A 2. felvonás Buffalóban

Kedves Olvasó!

    Amerikai kintlétem második nagyobb állomásához értem január 14-én, amikor is elkezdtem a sebészet gyakorlatomat a buffalói Roswell Park Cancer Centerben a GI Surgery osztályán. A Roswell Park fő profilja a rákgyógyítás, pontosabban a világon itt gyógyították először a rákos betegeket, illetve az első citosztatikumokat és azok jótékony hatásait a daganatos betegeken is itt találták fel.

A klinikára beérve az aulában vagy zongora, vagy egy felkért énekes hangja szól, ami rögtön egy nagyon kellemes légkört ad mind a betegek mind az épületbe betévedők számára. Az aulában találni egy harangot is, amit az a beteg kongat meg, aki meggyógyult és az ottlévők megtapsolják őt. 2 alkalommal is részesültem ebben a látványban. Tényleg olyan érzése van itt az embernek, hogy ez az egész munka, ami a Roswellben folyik többről szól, mint gyógyítás. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a gyakorlatom során egy hónapot itt tölthettem.

A Cancer Centerben különböző kutatások is folynak, amelynek épületébe is volt szerencsém bekukkantani a DaVinci robotok szimulációs gyakorlata során. A gyakorlat utolsó hetében sikerült felvennünk a kapcsolatot egy olyan hölggyel, aki intézi a robotos szimulációs gyakorlatok engedélyeztetését és segít hozzáférni ezekhez a gyakorlási lehetőségekhez. Jómagam is végig csináltam egy ilyen „tutorial” programot, amit nagyon élveztem. Sajnos otthon nincs lehetőségünk ilyen eszközöket látni, és itt nemcsak láthattam őket, de meg is tanulhattam az alap sebészeti technikákat is a roboton való gyakorlás segítségével, nem kell mondanom, hogy imádtam. Akinek van kedve ilyen robotokon gyakorolni, illetve érdeklődik a sebészet iránt annak mindenképpen ajánlom, ha jön a programba, hogy vegye fel a kapcsolatot az illetékesekkel még a rotációk elején. Nekünk is igy sikerült, hogy időben szóltunk.

A sebészet gyakorlatom során kaptam egy fellow-t, aki a rotációm programját beosztotta és segített az érdeklődésünknek megfelelően összeállítani a programot. Sokszor éreztem úgy, hogy bizonyos műtéteknél nincs szükségük rám, de próbálták ezt nem éreztetni velem és ahol csak lehetett segítettek abban, hogy kivehessem a részem a műtét alatt. Érdekes volt látni a tumoros műtétekből kiindulva, hogy itt nincsenek rövid műtétek, és egy robotos műtét is 2-3 óránál kezdődik. Ennek ellenére mégis azt tudom mondani, hogy aki érdeklődik a sebészet iránt vagy érez magában affinitást, hogy egy hónapot a sebészeten töltsön, annak nagyon ajánlom, mert máshogy működnek a dolgok, mint otthon és az emberek is sokkal barátságosabbak, mindegy, hogy mennyit kell dolgozniuk ugyanúgy fognak mosolyogni rád és segíteni bármiben.

Ez a hónap se telhetett el nagy amerikai élmények megszerzése nélkül. A lányokkal elterveztük és persze a fellow-al is megbeszéltük, hogy elmehessünk és megnézzük 1-2 nap keretén belül New York City-t illetve a floridai Tampa Bay-t. Erre a legalkalmasabbak a hétvégék voltak. New York City egy fantasztikus város, monumentális és mindenképp látnia kell annak, aki egyszer Amerikába téved, főleg azért is mert szöges ellentéte az európai kultúrának.

Egy másik alkalommal pedig Tampa Bay-re juthattunk el szintén nagyon minimális időre, de ez elég volt ahhoz, hogy kapjunk egy kis szeletet a nyárból, hiszen itt az időjárás valami szőrnyű volt. A téli turnus egyik hátránya a nehezen tűrhető havas idő. Mi most megtapasztalhattuk milyen is az az amerikai hideg. Be kell valljam, hogy életveszélyes állapotokat is megkörnyékezett az időjárás szélsősége. Büszke vagyok rá, hogy túléltem és bízom benne, hogy most már csak jobb és jobb lesz.

Az utolsó előtti hétvégén pedig meglátogattunk egy fantasztikus embert, a HMAA legidősebb tagját Prof. Dr. F. P.-t Torontóban. Kanada egyik legszebb városának felfedezése mellett őt is megismerhettük és elmesélt nekünk olyan történeteket, legendákat, amik a magyar kardiológia születésével kapcsolatosak voltak, minden szavát ittam. J Azt mondanám, hogy minden turnusnak, aki jön legyen ez egy kötelező program, mert P. bácsi megismerése egy felejthetetlen élmény orvostanhallgatóként.

A hónap nem zárulhatott egy sportesemény nélkül sem. Egy kedves amerikai ismerősnek hála megnézhettük a buffalói college fiú kosárlabda meccsét. Nagyon izgalmas volt, hiszen a csapat a C. Michigan-nel játszott és elég lentről felhozták magukat. Az élményt még az is színesítette, hogy átélhettük a buffalói szurkolók örömét és izgalmát. Ha valaki tervez ezzel a programmal kijönni, egy-két ilyen meccset ki ne hagyjon főleg, ha szereti a sportot.J

Összességében elmondhatom, hogy ez a hónap valami fenomenális volt, nemcsak az átélt élmények, hanem a megismert amerikai és magyar emberek miatt is. Nagyon sok jó barátságra tettem szert, akikkel tartom a kapcsolatot és hálás vagyok, hogy ennek mind a részese lehetek.

Szeretnék köszönetet mondani a Magyar Amerikai Orvosszövetségnek (HMAA), a PADI pályázatnak, a Campus Mundi Tempus Alapítvány pályázatának és a családomnak, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre.

2019. 02.07., Szadai Leticia (VI. éves orvostanhallgató, SZOTE)