News from Buffalo

Mielőtt még szeptember közepén elindultam volna erre a hosszú útra, rengeteget olvastam ezt a Blogot és próbáltam elképzelni, hogy milyen is lesz Amerikában. Még sosem voltam ezen a földrészen korábban, de mindig is szerepelt az "egyszer ide elmegyek és megnézem, hogy milyen" terveim között. Nem nagyon volt időm végiggondolni a sok papírmunka és a 6. éves gyakorlatok mellett, hogy valójában 3 hónapra Amerikába költözöm. Még a repülő út alatt sem éreztem ezt akkora dolognak. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem fogom megérteni, amit mondanak és már előre láttam magam, amint kézzel, lábbal próbálok kommunikálni az emberekkel.  Így talán érthető oknál fogva enyhén remegő térdekkel léptem a bevándorlási ügyintézőhöz a Newark reptéren. Hamar a lényegre tértünk, hogy mit fogok az Egyesült Államokban csinálni, honnan jöttem stb. Néhány kérdés és válasz után rám nézett, mosolygott egyet, majd megszólalt magyarul…. A beléptetés további részét már magyar nyelven folytattuk.

Amint túljutottunk a beléptetésen az országba, a következő gép indulásáig volt egy kis időnk. Így kiszagoltunk egy kicsit a Newark reptér kijáratánál a levegőbe. Teljesen más volt. Kezdtem felismerni, hogy már messze járok az otthontól.

Kis kitérő után (… a légiutaskisérőnk rosszul lett, ezért visszafordult a gép a kifutópályáról és várnunk kellett, amíg valaki beugrik a helyére) végül éjszaka érkeztünk meg a Lexingtonra, Buffaloba. Az előző turnusból még voltak itt páran. Egészen hajnalig élménybeszámolót tartottak nekünk. Sok mindent mondtak, és én csak ámuldoztam, hogy mennyi új dolgot fogok majd itt látni. Próbáltam minél több információt magamba szívni, de a 20 órányi utazás után nem sok minden maradt meg.

Kb. 1 hétig tartott belerázódni az itteni dolgokba. Megismertük a környéket, megtaláltuk az élelmiszer boltot. Az első bevásárlásunk több mint 4 órán keresztül tartott, mert teljesen más a választék, mint otthon. Ha valaki látott volna minket bevásárlás közben, mint két kisgyerek. Mindent, amit csak láttunk, joghurtot, felvágottat, gyümölcsöket, zöldségeket egyesével megnéztük és elemeztük, hogy mennyire más, mint otthon. De végül is sikerrel jártunk és izgatottan vittük haza az óriási szatyrokat, hogy kipróbáljuk, amiket vettünk.

Az első rotációmat a Buffalo General Hospitalban töltöttem. Hospitalist gyakorlatot csináltam, ami elég érdekes tapasztalat volt, hiszen ilyen nincs otthon. A gyakorlat eleje kicsit nehezen indult, csak kapkodtam a fejemet, hogy mit hogyan kell csinálni, mi merre van a kórházban. Talán a legnagyobb kihívás az volt számomra, hogy megértsem a rövidítéseket, amiket mindenhol használnak. 1-2 hét után már minden jól ment. Rengeteget tanultam csupán néhány hét leforgása alatt, az angol nyelvtudásról nem is beszélve! Sok olyan dolgot láttam, amit jó lenne otthon is megvalósítani.  Az egész rendszer, a technika, az emberekkel való bánásmód teljesen más. Számomra nagyon érdekes volt, hogy milyen jól használják a technikai eszközöket. Ha bármilyen probléma, kérdés merül fel, azonnal előveszik az okos telefont és rákeresnek az interneten. Pár hetes itt létem alatt már rengeteg hasznos alkalmazással lettem gazdagabb, amit otthon is jól jöhet majd!

A gyakorlat alatt megismerkedtünk amerikai diákokkal is, akik sok mindenben segítenek nekünk és sokat beszélgetünk arról, hogy milyen az élet itt Amerikában és otthon Magyarországon. Minden beszélgetés alkalmával kiderült valami különbség a két ország között és hol ők, hol én csodálkoztam, hogy másképp is lehet csinálni a dolgokat.

Eddigi rövid ittlétünk alatt szerencsére egész sok helyre elmentünk már. Az első hétvégén elmentünk a Niagara vízeséshez, ami egy csodálatos hely. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy álljon be a zubogó víztömeg alá a Hurricain Desk-en és megérti, hogy miről beszélek. Nem sokkal később elmentünk Watkins Glen State Parkba kirándulni egyet.

Gyönyörű őszi tájban kirándultuk az erdei ösvényeken, és gyönyörködtünk a keskeny sziklák között lezubogó megszámlálhatatlan vízesésben. Hazafelé betértünk a Seneca Lake Vine Trip egyik állomására, ahol egy igazi borkóstoláson vettünk részt. Természetesen szétnéztünk Buffaloban is. Egyik hétvégén a belvárost fedeztük fel. Felmentünk például a városháza tetején lévő kilátóba, ahonnan körbe belátni az egész várost. Jobb napokon ellátni egészen a Niagara vízesésig.

Az egyik legnagyobb élmény, ami eddig ért, hogy elmehettünk Sarasotába, a HMAA éves konferenciájára, ahol egy újabb részét ismerhettük meg Amerikának. Az itt élő magyarok nagy szeretettel és kedvességgel fogadtak minket. Folyamatosan figyeltek ránk, segítettek nekünk felkészülni az előadásra és vittek magukkal a különböző programokra.

 

Remek másfél hónapot tudhatok magam mögött. Olyan sok minden történt velem, hogy úgy érzem hónapok teltek már el, pedig csak pár hét volt. És még mindig van hátra ugyanennyi idő.

A nyelvvizsga és a papírok intézése közben rengetegszer eszembe jutott, hogy egyszerűbb lenne inkább abba hagyni, de innen Buffalóból csak annyit mondhatok, hogy teljesen megérte! :)

2012. 10. 28.
 

Mandzák Adrienn