Úgy döntöttünk, történelmet
írunk, és most először fényképekkel együtt fogjuk bemutatni a buffaloi
cseregyakorlatot.
A tetemes mennyiségű ijesztgetés ellenére napos idő fogadott
minket Buffaloban, bár az itteniek szerint rég nem volt ilyen furcsa tél, mint
az idei. Általában délelőtt hóvihar, délután eső a szokásos. Néhány fényképemet mutogatva,
erősen bizonygatnom kell, hogy ez bizony Buffalo, ráadásul télen! Az első héten
kegyes volt hozzánk az időjárás, de nem kellett sokat várni az első hóviharig.
Nehéz visszaadni, milyen is
idekint, az első perctől otthonosan érzi magát az ember, annak ellenére, hogy
egy óceán választ el Magyarországtól. Ha valaki eddig nem gondolkozott el azon,
milyen lenne idekint lakni, ezek után biztosan megteszi. Mennyi idő volt
megszokni? Talán 1-2 nap. Most pedig úgy szalad az idő, hogy legszívesebben
lelassítanám. Szerencsések voltunk, mert az előző csoport még itt volt, amikor
érkeztünk, és beavattak minket a buffaloi élet mikéntjébe.
Az első dolgunk volt a Niagara
meglátogatása. Mindezt rögtön az első szabad hétvégén. Mondanom sem kell, hogy
havazott, fújt a szél és hideg volt, de még így is nagy élmény volt látni a
hatalmas vízesést. Már amennyit a párafelhő engedett látni. Persze valamelyest
kárpótolt, hogy megnéztük a vízesést az esti kivilágításban is. A szuvenír
boltokat használtuk fel arra, hogy némileg kiolvasszuk magunkat, mielőtt a
következő szögből is megnézzük a vízesést.
Természetesen láttuk, hogy nincs
mit tenni, fel kell szerelkezni meleg ruhákkal, viszont miután ezt az akadályt
is vettük, kezdődhetett az igazi buffaloi tél.
Akkor következzen egy kis ízelítő
a kórházi mindennapokból. A Millard Fillmore Gates Hospital Endokrinológia osztályán
kezdtünk mind a ketten, ahol az orvosok többsége indiai. Ha valaki azt hinné,
hogy otthon sokat dolgoznak az orvosok, itt még többet. A betegekkel való
bánásmód pedig tényleg lenyűgöző. Itt a beteget, akármilyen is, meghallgatják,
elmagyarázzák neki, a betegségét, azt, hogy miért kérik a vizsgálatokat, és így
tovább. Mindig tisztelettel. Az osztályvezető elmagyarázta, hogy éppen így lesz
egy orvosnak tekintélye, ha mindig minden körülmények között emberi betegével.
Szóval van mit tanulnunk. Nagy hangsúlyt helyeznek a kiegészítő szakmákkal való
együttműködésre is. De ami még ennél is forradalmibb, hogy péntekente
összejönnek az osztályos orvosok az osztályvezetővel együtt, hogy
megbeszéljenek egy-két friss cikket, tovább képezzék magukat bizonyos témákban,
eseteket mutatnak be. Nekem nagyon tetszett ez a szemlélet, hogy fontosnak
tartják a szakmai fejlődést, rengeteg kutatás is zajlik az osztályon. Meg is
van az eredmény: az osztály rekordot döntött, több mint 24 éve nem volt beteg,
akinek diabeteses komplikáció miatt amputációra lett volna szüksége.
A munkában ugyanúgy részt
veszünk, mint bármelyik itteni orvostanhallgató vagy rezidens. Betegeket
veszünk fel, SOAP note-ot írunk, sokszor megkérdezik az orvosok, mi milyen
terápiát javasolnánk. Nagy lehetőség arra, hogy a betegekkel való kommunikációt
gyakoroljuk, és szakmailag is sok újat lehet tanulni.
Ami az eddigi legemlékezetesebb
buffalo kiruccanásunkat illeti, az az Anchor Bar felfedezése volt. Itt
készítették el először ugyanis a híres buffaloi csirke szárnyakat. Az
étteremben élő jazz zene szólt, és egyszer csak odalép egy idősödő bácsi, és
megkérdezi, hogy ízlik a csirke, és hogy, hogy találtuk meg a helyet... Aztán
szinte csak úgy félvállról mondja, hogy az övé a hely! Szóval még az Anchor Bar
tulajdonosával is beszéltünk, ami nem mindennapi:)
Toronto-t is meglátogattuk az
egyik hétvégén, ami nekem az első felhőkarcolós élményem volt eddig. Mondanom
sem kell, hogy lenyűgöző volt, olyan szabadnak érzi magát az ember, ahogy a
felhőkarcolók tövében sétál. Az esti fények pedig a hab a tortán. Persze
kihagyhatatlan a CN-tower, de a kínai városnegyedet, Chinatown-t, a Royal
Ontario Museumot és a Distillery districtet is megérte megnézni. Lehetőségünk
volt Dr. Forbáth Péterrel is találkozni, aki fiatal orvosként érkezett
Toronto-ba, és szép karriert futott be idekint. Jó volt hallgatni a történeteit,
még különleges receptekkel is ellátott bennünket.
Természetesen még rengeteg
felfedeznivaló van mind Buffaloban, mind a környéken, következőleg újabb
élményekkel jelentkezünk. Ha bárki érdeklődne, szívesen segítünk mind a
jelentkezést, mind a HAESF támogatás mikéntjét illetően, és praktikus
tanácsokkal is rendelkezésre állunk: (Skype: Szőllős Anna – anniegrapy; Kiss
Máté – kissmatyesz, Email: annaszollos@gmail.com,
matekiss01@hotmail.com)
2012. 01. 30.
Szőllős Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése