Torontóból
hazatérve másnap már kezdődött is az új rotáció a Roswell mellkassebészetén.
Direkt választottam ezt a gyakorlatot annak ellenére, hogy a blogon korábban
már többen is írták, hogy nem épp a legkönnyebb gyakorlat. Ezt meg is tudom
erősíteni: csak a nagyon elvetemült orvostanhallgatóknak ajánlom, akik nem
bánják a koránkelést és bírnak egész nap állni a műtőben. Cserébe viszont
rengeteget lehet tanulni és nagyon sok dolgot engednek önállóan is csinálni.
A
napirend a következő volt: a reggeli vizit általában fél 7-kor kezdődött, így
érdemes 6-ra érkezni, hogy átnézzétek a betegek paramétereit, vizsgálati
eredményeit, stb. A vizit fél 8 – 8 óráig tartott. Ezt követően
orvostanhallgatóként a patient list frissítésével és a mellkascsövek
kihúzásával lehetett segíteni az orvosoknak. Egy amerikai orvostanhallgatóval
voltam, vele mindig beosztottuk, hogy ki maradjon az osztályon és ki menjen a
műtőbe segíteni. A műtéteknél asszisztálni kellett, közben az orvosok
részletesen magyarázták, hogy éppen mit és miért csinálnak. Gyakran volt
DaVinci műtét is, bár lényegesen kevesebb, mint a nőgyógyászaton. A műtétek
viszont nagyrészt thoracoszkóposak voltak, így mindent jól lehetett látni.
Emellett be lehetett menni az EBUS vizsgálatokra is.
Hetente
egy napot töltöttünk a klinikán. Ajánlom a csütörtöki napot D. doktornőnél
(illetve ha lehetett választani, a műtőben is leginkább az ő operációira jártam
be, tőle lehetett a legtöbbet tanulni, emellett pedig hihetetlenül cuki.)
Minden kedden reggel volt egy másfél-két órás megbeszélés, ahol a bonyolultabb
eseteket tárgyalták meg a radiológusokkal, pulmonológusokkal, patológusokkal.
Ezeken is rengeteget lehetett tanulni a diagnosztikai és terápiás stratégiákról.
Péntek reggelenként volt a nagyvizit, ahol az összes attending részt vett, itt
nekünk is kellett betegeket referálnunk, egy alkalommal pedig elő kellett adni
a journal clubon is.
A
munka mellett azért maradt idő a szórakozásra is: másfél napot töltöttünk
Philadelphiában, ahol találkoztunk Stalloneval a Rocky-szobornál a filmből
híressé vált lépcső mellett. A város egyébként nagyon szép, mindenképpen
ajánlom, hogy ejtsétek útba Washington felé menet (a Buffalo-Washington busz megáll
Philadelphiában is.) Ha itt jártok, érdemes elmenni a Mütter Museumba. Itt
többek között meg lehet nézni mikroszkóp alatt Einstein agyának néhány
darabkáját.
Washington
nagy kedvenc lett nálam, BÁRMIKOR szívesen visszamennék! Az élményt csak még
tovább fokozta, hogy sokkal melegebb volt, mint Buffaloban és végre sütött a
nap és otthon lehetett hagyni a kabátot! J Ajánlom a guided tourt, ha erre jártok, így nemcsak
az épületekben gyönyörködhettek, de érdekes történeteket is hallhattok a városról.
Nagy előnye Washingtonnak, hogy a múzeumok nagy része és az állatkert ingyenes.
Fel sem tudom sorolni, hogy hány helyen jártunk.. J
Egyik
hétvégén pedig Éva nénivel elmentünk kirándulni a környéken: voltunk a Fort
Niagaránál, piknikeztünk kicsit és természetesen elmentünk a Niagara-vízeséshez
is. Ez a hétvége azért is volt különösen kellemes, mert ez volt az első tavaszi
nap Buffaloban, végre!
Fort Niagara
Niagara
Éva nénivel
A második hónap tényleg sokkal gyorsabban elment, mint az első, Petrával nagyon szomorúan vettük meg a repjegyet hazafelé..
2018. május 11.
Simon Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése