Búcsú Buffalótól - gyermekneurológia

Az utolsó heteimet Buffaloban szintén a gyermekneurológián töltöttem, ahol a megszokott napirend mellett tovább tudtam mélyíteni a tudásomat, mind általános mind gyermekneurológiából. A gyakorlat alatt sok betegünk a NICU-n (=neonatal intensive care unit) állt kezelés alatt, így több lehetőségem is volt újszülötteket és koraszülötteket vizsgálni, aminek nagyon örültem, mert korábban ebben nem sikerült elegendő tapasztalatot szereztem. A csütörtöki konferenciákon, a héten felmerült érdekesebb esetek elméleti hátteréről, friss kutatásokból tartottunk előadásokat, ezek segítettek tovább fejleszteni az angol nyelven történő előadókészségünket. A gyakorlat legnagyobb tanulsága azonban az, hogy olyan orvosokkal találkoztam itt, akik mind szakmai felkészültségben, mind a betegekhez való hozzáállásban, a családokkal való kommunikáció és kapcsolattartásban olyan példát állítottak elém, amire egész hátralévő orvosi pályafutásom alatt fel fogok nézni. Ezért az élményért és tapasztalatért nagyon hálás vagyok, köszönöm a HMAA-nak és a szövetség minden munkatársának azt, hogy lehetővé tette nekem és teszi a következő generációk számára is ezeknek a tapasztalatoknak a megszerzését. Továbbá köszönöm a Campus Mundi ösztöndíjnak, hogy a programban történő részvételemet anyagi támogatással lehetővé tette.

A gyakorlati idő utáni szabadidőt igyekeztem a szabadban tölteni, hiszen májusban már az igazi tavasz is beköszöntött Buffaloban. A házak előtti kertek különféle színekben pompáztak mutatva ezzel a lakóinak jó ízlését.

Tavasz Buffaloban

 A jó időt kihasználva ellátogattunk a Canalside-ra, ahol egy kellemes séta mellett amerikai hadi hajókat, tengeralattjárókat és harci repülőket is megcsodálhattunk.

Séta a canalside-on

Tavasztól keddenként Food Truck Showra kerül sor, ahol a helyi étteremek street food választékát lehet megkóstolni, a jó hangulatot az élő zene garantálta, melyre némelyek táncra is perdültek. A helyi gasztronómia egyik központja a Hertel Avenue, melyen rengeteg étterem, söröző, kávézó, fagylaltozó található, melyeket mi már a teraszon ülve élvezhettünk.

Még áprilisban találtunk a lányokkal kedvező áron repülőjegyet Bostonba, így az egyik hétvégét, a legtörténelmibb amerikai városban tölthettük. Végig sétáltunk a Freedom Trail-en ami a Függetlenségi Háború helyszíneit követi végig. Másnap pedig nem hagyhattuk ki, hogy ellátogassunk a világ legjobb egyetemének a Harvardnak a campusára.

Boston, Old State House: A függetlenségi nyilatkozat felolvasásának helyszíne

Május végén a Memorial Day a fronton elesett amerikai katonáknak állít emléket, ilyenkor mindenki BBQ party-t tart, illetve hatalmas leárazások vannak a boltokban, így mi egyik ismerősünk segítségével ellátogattunk a Niagara Falls településen található outletbe, ahol szinte minden nagyobb amerikai és európai márka képviselteti magát, outlethez hű árakon.

            Az utolsó buffaloi hétvégén a vásárlás mellett a természetbe is kiszabadultunk. Ellátogattunk „túrázni” az Eternal Flame-hez, ami egy helyi látványosság, és körülbelül 20 perc kellemes erdei sétával megközelíthető.   A vízesés mögött, az egyik sziklából földgáz szabadul fel, ami annak ellenére ég, hogy előtte és mellette vízfátyolt képez a vízesés.

Az Eternal Flame

Elérkezett a búcsú pillanata a buffaloi életünktől, nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, rengeteget tanultam szakmailag, de főként látásmódban, mindezek mellett pedig olyan fantasztikus élmények értek melyekre egy életen át örömmel fogok visszatekinteni.  

Buffalot pedig stílusosan UB-s pulcsiban hagyom el

2019. június 4., Náray Annamária

Utolsó hónap, búcsú Buffalótól...

Az utolsó hónapot gyermekneurológián töltöttem az egyik legújabb buffalói kórházban, a John Oshei Children’s Hospital-ban. Fantasztikusan gyerekbarát a környezet, minden egyes szint külön téma szerint elnevezve és feldíszítve. A neurológiai betegségek széles körével találkozhattam és tanulhattam róluk, mind ezt a neurológia team részeseként. Részt vettünk a hetenként megrendezésre kerülő üléseken, ahol majdnem minden alkalommal előadást tartottunk egy kiadott témáról. Ebben a hónapban már nem voltak mellettünk amerikai diákok, de így is nagy lelkesedéssel oktattak minket a rezidensek és szakorvosok a csapatban. Sokan írtak már a gyakorlat menetéről, illetve ez az utolsó bejegyzésem, ezért úgy gondoltam, hogy lezárva ezt az utazást leírom az elmúlt pár hónapban szerzett élményeimet és tapasztalataimat.

New Yorkból írom az utolsó bejegyzést a blogba, és el sem hiszem, hogy holnap indul a gépünk haza...

Egészen pontosan 3 hónapja érkeztünk meg Amerikába, tele izgalommal és kíváncsisággal, hogy mit tartogatnak nekünk a következő hónapok: „vajon helyt tudok állni majd a gyakorlaton?” „vajon jóba leszek a lakótársakkal? „mennyire fognak hiányozni a családtagok és barátok?”.

Aztán telt az idő és szép lassan belerázódtunk a mindennapokba, már nem tévedtünk el a kórházban, egyre több ismerős arcnak tudtunk köszönni a folyosókon és már-már otthonunknak érezhettük ezt a kis amerikai várost. Megkönnyítette a beilleszkedést az amerikaiak rendkívül kedves fogadtatása, segítőkészségük és figyelmük felénk. Mind az orvosok, hallgatók és a személyzet minden tagja segített abban, hogy ez alatt a 3 hónap alatt sokat tanuljunk és emellett jól érezzük magunkat.

Úgy érzem nagyon sokat tanultam a kint töltött idő alatt. Amit talán kiemelnék, hogy milyen jó volt látni az orvos-beteg kommunikációt, amivel nap mint nap dolgoznak; azt a türelmet és profizmust ahogyan tájékoztatták a betegeket és a hozzátartozókat is. Mind emellett pedig az oktatásunkra is szenteltek energiát és időt minden egyes nap.

Természetesen voltak nehézségek, leginkább a kezdetben új és idegen környezet, és a szeretteink távolléte miatt. Viszont mindig volt egy-egy élmény a gyakorlaton, egy kedves szó vagy dicséret, netán egy új barátság, ami segített átlendíteni ezeken a pontokon.

Én nagyon-nagyon jól éreztem magam ebben a három hónapban, hálás vagyok, hogy részt vehettem a csereprogramban, és köszönöm lakótársaimnak is, hogy ilyen türelmesek kedvesek és segítőkészek voltak mindvégig!! Remélem, hogy haza tudok vinni sok mindent az itt tanultakból és az itt szerzett tapasztalatokból. Hatalmas élmény volt és egy életre szóló emlék!

És nem utolsó sorban szeretném megköszönni a Magyar Amerikai Orvosszövetségnek és a Campus Mundi ösztöndíjnak, hogy lehetőséget nyújtottak és támogattak abban, hogy részt vehessek a csereprogramban!

2019. június 4., Vattay Borbála

Utolsó rotáció - gyakorlat a Roswellben - GI Surgery

Köszönöm Buffaló!

Hihetetlen visszagondolni, hogy milyen gyorsan eltelt ez a három hónap, amit Buffalóban töltöttünk. Rengeteg tapasztalattal, tudással, élménnyel gazdagodtunk.

Utolsó rotációmat a Roswell Park Compherensive Cancer Centerben töltöttem GI Surgery-n. Egy japán származású szakorvoshoz, egy német hepatobiliary and pancreatic sebészhez, illetve egy amerikai robotsebészettel foglalkozó attendinghez. A gyakorlat sokszor rendkívül kimerítő volt, 12-14 órákat töltöttem naponta a kórházban, és nem voltak ritkák a 8-10 órás műtétek se. Kezdetektől fogva barátsággal, de nagy elvárásokkal voltak felém az orvosok. A kórház elképesztően modern, betegközpontú, az orvosok és a nővérek végtelenül kedvesek és segítőkészek. Mindig hatalmas mosollyal fogadtak még kora reggel is, vagy köszöntek el esténként. Ez a fajta hozzáállás még a nehezebb napokat is sokkal szebbé tette. Nekem is természetessé vált, hogy bármennyire kimerültnek éreztem magam, a liftben rámosolyogtam a betegekre, vagy beszélgetni kezdtem velük. A kórházban nagy hangsúlyt fektetnek nem csak a minőségi betegellátásra, hanem a betegedukációra és részletes tájékoztatásra. Talán többet tanultam a rotáció alatt a betegekkel való kommunikációról és az emberségességről, mint valaha egyetemi éveim alatt.  

A legtöbb orvos szívesen fogadott a műtétjein, szívesen tanítottak a sebészeti technikákat illetően, ugyanakkor sokat kérdeztek a beavatkozás közben, hogy felmérjék a tudásomat. Teljes mértékben a csapat tagjaként kezeltek.

A rotáció alatt lehetőségem volt elvégezni egy da Vinci robotsebészeti szimulációs kurzust, ami által elsajátíthattam a robortsebészet alapjait és technikáit. Legmeghatározóbb élmény (és talán egyben egyetemi éveim legnagyszerűbb tapasztalata) az volt számomra, amikor a robotsebészettel foglalkozó attendingem odaültetett egy műtét során a da Vinci géphez, és hagyta, hogy az operáció egy kis részét a felügyelete mellett én csinálhassam meg. Nagyon megtisztelt, hogy ennyire megbízott bennem, és egyben életem egyik legelképesztőbb élményét köszönhetem neki. Emellett utolsó héten lehetőségem volt két agyműtéten is részt vennem, ahol szinten nagyon kedvesen fogadtak a sebészek.

Az utolsó hónapban egyszer nyílt lehetőségem utazni, amikor a lányokkal egy hétvégére ellátogattunk Bostonba. Végigjártuk a Freedom Trailt, ellátogattunk a bostoni teadélután helyszínére, barangoltunk a belvárosban és elmentünk a Harvard Egyetemhez.

Ez a 3 hónap felbecsülhetetlen tapasztalat volt. Egy teljesen más perspektíváját láthattuk meg az egészségügynek és a betegellátásnak. Azt érzem, hogy nem csak rengeteget tudtam tanulni szakmailag, hanem megtanított máshogy tekinteni a betegekre és önmagamra, mint jövendőbeli orvosra. Bízok benne, hogy sikerül hazavinnem magammal egy kis szeletét mindannak a sok jónak, amit itt láthattam a mindennapi orvoslásban. 

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Magyar Amerikai Orvosszövetségnek, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus élménynek, illetve köszönöm a PADI és Tempus Közalapítványnak az anyagi támogatásukat.

2019. június 4., Kalászi Marianna

Utolsó hónap, szülészet-nőgyógyászat gyakorlat

Kedves Olvasók!

Szinte hihetetlen, de elérkezett az utolsó blog bejegyzésem ideje. Majd látni fogjátok, milyen gyorsan telik el ez a 3 hónap. Az összes közül talán ez sikeredett a legsűrűbbre, ugyanis majdnem minden hétvégén utaztunk valahova.

Az utazások közül elsőként Bostont említeném ahol a hónap 2. hétvégéjét töltöttük. Szerencsések voltunk az időjárással, ugyanis verőfényes napsütést fogtunk ki. Szó szerint legyalogoltuk a lábunkat. Szombaton a főbb nevezetességekhez mentünk el este pedig az egyetemisták által kedvelt pubokat próbáltuk ki. Természetesen nem maradhatott ki a reggeli Dunkin Donuts, ugyanis Boston a láncolat szülővárosa. A fánkot egy közeli parkban fogyasztottuk el, ahol éppen Buborék Fesztivál volt és végre láthattuk a cseresznyefa virágzást is. Vasárnap megtekintettük az MIT-t, valamint körbesétáltunk a híres harvardi campuson is, ki nem hagyva az orvosi, valamint a jogi fakultánsokat.

Bostoni utcakép

Cseresznyefa virágzás Bostonban

Bostoni kávézás

A Harvard jogi fakultánsának könyvtára 

A következő hétvégén Washington D.C.-be utaztunk. Itt már beköszöntött a 30 fokos nyár. Szombati napunkat a Fehér Háznál kezdtük, majd következett, a teljesség igénye nélkül, a Lincoln emlékmű, a Washington Monument, a Washington Capitol, valamint a vietnámi katonák emlékműve. Remek szálláshelyünk is volt, ugyanis a Hilton szállodában hajtottuk álomra fejünket.

Lincoln emlékmű

Washington Capitol

Fehér Ház

A következő hétvégén, ami hosszú hétvége volt, még utoljára meglátogattam a Niagara-vízesést, valamint Torontót, ki nem hagyva a Ramen levest, amit mindenképpen próbáljatok ki a Chinatown-ban.

Gyakorlat szempontjából ez a rotációm szülészet-nőgyógyászat volt Dr.S.M. magánrendelőjében. A három rotáció közül ez található a legmesszebb a szállásunktól, de mindig meg volt oldva a közlekedés, hoztak-vittek minket autóval. Az összes gyakorlat közül ezt élveztem a legjobban. Mind a Doktor Úr, mind a nővérek végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak. Rengeteget tanultam ebben a hónapban és aktívan részt vehettem itt is a betegellátásban. Számos alkalommal vehettem le én a citológiát, bimanuális vizsgálatot végezhettem, sőt IUD-t is távolítottam el. A császárműtéten való részvételek pedig örökre nagy élmények maradnak számomra. Minden nap jó hangulatban telt, a legújabb slágereket hallgatva és ebédidőben különböző nációk konyháját kóstolhattam meg. Nemcsak a gyógyítás, hanem a betegedukáció és a betegkommunikáció is példaértékű. Doktor Úr védjegye a prevenció, és minden beteget erre sarkall. Az utolsó héten volt lehetőségem részt venni egy orvosoknak tartott szakmai továbbképzésen is (egy fogamzásgátló eljárással kapcsolatosan tartották), amit a Marriott szálloda adott otthont vacsora kíséretével.

Sajnos ezen a hétvégén elkezdődik a Magyarországra vezető utam. Először New Yorkba repülünk szombaton, ahol az utolsó amerikai hétvégémet fogom eltölteni, hétfőn pedig indul a gépünk Budapestre.

Ez a három hónap életre szóló tapasztalattal és élménnyel ajándékozott meg engem. Nemcsak rengeteget tanultam a medicináról, hanem életre szóló barátságok is köttetek a Lányokkal. Ezúton szeretném megköszönni ezt a soha vissza nem térő lehetőséget a HMAA-nak és a Tempus Közalapítvány Campus Mundi ösztöndíjnak!

2019. június 4., Piros Éva Anna

Szülészet-nőgyógyászat gyakorlat és húsvét

Elkezdődött a második hónap, és egyben egy újabb rotáció: szülészet-nőgyógyászat. Dr. M.I.-t követve tanulhattam és megtapasztalhattam egy hónap erejére egy elfoglalt szülész-nőgyógyász mindennapjait. Már az első nap részt vehettem életem első Da Vinci robot vezérelt műtétjén, ami számomra hatalmas élmény volt. Nagyon boldog voltam, hogy egy ilyen profi csapat munkáját figyelhettem. A további napok nagyrészt a rendelőben teltek el. Napi szinten 20-30 beteget láttam, aktívan részt vehettem a doktor úr rendelésein. Mind az éves nőgyógyászati szűrésekről és a terhesség gondozásról is rengeteget tanulhattam ez alatt az idő alatt. Nagy izgalmakkal teltek azok a napok, amikor tudtuk, hogy valamelyik kismama bármelyik percben szülhet. Ilyen alkalmakkor megkaptuk a hívást, és siettünk a szülésre. Egyetemi éveim egyik legszebb és legemlékezetesebb pillanata is ehhez köthető, amikor is lehetőségem volt segíteni egy kisbaba világra hozásában. Fantasztikus élmény volt, sosem fogom elfelejteni az biztos. Nagyon változatosan teltek a napok, az ambuláns vizsgálatok, műtétek, császármetszések és szülések mellett gyorsan eltelt ez a hónap is.

Ebben a hónapban már az idő is kegyesebb volt hozzánk, ezért elkezdtük jobban felfedezni Buffalot, voltunk a Dyngus Day-en, ami a lengyel kultúra ünneplésére szervezett felvonulás a belvárosban, és ellátogattunk Torontoba két kedves amerikai lánnyal egy napra.

Torontoban

Torontoban

Dyngus Day

Elérkezett a Húsvét hétvége, amikor szeirntem mindannyian kicsit jobban megéreztük családunk és szeretteink hiányát. Éppen ezért nagyon meghatott minket, hogy a nőgyógyászati rendelőben dolgozó hihetetlenül kedves nővér (C.R.) meghívott minket a családi húsvéti vacsorájára. Nagyon hálásak voltunk, így családi körben és ünnepi hangulatban tölthettük a Húsvét vasárnapunk.

Naplemente a lakásból 

Nagyon gyorsan telik az idő, el sem hiszem, hogy már csak egy hónapot leszünk Buffaloban! Holnap elkezdődik az utolsó rotációnk, ezért igyekszünk minden itt töltött napot hasznosan és élménydúsan eltölteni. J

2019.05.04., Vattay Borbála

Itthon Buffalóban

Az első hónap ijesztően gyorsan telt el, annyira, hogy gyors elhatározásra jutottam, a maradék két hónapot még jobban ki kell használnom, mert hipp-hopp, a hazafelé tartó gépen találom magam.

Ezt a célkitűzésemet segítette az, hogy a következő gyakorlatom a gyermek neurológia munkaórái és tempója jóval barátságosabbak voltak a szülészethez képest. A napjaim fél kilenc körül kezdődnek, ilyenkor érkeznek a rezidensek, akik vagy kiosztanak nekünk hallgatóknak betegeket, vagy pedig velük közösen vizsgálunk, ezek után következik a szakorvosi vizit, ekkor még egyszer leviziteljük a betegeket, végleges döntéseket hozva, a délutánjaink során, ha érkezik új beteg, akkor róluk konzultálunk az ellátó osztállyal. Ebből kiderül, hogy gyermek neurológia nem egy különálló osztály, hanem konzultációs csapatként működik. Minden héten csütörtökön tartanak egy konferenciát, ahol a héten felmerült érdekesebb eseteket mutatják be, vitatják meg, ilyenkor az orvostanhallgatók is előadnak egy témát, vagy cikket a heti tematikával kapcsolatban. Nagyon sok érdekes, ritka, kifejezett utána olvasást, kutatást igénylő eseteket láthattunk. Számomra, mint gyermekgyógyászat iránti kifejezetten érdeklődő hallgatónak nagy élmény ilyen különleges eseteket látni, ám az az érzésem, hogy olyasvalaki számára, aki nem neurológusnak vagy gyermekgyógyásznak készül a gyakorlat túlságosan specifikus lehet.

A gyakorlat utáni szabadidőmet a jó idő beköszöntöttével (bár ez Buffaloban sosem végleges!) egyszerűbb jól eltölteni. Húsvét hétfő bár itt munkanap, a mulatság sem maradt el. A helyi népes lengyel közösség Dyngus Day néven parádét szervez. Felvonuló autókon mindenféle mókás ruhába, és lengyel nemzeti színekbe öltözött emberek énekelnek, táncolnak. Érdekes módon a “locsolkodás” sem maradt el, a parádéból vízipisztollyal lőttek a nézelődőket, akik közül a szemfülesek készültek és vissza tüzeltek.

Az húsvéti ünnepekkor kicsit eluralkodott rajtam a honvágy, hiszem ezt az időszakot mindig a családommal töltöm, de nagyon jó érzés és kedves gesztus volt, hogy a korábbi gyakorlaton megismert nővér, és az egyik helyi barátnőm is meghívott, hogy velük töltsük a húsvétot.

            A többi hétvége is nagyon tartalmasan telt, a helyi barátoknak köszönhetően. Megkóstoltam a Buffalo csirkeszárnyak mellett a másik híres helyi különlegességet a Beef on Wecket, ami egy marhahúsos szendvics tormával, köményes buciban, meglátogattuk az Our Lady of Victory templom, mely egy európai stílusú bazilika, megnéztük az Albright-Knox Galleryt (minden hónap első péntekje ingyenes!) itt a modern művek mellett, kiemelkedő európai művészek alkotásai is megtalálhatóak, meglátogattuk a helyi cherry blossom festivalt, ahol a fák szépsége mellett, egy eredeti japán tea ceremóniát is megcsodálhattunk, május 5-én tacoval ünnepeltük Cinco de Mayo-t...   Felsorolni is nehéz mennyi élmény ért az elmúlt hónapban, valószínűleg nem is sikerült, azonban így a második hónap végére, úgy érzem Buffalo, az itteni embereknek vendégszeretetének, kedvességének és nyitottságának köszönhetően az otthonommá vált. Kíváncsian várom milyen kalandokat tartogat az utolsó hónap!

2019. 05. 04., Náray Annamária

Második rotáció: gyermekneurológia

Szinte teljesen belezáródtunk már az itteni életbe: kiismertük magunkat a környéken, otthonosan mozgunk a kórházban, bejártuk Buffalo nevezetességeit, természetesen hat, hogy az utcán rámosolygunk még az idegen emberekre is, megszoktuk a változékony időjárást, barátságokat kötöttünk az amerikai hallgatókkal.

Második rotációmat szintén a gyerekneurológián töltöttem. Továbbra is rengeteg érdekes esettel találkoztam, és nagyon sokat tudtam tanulni. A rezidensek és szakorvosok nagyon készségesen tanítottak és magyaráztak mindennel kapcsolatban: akár atyai jótanácsokról, akár a legújabb kutatásokról volt szó, örömmel ültek le közénk beszélgetni. Utolsó héten ráadásul lehetőségünk nyílt egy kedves neurológus által látni Parkinson-kórban használt DBS elektródbeültetést is. A gyakorlatok mellett továbbra is rendszeresen kellett készülnünk előadásokkal a csütörtöki konferenciákra. Összességben nagyon jól éreztem magam a gyerekneurológián ebben a két hónapban, nagyon tetszett a kórház, a légkör, az emberek kedvessége, az orvosok és nővérek hozzáállása, a betegellátás szervezettsége.

A hónap elején egy tibeti származású amerikai hallgató elvitt bennünket egy napra Torontóba, ahol körbenéztünk a belvárosban, és egy tradicionális tibeti étteremben vacsoráztunk. Viszonzásként meghívtuk magunkhoz egy magyaros vacsorára, ahol a menü tejfölös csirkepaprikás volt nokedlivel.

Egyik hétvégén lehetőségem nyílt még egyszer eljutni Torontóba és a Niagara Falls-hoz, illetve egy másik hétvégén pedig egy-egy napra megnézni Baltimore-t és Washingtont.

Mindkettő nagyon gyönyörű város, rengeteg látnivalóval, aminek sajnos csak a töredékét láthattam, de így is nagyon élveztem. Húsvét hétfőn a helyi lengyelek felvonulására, a Dyngus Day-re látogattunk el.

2019. május 4., Kalászi Marianna

2. hónap: Sebészet

Kedves Olvasók!

Hihetetlenül gyorsan telik itt az idő Buffalóban. Még most írtam meg számotokra az első beszámolót, de máris írom a következőt. A hónap elejét egy gyors torontói kirándulással kezdtük meg. Az előző gyakorlat során összebarátkoztunk néhány amerikai orvostanhallgatóval és együtt kiautókáztunk Torontóba. Nagyon élvezetes egy nap volt, megkóstoltuk a mostani legmenőbb „bubble tea”-t illetve a vacsorát egy tibeti étteremben fogyasztottuk el. Életem egyik legfinomabb vacsorája volt, mindenképpen próbáljátok ki ezen nemzetiség konyháját!

Torontó a Lányokkal

Első közös ünnepünk, amit együtt töltöttünk a húsvét volt. Nagyon meghitten telt, Bori isteni palacsintát is csinált reggelire. A húsvét vasárnapi vacsorát egy nagyon kedves nővér családjánál töltöttük. Szeretetteljesen fogadtak minket és rengeteg étellel készültek: sültek, tészták és mennyei torták. Én személy szerint alig akartam eljönni tőlük. Nagyon hálásak vagyunk, és nagyon köszönjük nekik, hogy együtt tölthettük ezt az ünnepet.

Húsvéti vacsora

Élmények terén egy multikulturális eseményen vettünk részt húsvét hétfőn, ez pedig a Dyngus Day volt, az itt élő lengyelek ünnepe. Nagy eseménynek számít, mindenki pirosba öltözik és lengyel nemzeti zenéket hallgatnak, miközben vízzel fröcskölik le egymást. Így a húsvéti locsolkodásban mi is részesültünk.

Dyngus Day

Gyakorlat terén ezt a hónapot a Roswell Park Cancer Institute-ban töltöttem GI Surgery, azaz gasztroenterológiai-onkológiai sebészeten. Rengeteget tanultam a gyakorlat során és nagyon sok mindenbe betekintést nyerhettem. A gyakorlat megkezdése előtti héten üzenetet kaptam a leendő fellow-mtól, szakorvosjelöltemtől, Dr. D.K.-tól, hogy mennyire várja majd a közös munkát velem, és biztos benne, hogy nagy élmény lesz ez számomra. Nagyon jólesett az ilyesfajta figyelem, amit a gyakorlat során mind végig megkaptam. Folyamatosan tájékoztatva voltunk a többi orvostanhallgatóval a napi teendőkről, mi a feladatunk, és sose ért minket váratlan meglepetés. A gyakorlat mindennap a reggeli vizittel kezdődött, reggel 6 és 6:30 között. Mi mindig bementünk fél órával korábban, hogy a szakorvosjelölt előtt leviziteljünk, megnézzük a laboreredményeket és utána referáltuk őket, megkönnyítve ezzel a felettesünk dolgát. Vizit után pedig reggel 7:30-tól kezdődtek a műtétek, illetve a héten kétszer konferencia előadások voltak, amiken mi is részt vettünk hallgatóként. A műtétek nagyon változatosak voltak, hasi sebészet ellenére nyaki műtéteken is részt vehettem. Minden műtéten be is mosakodhattunk, hogy jobban lássunk, sőt nagyon sok mindent csinálhattunk is, én például rengeteget varrhattam. Minden műtétnél átbeszéltünk egy témát a szakorvossal, ami szintén nagyon sokat segít majd a szigorlatra való felkészülésben. A műtétek végén egy késő délutáni vizittel zártuk a napot, és este 7 és 8 óra között hagytuk el a kórházat. A műtétek mellet a szakrendeléseken is részt vettem, ahol a betegkommunikációt igyekeztem megfigyelni. Példaértékűen tájékoztatták a betegeket az állapotukról és a lehetőségeikről, nem ébresztve hiú ábrándokat, ugyanakkor részletes és teljes felvilágosítást adtak. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy bár egy Onkológiai Központról a legtöbb embernek a szomorúság, reményvesztettség és kiszolgáltatottság jut eszébe, a Roswellben ezek nagyon kevéssé, mondhatni egyáltalán nem érzékelhetők. Nagy élmény volt számomra ez a gyakorlat, nagyon sokat tanultam és nagyon sok mindenben volt részem. Ezt a rotációt azoknak ajánlom főleg, akik a sebészet szakirányon gondolkoznak, vagy nagyon érdeklődnek iránta, ugyanis ez teljes embert kíván a hét minden napján, de megéri J.

Roswell Park Cancer Institute

Medikus Öltöző a sebészeten

Látkép a folyosóról

A gyakorlat utolsó napját a bőrgyógyászati részlegen töltöttem, ugyanis a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni. Egy nagy kedves Doktor Úrral voltam Dr.P-Gy.-vel, akinek egy mozgalmas napjába tekinthettem bele: műtétek, ambuláns rendelések. Nagyon sok újdonságot láttam és tapasztaltam.

Bőrgyógyászati Részleg

2019. május 4., Piros Éva Anna