Neurológia gyakorlat

Immár itthonról írom a harmadik és egyben utolsó blogbejegyzést a neurológia gyakorlatról, amit a Buffalo General Hospitalban töltöttem. Szerencsére sikerült elintéznünk Petrával, hogy együtt tölthessük mind a négy hetet, így egyértelműen ezt a gyakorlatot élveztem a legjobban. Ehhez persze a neurológián megismert orvosok is nagyban hozzájárultak, bár csak 2-2 hetet töltöttem velük, mégis nagyon megszerettem őket ilyen kevés idő alatt is.

A négy hetes neurológia gyakorlatot általában 2 részre osztva teljesítik az orvostanhallgatók: mi Petrával először 2 hetet töltöttünk a stroke osztályon, majd 2 hetet az általános neurológián, és mindkét osztályon rengeteget tanultunk!

Az első nap egy rövid eligazítással kezdődött, ahol átadták a szükséges papírokat és elmondták, hogy mire számíthatunk a gyakorlat során. Sajnos májusban már nem tartottak előadásokat az orvostanhallgatóknak. Ezt egy kicsit sajnáltuk, hiszen Andristól és Vivitől azt hallottuk, hogy nagyon hasznosak voltak ezek az alkalmak. Azt tanácsolom a következő tavaszi csoportoknak, hogy próbálják meg elintézni, hogy a neurológia gyakorlatot március-áprilisban teljesíthessék.

A stroke osztályra reggel 7-re kellett járnunk. Az éjszakai ügyeletes átadta a betegeket, majd szétosztottuk őket egymás között. Általában 2 saját betegünk volt, akiket meg kellett vizsgálnunk és referálnunk kellett a viziteken, időnként pedig meg kellett ismételnünk a betegvizsgálatot az egész team előtt (ne ijedjetek meg, nagyon kedves és segítőkész mindenki!). A vizitek során folyamatosan résen kell lenni, ugyanis az attending bármikor kérdezhet az esethez kapcsolódóan. A vizit meglehetősen hosszú szokott lenni, ezért előtte mindenképpen érdemes harapni néhány falatot. Vizit után mindig volt egy kis ebédszünet, aztán délután 4-5 óra körül a délutáni vizit. A két vizit között pedig gyakran hívtak minket strokegyanús betegekhez a sürgősségi osztályra. Rendkívül hasznosak voltak ezek az alkalmak: testközelből tanulhattuk meg a diagnosztikus és terápiás algoritmusokat, kivétel nélkül az összes orvos rengeteget magyarázott nekünk. Péntekenként pedig részt vettünk a rezidenseknek szervezett előadásokon, ahol még tovább mélyíthettük tudásunkat a különböző esetbemutatásokon keresztül.

Ezt követően 2 hetet töltöttünk az általános neurológia osztályon. Őszintén megvallva én személy szerint jobban szerettem a stroke osztályt, de kétség kívül itt is rengeteget tanulhattunk. A stroke osztályhoz hasonlóan itt is voltak saját betegeink.

Az utolsó hónapra én már nem szerveztem utazást. Ezt nem is bántam meg végül, mert az április 30-i havazás után májusban végre eljött a tavasz Buffaloba is!!! Egészen más érzés volt a virágzó Linwood utcán végigsétálni a bimbózó fák alatt. Emellett egyik hétvégén elmentünk a Letchworth Nemzeti Parkba egy rövid túrára, ami szuper élmény volt.

Az utolsó hétvégét Vivivel kettesben töltöttük: szombaton elmentünk együtt futni, végül egy szuper vízparti pubban kötöttünk ki. Nem nagyon lehet szavakba önteni a hangulatot, inkább mellékelek róla egy videót. Vasárnap pedig elmentünk moziba (a jegyeket még húsvéti ajándékként kaptuk Richard atyától). Ez is szuper élmény volt, itt ugyanis a bőrszékek teljesen hátradönthetőek, így fekve lehet élvezni a filmeket. :)
Május 30-án pedig részt vettem a Hősök napi rendezvényen a Magyar Házban, ahol a környékről meglepően sok magyar gyűlt össze. Szerencsére Petrával együtt utaztunk haza Torontón keresztül (ezt ajánlom mindenkinek, a repjegy ugyanis nem feltétlenül drágább és jóval közelebb van, mint New York).

Összességében nagyon szerettem ezt a három hónapot, és bár már hiányoztak az itthoni barátaim, családtagjaim, mégis nagyon nem akartam hazajönni. Szeretném megköszönni a HMAA-nak a nagyszerű lehetőséget, továbbá a Campus Mundinak az ösztöndíjtámogatást, ami nélkül nem tudott volna megvalósulni ez az út.

2018. július 25.

Simon Judit