Új környezet, emberek, ingerek

Minden más itt, mint amit otthon ismerünk és tudunk. Az első pár napot úgy tudom jellemezni mint egy gyorstalpaló, a többiek (előző turnus illetve az itt kint élő magyarok) próbáltak minél több tudást/tanácsot átadni. Mit lehet, hogyan, mikor és hol. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hálásak vagyunk. Könnyen elveszettnek érzi magát az ember egy teljesen ismeretlen városban. A mítosz igaz: a tömegközlekedés nem a legideálisabb, de még a legnagyobb hóviharban is jött a busz (amiért szintén nagyon hálásak voltunk). Eltelt pár nap, hét és kezdünk otthonosan mozogni ebben a távoli világban.

Amikor megérkeztünk, velünk együtt megjött a hideg és sajnos ez is igaz volt, a tél kemény. De bátorítok mindenkit aki szereti a havat, a fehér Karácsonyt,  a síelést meg persze a járdán való korcsolyázást kórházba menet  - ne hagyja ki ezt a lehetőséget. 

A kórházban sebészet gyakorlattal kezdtem, együtt voltam Zsófival gastrointestinalis részlegen. Ennek ellenére a legtöbb műtét amit láttam, amiben asszisztáltam pajzsmirigy/mellékpajzsmirigy volt.  Mindenhol érzékeltem, hogy ez nem Magyarország, de a kórház volt számomra az egyik legnagyobb megdöbbenés. Összehasonlíthatatlan az otthoni infrastruktúrával, eszköz készlettel de nem csak az anyagi része más. A gyógyítás betegközpontú, ha egy beteg az ambulanciára érkezik egy-másfél órát foglalkoznak vele, a nővér, a szakorvos és a főorvos. Az orvos-beteg kommunikáció új értelmet nyert számomra.

Ezalatt az egy hónap alatt is eljutottunk sok helyre, második hétvégén Adorján elvitt minket a Niagara vízeséshez, kis kötelező vásárlásra az ottani outletbe. A vízesés gyönyörű, elképzelhetetlen nekem hogy milyen erők mozdulnak meg ott. Buffalo nagy része még felfedezésre vár, a hidegben nehezen vettük rá magunkat, hogy sétálgassunk. De voltunk korcsolyázni, voltunk a Canalside-on és moziban is.

Bár itt Karácsonyoztunk és természetesen hiányzott a család, két nagyon kedves házaspárnak köszönhetően nem voltunk “egyedül”. Tőlük kaptuk itt a legnagyobb ajándékot: az otthon érzését (meg persze sok finom ételt). Az újévet itthon ünnepeltük. Áthívtuk az ötödik medikát is, Elit akivel jött a lakótársa Nadeem, az este nagy részében beszélgettünk, sokat ettünk. Megfőztem életem első lencsefőzelékét, ami hála Zsófi anyuka receptjének egész jó lett.  A lakásból láttuk a tűzijátékot, mivel magasan van a lakás és belátni Buffalo egy részét.

Most pénteken elmentünk megnézni a Picasso - A művész és a modelljei- kiállítást az Albright-Knox Art Galleryben, ezen kívül ami engem megfogott a Rosaly Drexler kiállítás volt. 

Merkel Eperke

2017. január 12.