2015. november 20., péntek

Reflexkalapáccsal augusztusban



A Buffalo General Hospital neurológia osztályán töltöttem ezt a hónapot. Ez egy szuper gyakorlat, rengeteget tanultam és sok gyakorlati tapasztalatot is szereztem. A neurológia osztály valójában a neurológia csapatot jelentette, akik a benn fekvő és a sürgősségi neurológiai eseteket látták el. A csapat tagjai: minden nap egy főorvos (attending), néhány fellow (szakorvosjelölt) és néhány rezidens illetve 3-4 medikus. Két hetet az általános csapattal, 2 hetet pedig a sürgősségi stroke csapattal töltöttem. 


                   A napokat 7-8 óra közt kezdtük. A chief resident szétosztotta a betegeket, akiket 1-2 óránk volt megvizsgálni. Medikusként maximum 1-2 beteget kaptunk. A gyakorlat elején mindig segítettek a betegvizsgálatban. Először átvettük, hogy milyen pontokra kell mindenképpen kitérjek, miket kell kérdezni, miket kell megvizsgálni. Az, hogy a Semmelweis Egyetemen már megtanították nekünk az első féléves neurológia oktatás során, hogy hogyan kell a neurológiai betegvizsgálatot elvégezni, rengeteget segített. Így csak az angol kifejezések megtanulására kellett figyelnem illetve arra, hogy az adott főorvos milyen sorrendben szereti hallgatni a referálást. Hamar már én is vizsgálhattam beteget és referáltam a főorvosnak. Az egyéni betegvizsgálás után az ún. “table rounds” során a főorvos előtt mindenki referálta a betegét, és megbeszéltük az esetet. Ekkor volt lehetősége a főrovosnak, hogy oktasson minket elméletben is részletesebben, amire rendszeresen szántak időt. A nap további részében az egész neurológus csapat együtt vizitelt a különböző osztályokon. Többször a betegágy mellett is oktatott minket a főorvos. Minden oktatással együtt úgy érzetem, hogy része vagyok a neurológus csapatnak, és fontos volt, hogy megértsem az elmondottakat, amiről visszajelzésnek is örültek az orvosok. Délutánonként a sürgősségire behozott betegeket vizsgáltuk meg. Többször későn végeztünk, de megérte ott lenni. A medikusok és orvosok, akikkel együtt dolgozhattam és tanulhattam nagyon befogadóak voltak és rendkívül segítőkészek. Hetente két napon voltak előadások is, a legtöbb igazán érdekes és fontos témakörben. 

                   
 Augusztusban fantasztikus idő volt Buffaloban. Szinte végig sütött a nap, volt néhányszor nagy hőség is, de ekkor mindig az egészen hidegre légkondícionált kórházban voltunk. Arra felhívom a figyelmet, hogy a légkondit az USA-ban tényleg nem sajnálják, eleinte nagyon hidegnek éreztem, érdemes több réteget viselni a kórházban a köpeny alatt :).


               Hetente valahol a városban food track fesztivál volt, ahol a világ minden tájáról lehetett találni finom ételeket. Az Elmwood village utcácskáit továbbra is irtó jó hangulatúnak tartottam, és sok délutánt és estét töltöttünk ott el jobbnál jobb éttermekben, kávézókban és sörözőkben.

                
Hétvégenként bolhapiacokat és helyi farmerek termékeit áruló piacokat is lehet találni. A lakáshoz közeli Delaware parkban mindig nagyon kellemes volt futni és mivel mindig sok ember volt ott, biztonságban éreztem magam. Az idő múlásával több helyi barátot is szereztünk, akikkel több közös programot szerveztünk. Egy hétvégén elmentünk Rochesterbe egy helyi ismerős házaspárral, akik megmutatták nekünk a Finger Lakes nevű terület néhány szép tavát, romantikus kastélyokkal és borvidékekkel, jobbnál jobb borokkal. 

 
               Ezt a gyakorlatot azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a gyakorlatias rotációkat és szívesen kommunikálnak angolul betegekkel.


2015. 10. 19.

Kornafeld Anna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése