Köszönöm
Buffaló!
Hihetetlen
visszagondolni, hogy milyen gyorsan eltelt ez a három hónap, amit Buffalóban
töltöttünk. Rengeteg tapasztalattal, tudással, élménnyel gazdagodtunk.
Utolsó
rotációmat a Roswell Park Compherensive Cancer Centerben töltöttem GI
Surgery-n. Egy japán származású szakorvoshoz, egy német hepatobiliary and
pancreatic sebészhez, illetve egy amerikai robotsebészettel foglalkozó attendinghez.
A gyakorlat sokszor rendkívül kimerítő volt, 12-14 órákat töltöttem naponta a
kórházban, és nem voltak ritkák a 8-10 órás műtétek se. Kezdetektől fogva
barátsággal, de nagy elvárásokkal voltak felém az orvosok. A kórház
elképesztően modern, betegközpontú, az orvosok és a nővérek végtelenül kedvesek
és segítőkészek. Mindig hatalmas mosollyal fogadtak még kora reggel is, vagy
köszöntek el esténként. Ez a fajta hozzáállás még a nehezebb napokat is sokkal szebbé
tette. Nekem is természetessé vált, hogy bármennyire kimerültnek éreztem magam,
a liftben rámosolyogtam a betegekre, vagy beszélgetni kezdtem velük. A
kórházban nagy hangsúlyt fektetnek nem csak a minőségi betegellátásra, hanem a
betegedukációra és részletes tájékoztatásra. Talán többet tanultam a rotáció
alatt a betegekkel való kommunikációról és az emberségességről, mint valaha
egyetemi éveim alatt.
A
legtöbb orvos szívesen fogadott a műtétjein, szívesen tanítottak a sebészeti
technikákat illetően, ugyanakkor sokat kérdeztek a beavatkozás közben, hogy
felmérjék a tudásomat. Teljes mértékben a csapat tagjaként kezeltek.
A
rotáció alatt lehetőségem volt elvégezni egy da Vinci robotsebészeti
szimulációs kurzust, ami által elsajátíthattam a robortsebészet alapjait és technikáit.
Legmeghatározóbb élmény (és talán egyben egyetemi éveim legnagyszerűbb
tapasztalata) az volt számomra, amikor a robotsebészettel foglalkozó
attendingem odaültetett egy műtét során a da Vinci géphez, és hagyta, hogy az
operáció egy kis részét a felügyelete mellett én csinálhassam meg. Nagyon
megtisztelt, hogy ennyire megbízott bennem, és egyben életem egyik legelképesztőbb
élményét köszönhetem neki. Emellett utolsó héten lehetőségem volt két
agyműtéten is részt vennem, ahol szinten nagyon kedvesen fogadtak a sebészek.
Az
utolsó hónapban egyszer nyílt lehetőségem utazni, amikor a lányokkal egy
hétvégére ellátogattunk Bostonba. Végigjártuk a Freedom Trailt, ellátogattunk a
bostoni teadélután helyszínére, barangoltunk a belvárosban és elmentünk a
Harvard Egyetemhez.
Ez
a 3 hónap felbecsülhetetlen tapasztalat volt. Egy teljesen más perspektíváját
láthattuk meg az egészségügynek és a betegellátásnak. Azt érzem, hogy nem csak rengeteget
tudtam tanulni szakmailag, hanem megtanított máshogy tekinteni a betegekre és
önmagamra, mint jövendőbeli orvosra. Bízok benne, hogy sikerül hazavinnem
magammal egy kis szeletét mindannak a sok jónak, amit itt láthattam a
mindennapi orvoslásban.
Végezetül
szeretnék köszönetet mondani a Magyar Amerikai Orvosszövetségnek, hogy részese
lehettem ennek a fantasztikus élménynek, illetve köszönöm a PADI és Tempus
Közalapítványnak az anyagi támogatásukat.
2019. június 4., Kalászi Marianna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése