2019. február 17., vasárnap

Rengeteg mászkálás


A második hónapunk is eltelt. Hihetetlen, mennyire gyorsan telik az idő. Ebben a hónapban a gyakorlat mellett hétvégéken és egy-két szabadnapon sikerült utazgatnunk kicsit Amerikában, illetve Kanadában. 

A gyakorlat ebben hónapban más volt, mint az előző. Most is neurológia gyakorlatot végeztem, de teljesen más volt, mint a gyerekneuró. A hónap első felében általános neurológia osztályon voltam. Reggel nyolcra kellett bemenni, a vizit előtt a saját betegeinket megvizsgálni, majd kezdődött a végeláthatatlan vizit. Míg a gyerekneurón napi maximum 6 beteg volt, itt naponta 20-30 beteget kellett megvizsgálni, plusz az aznapi konzultációk. Hatalmas a kórház és minden beteg másik emeleten, másik szárnyban van. Nagyjából délután 4-re végeztünk általában a vizittel, de közben kaptunk ebédszünetet. Nagyon sok érdekes beteget láttunk, sok informatív tünettel. Ami talán a legmeglepőbb volt számomra, hogy itt nem Emergency Room van, hanem Emergency Department. És nem véletlen. Legalább 50 ággyal felszerelt a Sürgősségi Osztály és minden ágy külön szobában van. Ettől függetlenül az akut betegeket a folyosó közepén vizsgálják meg, de azt is azért, mert sietnek vele vizsgálatra. A hónap második felét a Stroke Osztályon töltöttem. Itt mindenkinél megszokott és elvárt, hogy a NIH Stroke Scale-t megtanulja és használja. Pillanatok alatt felszabadul egy CT, ha a stroke teamnek van rá szüksége. Rengeteg típusú stroke-ot láttam két hét alatt és aranyos meséket hallottam a neuroanatómia könnyebb megértésére.
Ebben a hónapban mégis a kirándulásokat élveztük a legjobban. Először New York szívét, Manhattant fedeztük fel két és fél fárasztó és csodás nap alatt. Anna családjának köszönhetően a Time Square-en kaptunk szállást, így minden gyorsan és gyalog megközelíthető volt. Néhányszor kellett csak metróznunk, de az is egy élmény volt. Rengeteg látnivalót néztünk meg, de talán mégis az volt a legjobb, hogy a Central Parkban korcsolyázhattunk.




New York után Washington D.C.-ben töltöttünk másfél napot. A kormányzati leállás miatt sajnos a múzeumok zárva voltak, de így legalább a legtöbb látványosság belefért másfél napba. Itt Letti ismerőse által sikerült gyönyörű szállást kapnunk, illetve volt olyan tündéri, hogy kocsival körbevitt minket a város nevezetességein, így nem fagytunk meg. Ezekben a napokban kezdett az idő elromlani. A keleti parton hó ugyan még nem volt, de olyan hideg szél fújt, hogy sapka nélkül 5 perc után nem éreztem a fülem.



Amikor visszaértünk Buffaloba, itt már magas hó várt, amit úgy takarítanak, hogy a járda és az úttest közé kupacolják a havat.


Szerencsére pár napon belül indultunk is Floridába, ahol finom meleg és napsütés várt. Tampában szálltunk meg egy nagyon kedves magyar családnál. Első este a tengerpartot néztük csak meg, de másnap elkocsikáztunk a Kennedy Space Centerig, ahol egy teljes napot eltöltöttünk. Láthattuk teljes nagyságban az Atlantist, amiről egy olyan mérnök mesélt nekünk, aki részt vett e megépítésében és karbantartásában. Találkoztunk egy úrhajóssal, aki kétszer is járt az űrben, illetve megnézhettük az Apollo program kiállított járműveit. Az utolsó napunkon egy akváriumot néztünk meg, ami a sérült állatok megmentését tűzte ki célul. A vendéglátóinknak köszönhetően itt még delfint is etethettem.




Florida után pocsék idő várt minket Buffaloban. Pár nappal a visszatérés után kaptuk a figyelmeztetést, hogy hóvihar van a városban és nem ajánlatos kimenni, mert a nem fedett bőrfelületeken kevesebb, mint 10 perc alatt fagyási sérülés alakulhat ki. Őszintén szólva pár nap pihenő a lakásban talán még jót is tett a sok mászkálás után.

Utolsó kirándulásunk a hónapban Kanadába vitt. Egy tündéri magyar kardiológust látogattunk meg Torontóban. Amellett, hogy a negyvenes-ötvenes évek óta nagyon sok első köszönhető neki a magyar kardiológia területén, még receptkönyvet is írt és csodásan főz. Egy napunk volt Torontó városát megnézni, de szerintem abból is kihoztuk a maximumot. Felmentünk a CN Towerbe, sétáltunk a befagyott Ontarión és megnéztük a világhírű Ripley’s Akváriumot.



Összességében elég izgalmasan és mozgalmasan telt a hónap, nagyon jól éreztük magunkat!



2019. 02.07., Balogh Dorottya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése