Amerikai utazásomra már igazából több, mint hat éve készültem. Még középiskolás
koromban hallottam erről a lehetőségről és tudtam, ha felvesznek az orvosira,
biztos jelentkezem. Szóval elhihetitek, hogy mennyire örültem, amikor kiderült,
hogy jöhetek. Ráadásul nyáron.
Időben kész lettem a
vizsgákkal, így már azt hittem semmi nem választhat el a kiutazástól. Sajnos ez
nem így alakult, mert nem küldték el időben a vízumhoz szükséges dokumentumokat
Buffalóból. Ezért át kellett foglalni a repjegyemet és ugrott egy öt napos New
York-i városnézés is. Sürgősségi időpontot kaptam a nagykövetségre, reggel
átvettem a vízumom, délben már a reptéren voltam. A repülőn nagyon kevesen
voltak, így eddigi legkényelmesebb utazásomon vehettem részt. Egy éjszakát
töltöttem New Yorkban, reggel Charlestonba utaztam az unokatestvérem
esküvőjére. Szerencsére volt pár napunk ott együtt a családdal, a vőlegény
apukája készítette az első amerikai hamburgeremet a barbecue partin. Gyönyörű
volt az esküvő, mintha egy mesében lettem volna.
Mielőtt Buffalóba mentem
volna, útba ejtettem Washingtont. A kedvencem a Natural History múzeum volt. Az
tetszett a legjobban, hogy a múzeum személyzete mindenkivel foglalkozott, ami
teljesen különbözött az eddig tapasztaltaktól. Még a csótánysimogatót is
kipróbáltam.
Persze a National Air and
Space múzeumot se lehetett kihagyni. Kicsit nehezemre esett megkülönböztetni a
különféle űrsiklókat és szkafandereket, de tényleg lenyűgöző volt ezeket így
együtt látni. A második világháborús emlékműnél lehet lábat áztatni, ami nagyon
jól esett, mert iszonyatosan meleg volt.
Végre elérkezett az idő és
leszálltam Buffalóban. Valahogy kicsit olyan érzésem volt, hogy már ismerem ezt
a helyet, nem tűnt idegennek. Másnap indultam tovább Torontóba, ahol igazából
az emberek nyitottsága fogott meg. Nagyon európai az a város, szóval ott sem
éreztem magam nagyon idegennek. Visszafelé pedig végre lehetőségem volt
megnézni a Niagara vízesést. Hát őszintén szólva egy egész napot el tudtam
volna ott tölteni. Olyan hatalmas és pezsgő, sokszínű és mesebeli, hogy nehéz
szavakba önteni.
A sok utazgatás után
megkezdtem a szülészet-nőgyógyászat gyakorlatomat M.I. rendelőjében. Az előttem
szólók már leírták, hogy mennyire szuper is ez a gyakorlat, én is nagyon jól
éreztem magam. Rengeteget segített, hogy csak egyedül voltam orvostanhallgató,
így lehetőségem volt a gyakorlati dolgokat is jól elsajátítani.
A gyakorlat elején volt
július negyedike, amit a lányokkal együtt a tóparton ünnepeltünk. Kis
borozgatás, beszélgetés. Szerintem ott kezdtük el megismerni jobban egymást,
mert a hétköznapok azért elég sietősen telnek.
Szerencsére szinte minden
hétvégén van valami programunk. A legérdekesebb az volt, amikor elmentünk
Fillmoreba az iskolatáborba. Szerte Amerikából érkeztek gyerekek, akik két
hetet azzal töltenek, hogy fejlesztik a magyar tudásukat. Amikor megérkeztünk a
táborba és a gyerekek gyakorolták a magyar feltalálók neveit arra gondoltam,
hogy mennyire tisztelem őket ezért. Nyáron, amikor a többi gyerek pihen, ők
igazából egy táborban órákon vesznek részt. Rékával a tábori „sebesülteket”
láttuk el a hétvége folyamán, de szerencsére nem volt sok dolgunk. Köszönjük
F.P. és felesége F.K. vendégszeretetét, azt, hogy elvittek minket a táborba.
Ami még nagyon érdekes volt, hogy a hazavezető úton láttuk pár tagját az amish
közösségnek. Olyan volt az egész élmény, mintha visszarepültünk volna kicsit az
időben
Ebben a hónapban elég sok
orvostanhallgató volt itt Buffalóban, akik az itteni magyarok vendégszeretetét
élvezték. Az egyik hétvégén M. L. vendégül látott minket, így jobban
megismertük a többieket is. Sárával és Klárával még a hajókázást is
kipróbáltuk, meglepően sikeresen irányítottuk a csónakot.
A következő gyakorlatom a
neurológia lesz. Hihetetlen, hogy már csak két hónap van hátra!
Lipp Mónika
2019. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése