2013. január 19., szombat

Impressions in Buffalo

Sziasztok!

Gondoltam, hogy az élménybeszámoló alternatívájaként inkább hasznos dolgokat írok: pl. hogy mire számíthattok a gyakorlatokon.

1. rész :)
Először röviden néhány általános dolog az amerikai egészségügyi rendszerről:
Teljesen más, mint a magyar. Minden beteg maga fizeti a biztosítását, így jobban képben akar lenni, és képben is van azzal, hogy mi (és miért) történik vele a kórházban. Az orvosi szemléletre jellemző a professzionalizmus, ami sok dologban megnyilvánul: az öltözködésben (férfiak: nyakkendő, nők: elegáns szövetnadrág, csillogó, ápolt haj...), a beteggel való kommunikációban... Amerikában általánosságban jellemző, hogy az orvosok sok időt szánnak a betegek alapos tájékoztatására. Mindent lerajzolnak, elmagyaráznak, megbeszélik velük az MR és CT képeket, és a beteg tudja, melyik gyógyszert miért kapja. Ha egy beteget több osztályon is vizsgálni kell, akkor nem a beteget küldözgetik/szállítják ide-oda, hanem az adott orvos megy a beteghez (egy nagy épületben általában van mindenféle osztály). Amikor volt pl. a vizit, nem egy osztályt jártunk végig, hanem a nagy kórházépület több szintjén elszórva néztük meg a hozzánk tartozó betegeket. Érdekes különbség a csapatmunka: egy beteget nem egy orvos vizsgál, hanem egy team, amiben van rezidens és medikus is. Mindenki a rangban eggyel felette álló alá van beosztva. A medikusokat a rezidensek oktatják, és addig nem mehetnek haza, amíg azt a rezidens nem mondja. Az első éves rezidenseket viszont az idősebb rezidensek irányítják. Ők is rotáción vannak az első 2 évben, sokszor nem a saját szakterületükön, így sokszor ugyanazt csinálják, mint a medikusok, csak több kórlapot írhatnak.

A gyakorlatokról:
Neurológia
Két lehetőség van: 1. általános neurológia, 2. stroke team
Én a stroke teamben vettem részt 4 hétig. Ez mindig egy nagy létszámú team: átlag 4-5 medikus, 3-4 első/másodéves rezidens, 2 idősebb rezidens és 2 szakorvos alkotja. Általában 7:30-ra jártunk (diákok+rezidensek). Reggel a legidősebb rezidens kiosztotta a betegeket: minden beteghez beosztott 1 diákot, 1 rezidenst és 1 szakorvost. Nekem általában 3-4 beteg jutott egy nap. Ha egy beteg több napot bennmaradt, akkor végig ugyanaz a diák-rezidens-szakorvos trió vizsgálta. 8 körül elindultunk a diákokkal és rezidensek a kiosztott betegeket végigvizsgálni. Amikor végeztünk (és esetleg kávéztunk is), 10 körül leült az egész csapat, és elreferáltuk a betegeket a szakorvosoknak. Ezután a szakorvossal is végigviziteltünk. A nap hátralévő részében a bejövő akut eseteket, valamint a konzíliumokat láttuk el (itt is minden betegre 1 diák, 1 rezidens és 1 szakorvos jutott, az új eseteket a diák vagy a (fiatal) rezidens referálta a szakorvosnak). Általában 4 és 5 között mentünk haza. A 4. hétre ez kicsit lazult.
Összességében hasznos volt a gyakorlat. A teljes neurológiai vizsgálatot minden nap az összes betegemen elvégezhettem, volt lehetőség gyakorolni. Aki ambiciózusabb, az az új eseteket és azok referálását is bevállalhatja, így van lehetőség önálló munkára. A négy szakorvosból kettő viszonylag többet magyarázott, tanítgatott minket.
Ha a helyiekkel szeretnétek találkozni, érdemes ezt a gyakorlatot választani, mivel általában ide több helyi diák is be van osztva. Nagyon rendesek, befogadóak. Nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy élmény legyen számomra ez a gyakorlat.


2013. 01. 18.

H. Andrea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése