. december 26.

Kiss Anna Réka

Thank you Buffalo!

Az utolsó hónapomat Buffalo-ban a Roswell Park Cancer Institute-ban töltöttem.  Két hetet voltam a Thoracic és Sarcoma/Melanoma medical oncology-n.  Az utolsó két hét pedig a Lymphoma/Myeloma medical oncology részlegen volt.  Az tetszett ebben a gyakorlatban, hogy az orvosok majdnem mindig hosszan elbeszélgettek a betegekkel a betegségükről, és feleltek akkor is ha nagyon sok kérdése volt a betegnek.  Láttam és éreztem a pácienseken, hogy nagyon hálásak voltak ezért, akár ha először voltak ott vagy egy follow-up-ra érkeztek.  A Roswell egy szép, modern kórház ahol még a büfé is elég jó.  Egyszer töltött káposzta is volt eladó, de az már gyanúsnak nézett ki.  Megvolt a karácsonyi hangulat is a lobby-ban, ahol élő zenélés folyt egész nap.  Bár a Zámbó Jimmy karácsonyi special-ját hallották volna, gondoltam sokszor magamban.

Roswell Park Cancer Institute Lobby

Szülinapi meglepetés - thanks guys!

Mi HMAA-sok aztán hallgatuk.  A Zámbó Jimmy vitte az egész decembert valójában.  Az autóban mikor utaztunk négyen a világ elsodródott mellettünk ahogy Jimmy hangja magasabb és mélyebb helyekre vitorlázgatta szívünket és lelkünket.  Már teljesem kezdtem megint összezavarodni, hogy én tényleg imádom a Jimmy-t?

Nagyon sok kedves meghívásban volt részünk ebben az utólsó négy hétben.  Dr. M. I. meghívott minket Thanksgiving vacsorára magához, ahol a borleves jó ütős volt.  A kedves Éva néni is egy nagyon finom lakomára hívott meg, ahol a világ legfinomabb csirkepaprikását ettük.  Dr. M. L. is még egyszer meghívott minket egy finom sushi helyre.  Az S. házaspár is meghívott minket egy ízletes karácsonyi vacsorára.  A fogyókúra itt Budapesten már holnaptól kezdődik is J. 

Ezzel a sok jó programmal tanulni a Semmelweis-i vizsgákra egy kicsit nehéz volt Buffalo-ban.  Ráadásul hosszú időket voltunk bent a kórházakban és így sokszor már csak Youtube-ozni meg komfort foodozni van kedve az embernek.  De ez legyen a legkevesebb gond.  Nagyon hálás vagyok azért a sok tapasztaltért amit ez a HMAA program ajándékozott és a sok kedvességért, amivel a helyi HMAA képviselők (barátok!) fogadtak.  Egy életre szóló élmény volt!

2017. december 21.

Vass Gergely

Last month, neurology rotation

The third month living the Buffalo flow was the best one yet, despite the precipitous drop in temperature (-7°C when I left town yesterday). I signed up for the neurosurgery rotation, which takes place in an extension of the Dent Neurological Institute building. It is a modern outpatient clinic where patients come for pre- and post-operative evaluation for conditions such as trigeminal neuralgia, vertebral disc herniation, and pituitary tumors. As part of this rotation, I also joined the neurology and neuroradiology imaging teams.

This comprehensive exposure was helpful in contributing to a more diverse and well-rounded experience, from the initial neurology consultation and work-up to the diagnostic imaging to the surgeon’s consultation and management plan. The imaging provided the steepest learning curve because examining brain CT and MRI scans requires a high level of neuroanatomy knowledge, attention to fine detail, and understanding of the technology being used. All in all, it’s an interesting and important field of neurology and neurosurgery in which I hope to improve my skills.

Perhaps the most difficult part was encountering so many patients who live with intense, long-standing, and debilitating back, neck, and head pain. After all, these are the conditions that bring people to the neurosurgery office after what has often been years of suffering. This was in distinct contrast to my previous rotation in endocrinology, where patients had conditions that were just as serious, but more insidious or even silent in their initial manifestations.

Aside from the clinical time, it was also a very social month! Eva néni invited us to her home, where she prepared a Hungarian feast sufficient for a party double our size. My personal favorite was the nokedli, but the table was overflowing with food from csirkeleves to gesztenyetorta.

Before we left, we also made a trip to that superstore of wonder that is Target, where Christmas shopping was in full effect. They even had a stand with free coffee, Christmas cookies, and a photo booth, of which we naturally took full advantage.

Shortly before leaving Buffalo, we also celebrated Gary’s birthday! Happy birthday, Gary!!  Spending time with this talented, kind, and outrageously funny Team Buffalo group, despite their questionable taste in music (see poster in the photo below), has undoubtedly been the best part of my exchange experience. Thank you so much to everyone at HMAA and Campus Mundi who made this possible.

Merry Christmas and good luck to the coming groups! 

2017. december 15.

Charlotte Schwarz