A második
hónap a robotsebészet vizsga abszolválásával kezdődött. 6 órám volt egy malacon
anasztomózist csinálni, és a végén még egy nephrectómiát is végrehajthattam
rajta, így első magyar lányként szereztem meg a da Vinci certificate-et. A
disznóölés mellett a poloskák kiirtását is megünnepelhettük, így néhány hetes
nappaliban történő kempingezés után visszatértünk a saját ágyikónkba. A
poloskatort az Elmwood-on levő mexikói étteremben tartottuk, amit mindenkinek
csak ajánlani tudok. Az urológia után a mellkassebészeten folytattam
gyakorlatomat. Igazak a hírek: reggel 6-ra bent kell lenni, péntekenként a
reggeli viziten beteget kell prezentálni, havi egyszer cikket elemezni, és a 12
órás munkanap rövidnek számít. Dr. D. személyében egy nagyon kiváló sebészt és
embert ismerhettem meg, de sajnos leszűrhető, hogy aki Amerikában sebész akar
lenni, az ne nagyon számítson szabadidőre, magánéletre és pihenésre. Az amerikai
diákok értékelésébe beleszámít, hogy mennyire aktívak a gyakorlaton, ennek
megfelelően egyesek, pl. az, akivel én voltam együtt, hajlamosak
konkurenciaként tekinteni mindenki más hasonlókorúra.
A
mellkassebészeti megpróbáltatások mellett a buffalói tél is elkezdődött.
Reggelenként, amikor hajnali ötkor mínusz harminc fokban sétáltam a kórházba, a
kávé megfagyott a kezemben 5 perc után és az ujjaimat síkesztyűben sem tudtam
mozgatni.
Hogy kicsit
feldobjuk a cudar hétköznapokat utazni kezdtünk. Első utunk New Yorkba vitt.
Mikor azt hittem Buffalo egy hideg hely, csalódnom kellett, a felhőkarcolók
között süvítő szélnél kevés fagyosabb dolgot tapasztaltam. A nagy Almában
töltött négy napunkat ütemezett rohanással töltöttük, hogy minden fontosabb
turistalátványosságot megtekintsünk, és még az egyéni kívánságokra is jusson
egy kis idő (kínai vacsora Chinatown-ban, a Columbia meglátogatása). Az első
repülőutunk jól előre jelezte az összes többit: Buffalo-ba vagy törlik a
gépeket, vagy késnek 4 órát. A különböző reptereken alvást már-már
professzionális szintre fejlesztettük az itt töltött idő alatt.
A következő
túránk úti célja Washington DC volt. A kaland ott kezdődött, hogy itt
couchsurfing-re adtuk fejünket. Miután megismertük vendéglátónkat, és a szobája
földjén hatodmagunkkal vacogtunk egy matracon, átértékeltük a buffalo-i
penthouse-unk kényelmét. Másnap egy hatalmas túra keretében a Fehér Házat és a
fontosabb elnökök emlékműveit megtekintettük, majd este az Air and Space Múzeum
mellett még a kivilágított Lincoln szobrot is megcsodáltuk. Nekem Washington
lett a kedvenc amerikai városom, ehhez a meleg idő (pulcsi, napszemcsi), az
ingyenes múzeumok és a kulturális élet is hozzájárult. A repülőt innen is
majdnem törölték, de ez már-már megszokottnak tekinthető, mint említettem :)
2015. 03. 10.
Horváth Anikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése