Amikor részt vettem a buffalo-i hatodéves
medikus cseregyakorlatról szóló tájékoztató előadáson, még nehezen tudtam
elképzelni milyen is lehet külföldi kórházakban tölteni az otthon megszokott
keretek között zajló gyakorlatokat. Úgy gondoltam, ha külföldön szeretnék
gyakorlatot tölteni, mi sem természetesebb, mint hogy egy ilyen jól
megszervezett, jó hírű program keretei között tegyem ezt, mint az
Amerikai-Magyar Orvosszövetségé, egy
olyan országban, ahova szinte mindenki szeretne legalább egyszer eljutni.
A másfél évig tartó készülődés, nyelvvizsgára
és interjúkra való felkészüléssel járó fáradalmak után megérkezésünkkor
döbbentünk rá, milyen jól döntöttünk akkor, amikor mindezt elvállaltuk. A több
mint 24 órás repülőút is inkább izgalmas, mintsem fárasztó volt, hiszen
mégiscsak másik kontinensre utazhattunk, ami már önmagában is életre szóló
élmény.
A program segítségével már a kezdetektől jó
kezekben voltunk, hiszen a szervezők időt és fáradtságot nem kímélve segítettek
nekünk abban, hogy minél hamarabb elrendezhessük a szükséges iratokat,
megkezdhessük a gyakorlatot. A program egyik nagy előnye, hogy előre lefixáltan
berendezett medikus rezidencia várja az idelátogató orvostanhallgatókat, ami
tényleg jól felszerelt, és ha bármi probléma felmerül a gondnoktól kezdve
bárhonnan kérhetünk segítséget. Arról nem is beszélve hogy mennyi segítséget
kaptunk a buffalo-i magyar közösségtől, nem is gondoltuk volna, hogy milyen sok
magyar él itt, és milyen sokat tanulunk tőlük az összetartásról. Talán nem
túlzás azt állítani, hogy mint családtagokat fogadtak minket. Amellett érdemes
felvenni a kapcsolatot az egy időben itt tanuló többi egyetemi hallgatóval is,
akikre szintén bármikor számíthattunk.
Persze minden kezdet nehéz, így nekünk is
akadtak nehézségeink az engedélyek megszerzésénél, de végül minden a legjobban
alakult, hiszen pár napig a Dent Tower-ben vendégeskedhettünk Dr. Mechtler-nél,
ahol a neurológia keretein belül megismerkedhettünk az amerikai betegellátás
menetével. A szokottnál hosszabb munkaidő korántsem tűnt fárasztónak, hiszen
nagyon jó hangulatban telt, ami jellemzi az amerikai életvitelt és egyben a
betegellátást is. A számunkra addig ismeretlen, modern eszközök, új technikák
egy merőben új oldalát mutatták meg az orvoslásnak, mindamellett az ismert
betegségek diagnosztizálásának menetével is megismerkedve.
A gyermekgyógyászat keretein belül a Childrens
Hospital hemato-onkológia osztályán töltött négy hét során olyan esetekkel is
találkozhattam, amikkel az otthoni betegellátás során nem, így például
sarlósejtes anaemiával, ami viszont az
Egyesült Államokban a fekete bőrű lakosság jelentős hányadát érinti. Így olyan
betegségek kezelését és lefolyását is láthattam, amikről eddig csak tankönyvi
ismereteim voltak.
A Millard Fillmore Gates Circle Hospital
osztályain töltött gyakorlatok során betekintést nyerhettünk a felnőtt
betegellátásba, mindezt a szokottnál sokkal több szabad kezet kapva, önállóan
végzett betegfelvétel és betegvizsgálat végzésével. Az önálló munka talán az,
ami a legnagyobb előnye az amerikai cseregyakorlatnak, hiszen az otthoni
keretek között egy medikusnak ritkán van erre alkalma, és ez az a helyzet
amikor tényleg megtapasztalhatjuk, milyen lesz majd orvosként dolgozni, milyen
az amikor a beteg tőlünk vár választ, mi viseljük a felelősséget, és ez egyben
magabiztosságot is ad. A rengeteg bíztatás és segítség, amit az itteni
orvosoktól kapunk nagyon megkönnyítette az elsőre nehéznek tűnő feladatokat.
Összességében a gyakorlatot azoknak tudom
ajánlani, akik szeretnének sokat dolgozni, sokat tanulni, kellemes környezetben
eltölteni 3 hónapot, egy barátságos amerikai kisvárosban, ahol a munka mellett
a kultúra és szórakozás megannyi lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit pihenjünk
is az utolsó egyetemi évünkön, mielőtt bekerülünk a magyar (a visszavágyóknak
talán távolabbi) egészségügy rendszerébe.
2011. 06. 15.
Keresztessy Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése