Buffalói „Kapuzárási Pánik”

Harmadik rotációmat Bori és Petra nyomdokaiba lépve a gyerekneurológia osztályon töltöttem. Az Ő beszámolójukat annyival tudnám kiegészíteni, hogy csütörtökönként egy kis ebéd keretében tartanak ún. Journal Club üléseket, amiken érdekes eseteket, friss publikációkat prezentálnak, és ezen általában nekünk, hallgatóknak is kell tartanunk kiselőadást. Így történt ez az egyik héten, mikor a három amerikai hallgatótársammal a Sclerosis Tuberosáról tartottunk prezentációt. Nagyon pozitívak általában a visszajelzések, mindig megdicsérnek bennünket a „nagyok”, jó móka J.

Utolsó hónapunkban úgy hiszem, utolért bennünket a buffalói „kapuzárási pánik”, így igyekeztünk kimaxolni az utolsó heteket. Mozi-mozi hátán, Thanksgiving és Friendsgiving, tartottunk egy remekül sikerült házibulit is! Zsuzsi ekkor talált rá a lakás legnagyobb kincsére (ami rögtön a kedvencünk lett a mosogatógép után) egy kissé viseletes, de azért megfelelő pozícionálással jól beállítható sztereó hangszóró képében! Így DJ Pety szolgáltatta a talpalávalót az este folyamán. Készült kőrözött meg fasírt és az asztalra került egy hatalmas sajttorta is (természetesen pumpkin pie-ízesítéssel), a welcome drink pedig Istennyila volt – ezt persze nem ismerték amerikai barátaink J ;-)

Kirándulni is maradt időnk a hétvégék alatt. Ellátogattunk Philadelphiába Norah Jones új albumának bemutató-koncertjére (Ő régi nagy kedvenc nálunk Zsuzsival), és az utolsó hétvégén pedig New York City-be utaztam Borival és Petrával. Különleges élmény volt New Yorkot látni. Pont olyan, mint a filmekben, csak még nagyobb és még annál is nagyobb a tömeg, ami csak úgy sodor magával.

Empire State Building – kilátás a Rockefeller Center tetejéről

Greenwich village, NYC – itt is készülnek a karácsonyra

Már évek óta terveztem, hogy ha egyszer eljutok Amerikába -és főleg: ha a keleti partra-, ellátogatok New Havenbe és megnézem a Yale campusát. S bár a New Yorkban eltöltendő időből vettem el ezáltal, egyik legjobb döntésem volt ez a kis kitérő. A Yale-re érkezve olyan érzésem volt, mintha Harry Potter világába csöppentem volna. Az egyetem gyönyörű gótikus stílusú épületei számomra a roxforti kastélyt idézték. Itt, a campuson, aztán találkoztam egy régi osztálytársammal, így különleges idegenvezetésben lehetett részem, megfűszerezve egy csodálatos könyvtár-látogatással és egy kellemes ebéddel a campus ebédlőjében, a Yale hallgatói között. A kirándulás végén három hatalmas YALE-feliratú pulcsival tértem vissza New Yorkba, amik megvásárlása teljesen reális döntés volt részemről, hiszen már akkor tudtam, hogy nem fogok beférni a bőröndjeimbe, amikor elindultunk New Yorkba.

Yale Campus, New Haven, CT

A hazaútról már Bori írt, hogy nem volt zökkenőmentes, így én csak annyit írnék róla, hogy életem legjobban megspórolt 2500 dollárja volt, hogy végül mégis sikerült elérnünk a torontói gépünket. Ez persze nem tűnt olyan humorosnak akkor és ott, a newarki reptéren. Körülbelül 39 óra utazás után (+ 2,5 óra kocsival haza Ferihegyről) érkeztem végül haza.

Visszagondolva az elmúlt három hónapra, csupa jó dologra emlékszem. A sok nevetés a lányokkal, a sok új ismerős és barát, a kórházban megszerzett ismeretek és tapasztalatok, az első betegvizsgálatok angolul, a sok kirándulás, a sarasotai konferencia, esti sörözések a Thirsty Buffalo-ban, az amerikai focimeccsek. Örülök a kint megismert sok új embernek és barátnak és köszönöm mindannyiuknak, hogy segítettek bennünket a kint töltött három hónapunk folyamán! 

Juhász Lilla

2016. december 29.