Megjött a tavasz, sarcoma-melanoma-thoracic és búcsú

Eljött az utolsó hónap is és bár nagyon sok inger ért bennünket ezekben a hetekben is, legintenzívebben bennem mégis az maradt meg, hogy Buffalo milyen gyönyörű hely tavasszal! Nem valami hosszú ez az évszak, május elején köszöntött csak be, de annál szebb. Családi házas övezeten keresztül bicikliztem mindennap a kórházig, kétoldalt virágzó tulipánfák és gyönyörű pázsitok mellett, amiben sokszor egy-egy nyuszi vagy mókus lapult. Nemcsak az utazások hiánya miatt, de nagyon békés hónap volt ez! Egyik nap például elmentem futni és félig véletlenül a közeli temetőbe tévedtem, ahol a sírkövek között egy egész csorda őz bóklászott. Lehet azért is gondolok erre vissza nagy nosztalgiával, mert most már otthonról írom soraimat a 8. kerületi 30 fokos tetőszobámból…

Ebben a hónapban én is belekóstolhattam a Roswell légkörébe, ahol sarcoma-melanoma-thoracic osztályon voltam. Ez volt számomra a leghasznosabb és legélvezetesebb gyakorlat. Reggel 9-re jártam és általában du. 5-kor végeztem, közben viszont (mivel ezek járó beteg rendelések) 15-20 beteget láthattam.

A Roswell le sem tagadhatná hírnevét: rendszeresen érkeztek betegek sok száz kilométerről, kérve, hogy bárcsak átkerülhetnének ide. A részletes felvilágosítás itt még precízebb volt, mint a Buffalo Generalban, legtöbbet én is abból tanultam, hogy a főorvos felrajzolta a terápiás tervet. Nem egyszer még arra is vették a fáradtságot, hogy sejtet rajzoljanak és részletesen elmondják melyik gyógyszer pontosan min és hogyan hat. Persze itt a lehetőségek is mások, hiszen nagyon sok gyógyszer trial-t visznek, még a negyedik stádiumos tüdődaganatos betegnek is több terápiás választási lehetősége van, és a rossz esélyek ellenére sem adják fel, hogy e pácienseket is meggyógyítsák! Ahogy a kedvenc (kanadai) doktornőm fogalmazott, náluk Kanadában sem ilyen jó a helyzet: nagyon sokat számít, hogy a gyógyszerkutatásban itt ekkora döbbenetes pénzek forognak. A Buffaloban töltött három hónapban számomra a betegekhez való hozzáállás volt leginkább szemléletformáló: hitet adott, hogy a betegedukációnak igenis van értelme hosszútávon és nem szélmalomharc! Nagyon jó például, hogy amíg várakoznak, addig „catchy”  infografikák és oktató rajzfilmek mennek tableten/TV-n csupa hasznos témában (cigi leszokás hatásai, oltások, stb.). 

Ebben az utolsó hónapban fejlődtem legtöbbet szakmai szempontból is: a sarcomán sok ritka betegséggel találkozhattam, mint pl. cutan Kaposi-sarcoma, Giant cell tumor. Ráadásul dr G. állandóan kérdezgetett és tanított, ami nagyon jól esett, mert bár az USA-ban nem találkoztam olyan orvossal, aki a betegekkel tiszteletlen lett volna, olyanok azért itt is akadnak, akiket a hallgatók jelenléte nem különösebben érint meg… A melanoma szintén nagyon izgalmas volt, mert ezen a területen az immunterápia nagyon előretörőben van, sokat tanulhattam erről.

Nem bántam, hogy az utolsó hónap nem az utazásokról szólt, mert így kiélvezhettem Buffalo tavaszi arcát: kimentem olvasni a canal side-ra, elmentem futni a Delaware parkba, és azért belefért számos kisebb kiruccanás.

Petra unokatesója elvitt minket a Letchworth state parkba, amit nagyon ajánlok a következő turnusoknak is! A keleti part grand canyonjának hívják és csodaszép, vadregényes vidék gyönyörű vízesésekkel. Éva néni pedig elvitt minket a Fort Niagarához, ami egy kedves kis kastély az Ontario-tó déli partján visszafelé pedig végre (jobb későn mint soha) a Niagara-vízesést is láttuk!

Végül a búcsú pillanata is eljött, egyrészt nehéz szívvel hagytam itt elsőként az apartmant és a lányokat, mert megszerettem őket is és a lakást is. Ugyanakkor szívesen jöttem haza, a kint töltött 3 hónap tanulsága számomra, hogy sok mindent jobban csinálnak az USA-ban, mint itthon viszont ezek egy része nem pénzkérdés: nagyon bízom benne és vágyom rá, hogy ez utóbbiakat be tudjam építeni majd itthon! Nagy hála van bennem, hiszen a HMAA és a Campus Mundi segítségével átélhettem egy olyan élményt, ami szakmailag és emberileg is csiszolt rajtam. Szurkolok, hogy a következő turnusok számára is maradandó pozitív élmény legyen ez az időszak!

2018. július 25.

Barta András