Szinte
teljesen belezáródtunk már az itteni életbe: kiismertük magunkat a környéken,
otthonosan mozgunk a kórházban, bejártuk Buffalo nevezetességeit, természetesen
hat, hogy az utcán rámosolygunk még az idegen emberekre is, megszoktuk a
változékony időjárást, barátságokat kötöttünk az amerikai hallgatókkal.
Második
rotációmat szintén a gyerekneurológián töltöttem. Továbbra is rengeteg érdekes
esettel találkoztam, és nagyon sokat tudtam tanulni. A rezidensek és
szakorvosok nagyon készségesen tanítottak és magyaráztak mindennel
kapcsolatban: akár atyai jótanácsokról, akár a legújabb kutatásokról volt szó,
örömmel ültek le közénk beszélgetni. Utolsó héten ráadásul lehetőségünk nyílt
egy kedves neurológus által látni Parkinson-kórban használt DBS elektródbeültetést
is. A gyakorlatok mellett továbbra is rendszeresen kellett készülnünk
előadásokkal a csütörtöki konferenciákra. Összességben nagyon jól éreztem magam
a gyerekneurológián ebben a két hónapban, nagyon tetszett a kórház, a légkör,
az emberek kedvessége, az orvosok és nővérek hozzáállása, a betegellátás
szervezettsége.
A
hónap elején egy tibeti származású amerikai hallgató elvitt bennünket egy napra
Torontóba, ahol körbenéztünk a belvárosban, és egy tradicionális tibeti
étteremben vacsoráztunk. Viszonzásként meghívtuk magunkhoz egy magyaros vacsorára,
ahol a menü tejfölös csirkepaprikás volt nokedlivel.
Egyik hétvégén
lehetőségem nyílt még egyszer eljutni Torontóba és a Niagara Falls-hoz, illetve
egy másik hétvégén pedig egy-egy napra megnézni Baltimore-t és Washingtont.
Mindkettő
nagyon gyönyörű város, rengeteg látnivalóval, aminek sajnos csak a töredékét
láthattam, de így is nagyon élveztem. Húsvét hétfőn a helyi lengyelek
felvonulására, a Dyngus Day-re látogattunk el.
2019. május 4., Kalászi Marianna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése