Itthon Buffalóban

Az első hónap ijesztően gyorsan telt el, annyira, hogy gyors elhatározásra jutottam, a maradék két hónapot még jobban ki kell használnom, mert hipp-hopp, a hazafelé tartó gépen találom magam.

Ezt a célkitűzésemet segítette az, hogy a következő gyakorlatom a gyermek neurológia munkaórái és tempója jóval barátságosabbak voltak a szülészethez képest. A napjaim fél kilenc körül kezdődnek, ilyenkor érkeznek a rezidensek, akik vagy kiosztanak nekünk hallgatóknak betegeket, vagy pedig velük közösen vizsgálunk, ezek után következik a szakorvosi vizit, ekkor még egyszer leviziteljük a betegeket, végleges döntéseket hozva, a délutánjaink során, ha érkezik új beteg, akkor róluk konzultálunk az ellátó osztállyal. Ebből kiderül, hogy gyermek neurológia nem egy különálló osztály, hanem konzultációs csapatként működik. Minden héten csütörtökön tartanak egy konferenciát, ahol a héten felmerült érdekesebb eseteket mutatják be, vitatják meg, ilyenkor az orvostanhallgatók is előadnak egy témát, vagy cikket a heti tematikával kapcsolatban. Nagyon sok érdekes, ritka, kifejezett utána olvasást, kutatást igénylő eseteket láthattunk. Számomra, mint gyermekgyógyászat iránti kifejezetten érdeklődő hallgatónak nagy élmény ilyen különleges eseteket látni, ám az az érzésem, hogy olyasvalaki számára, aki nem neurológusnak vagy gyermekgyógyásznak készül a gyakorlat túlságosan specifikus lehet.

A gyakorlat utáni szabadidőmet a jó idő beköszöntöttével (bár ez Buffaloban sosem végleges!) egyszerűbb jól eltölteni. Húsvét hétfő bár itt munkanap, a mulatság sem maradt el. A helyi népes lengyel közösség Dyngus Day néven parádét szervez. Felvonuló autókon mindenféle mókás ruhába, és lengyel nemzeti színekbe öltözött emberek énekelnek, táncolnak. Érdekes módon a “locsolkodás” sem maradt el, a parádéból vízipisztollyal lőttek a nézelődőket, akik közül a szemfülesek készültek és vissza tüzeltek.

Az húsvéti ünnepekkor kicsit eluralkodott rajtam a honvágy, hiszem ezt az időszakot mindig a családommal töltöm, de nagyon jó érzés és kedves gesztus volt, hogy a korábbi gyakorlaton megismert nővér, és az egyik helyi barátnőm is meghívott, hogy velük töltsük a húsvétot.

            A többi hétvége is nagyon tartalmasan telt, a helyi barátoknak köszönhetően. Megkóstoltam a Buffalo csirkeszárnyak mellett a másik híres helyi különlegességet a Beef on Wecket, ami egy marhahúsos szendvics tormával, köményes buciban, meglátogattuk az Our Lady of Victory templom, mely egy európai stílusú bazilika, megnéztük az Albright-Knox Galleryt (minden hónap első péntekje ingyenes!) itt a modern művek mellett, kiemelkedő európai művészek alkotásai is megtalálhatóak, meglátogattuk a helyi cherry blossom festivalt, ahol a fák szépsége mellett, egy eredeti japán tea ceremóniát is megcsodálhattunk, május 5-én tacoval ünnepeltük Cinco de Mayo-t...   Felsorolni is nehéz mennyi élmény ért az elmúlt hónapban, valószínűleg nem is sikerült, azonban így a második hónap végére, úgy érzem Buffalo, az itteni embereknek vendégszeretetének, kedvességének és nyitottságának köszönhetően az otthonommá vált. Kíváncsian várom milyen kalandokat tartogat az utolsó hónap!

2019. 05. 04., Náray Annamária