Megérkezésemet követően még majdnem egy hetem volt a
gyakorlat megkezdéséig. Ez az idő tökéletes volt arra, hogy hozzászokjak a
hatórás időeltolódáshoz, és megismerjük az itteni magyarokat. Első vasárnap Dr.
M. I. elvitt minket a Magyar Házba, ahol egy finom vacsora mellett
elbeszélgettünk. Másnap pedig a híres buffaloi chicken wingseket is kipróbáltuk
az Anchor Barban.
Első gyakorlatomat a BGH (Buffalo General Hospital)
neurológiai osztályán töltöttem, 2 hétig az általános neurológiába, 2 hétig
pedig a stroke-csapat munkájába láthattam bele. A többiekkel ellentétben én
amerikai orvostanhallgatókkal együtt vettem részt a gyakorlaton, akikkel a
hónap során úgy összebarátkoztam, hogy szinte minden nap volt hazafelé fuvarom,
így csak reggel kellett sétálnom.
A hónap első felében 7:45-re kellett a kórházban lenni.
Ekkor egy táblán már mindenki a neve mellett megtalálta, hogy aznap melyik
beteget kell megvizsgálnia, kikérdeznie. Sajnos mi, magyar hallgatók nem kapunk
hozzáférést a kórház számítógépes rendszeréhez, viszont mindig találtam olyan
rezidenst vagy hallgatót, aki szívesen kinyomtatta nekem a szükséges leleteket,
laboreredményeket. A csapatot egy senior rezidens, Dr. K. M. vezette
hihetetlenül precízen, aki a sok munkája mellett még arra is figyelt, hogy
különböző játékos módszerekkel minket is tanítson. Egyik reggel például kis
kártyákkal várt minket, mindegyik kártyán egy-egy kérdéssel a myasthenia
gravis betegséggel kapcsolatban. Napközben volt időnk utánanézni a kapott
kérdéseknek, majd amikor egy kis szabadidőnk volt, mindenki beszámolt a saját
témájáról. Következő héten pedig különböző színű drótokból kellett
megformáznunk az agy artériás rendszerét. A hosszú vizitek és a napközben
érkező konzultációk miatt alig volt időnk pihenni, és a napjaink is hosszúak
voltak, sokszor 5 körül engedtek minket haza. Az itt töltött idő alatt nagyon
jól összeszokott a csapat, picit fájt a szívem, hogy két hét után ott kell
hagynom őket.
A hónap második felét a kórház stroke-csapatával töltöttem.
Itt korábban kezdődtek a napjaink, már 7 órakor a kórházban kellett lenni. A
napközben érkező stroke-os betegek miatt a napjaink pörgősebbek voltak, időnk
nagy részét a sürgősségi osztályon töltöttük.
Július második hétvégéjén került megrendezésre a városban a
Taste of Buffalo, melyet már nagyon vártunk. Két napon keresztül a belváros
utcáin lehetett kóstolgatni a különböző étterembódék kínálataiból. Egy központi
sátorban vettük meg a jegyeket, melyeket aztán ételekre tudtunk beváltani. Móni
és Réka ezt a hétvégét a magyar táborban töltötték, így Klárával ketten vágtunk
neki a finomabbnál finomabb ennivalók megkóstolásának – a BBQ pork ribsektől
kezdve a pulled pork tacon át a kihagyhatatlan fánkokig mindent kipróbáltunk.
Ez a hétvégénk nem telt unalmasan, másnap Dr. M. L. hívott
el minket a Dent szervezésében megrendezésre kerülő piknikre. Itt megismertük a
Dentben éppen neurológia gyakorlatukat végző orvostanhallgatókat, akik között
volt egy debreceni srác is. A pikniken lehetett kickballozni és focizni – az
ebben való részvétel alól „sajnos” felmentést kaptunk, így csupán a pálya
mellől figyeltük az eseményeket egy finom fagyi társaságában.
Egyik csütörtökön pedig egy magyar házaspár, S. I. és S. Á.
jóvoltából egy szimfonikus hangversenyre látogathattunk
el. A Buffalo Philharmonic Orchestra jobbnál jobb darabokat játszott, szuper
élményben volt részünk.
Zakariás Sára
2019. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése