Buffalo blog: Kanada és D.C.

Bár még egy hónap hátra van, bizonyossággal állíthatom, hogy augusztus volt a csereprogram élményekben leggazdagabb időszaka. Egy hétvégét Ákos szüleinek jóvoltából Londonban (Ontario) töltöttünk. Bejártuk a várost és ellátogattunk a Huron-tó partján található Pinery Provincial Parkba, ahol strandolásra, túrázásra és evezésre is lehetőség nyílt. Londontól egy, a Kazinczi család kertjében rendezett fenséges barbeque keretében búcsúztunk.

Kanadát viszont nem hagytuk sokáig magára, a következő hétvégét Péter bácsi meghívására Torontóban tölthettük. Ellátogattunk a Toronto Islandra, megfürödtünk az Ontario-tóban, vacsoráztunk a CN torony éttermében, bejártuk Chinatownt és a Kensington Marketet, megfordultunk a King és Queen utcákon és hódoltunk a torontói, kulturálisan igen sokszínű streetfoodnak is.

Időközben az a megtiszteltetés ért, hogy Ákos meghívott az ő és közeli barátai által szervezett éves kempingezésre Észak-Ontarioba. A szokásos helyszín egy elhagyatott duzzasztógát mellett helyezkedett el, melyet legegyszerűbben bérelt motorcsónakkal tudtunk megközelíteni. Nem véletlen tértek ide vissza már 9. alkalommal. Sátrainkat a fák árnyékában egy a földből előbukkanó köves terület köré vertük fel, mely kiváló alapot adott az éjszakai világítást biztosító tábortűz létesítésére. A tűzifát magunk gyűjtöttük. Korábbi viharok által kicsavart fák törzsét fejszével daraboltuk, hogy szárazföldön szállítható méretűvé tegyük. A nagyobb faágakat a vízen úsztattuk, majd egy napig a parton szárítottuk. A hűtődobozokban tartott számtalan kolbász és húspogácsa nagy részét propánnal fűtött hordozható kerti grillezőn készítettük el. A közeli gátnak köszönhetően saját vízesésünk és „élményfürdőnk” volt. A sátorozásra mindenki legalább egy felfújható csónakkal vagy fotellel érkezett, így órákat töltöttünk a saját kis erdei tavunk közepén napozással, úszkálással, beszélgetéssel vagy éppen a söröket tartalmazó kisbabáknak gyártott vízi lebegők üldözésével. A parton napközben horgásztunk, baseballoztunk, az egyik srác golden retrieverével (Blue-val) játszottunk, valamint egymással versenyeztünk az éves Cornhole bajnokságukon. Ez utóbbi egy Észak-Amerikában közkedvelt játék, könnyed szórakozáshoz ideális. Hajnalban pedig teljes pompájában tárult elénk a csillagos égbolt, mivel a környék mentes volt a fényszennyezéstől (és szerencsére mobil térerőtől is). Vasárnap este számos felületes sérüléssel, szúnyog- és egyéb rovarcsípéssel, de töretlen lelkesedéssel léptük át a Kanada-USA határt, valószínűleg utolsó alkalommal.

A következő hétvégét Washington DC-nek szenteltük. Itt a jelenleg az NIH-nél kutató volt témavezetőm látott minket vendégül. Bár az apartman DC külvárosában helyezkedett el, két csodálatos kerékpárút is vezetett a központba, az egyik egy erdőn át, a másik a Potomac folyó partján. A kötelező látványosságok és múzeumok megtekintésén felül a barbequezás itt sem maradhatott ki a programból, ahogy az elmúlt hetekben megszerzett Cornhole gyakorlat is kapóra jött! Búcsúzóul ellátogattam egy híresen autentikus amerikai étkezdébe, ahol az eddigi legjobb itteni burgert kóstoltam.

A hétköznapjainkat továbbra is gyakorlataink kötötték le, mely az én esetemben idegsebészet volt. Mivel vasárnap szinte mindig éjfél körül érkeztünk haza, a reggel 6-os kezdés eléggé megborította a bioritmusom, legtöbbször szerdáig eltartott a felépülés. így az elmúlt hónap spontán bicó túrái és teniszezései sajnos háttérbe szorultak. Egy alkalommal ennek ellenére is csatlakoztunk a helyi kerékpáros közösség által szervezett „Ice Cream Ride”-hoz. A félúton meglátogatott Lake Effect fagylaltozó művészi jégkrémjeinek köszönhetően valószínűleg kalóriatöbblettel zártuk a kalandot.

Egy csütörtökön átkértük magunkat a Dent-be, ahol Dr. L. M. egész napját végigkísértük. Rengeteget tanultunk tőle, minden későbbi résztvevőnek javaslom, hogy legalább egy alkalommal járja be az intézményt.

Idegsebészet gyakorlat során jóval nagyobb szabadságot élvez a hallgató, de a minimum napi 16 órát dolgozó rezidensek kevésbé érzik kötelességüknek az aktív tanítást, ahhoz képest, amit a neurológián tapasztaltunk. A műtőben mégis barátságos hangulat uralkodik, mely elsősorban a végtelenül kedves és megengedő műtősnőknek köszönhető. Néhány egyéni élmény az osztályról: amikor új attending szakorvos érkezik a kollektívába, kötelező jelleggel sorba állítják az összes orvost a rezidensi szobában elhelyezett húzódzkodó előtt, hogy frissítsék a táblán rögzített rekordokat. Emellett lehetőségem adódott elkísérni a csapatot az éves, munkaidőben rendezett, csapatépítő foci (soccer) meccsükre.

Köszönetemet szeretném kifejezni a HMAA-nak és a Tempus Közalapítvány Campus Mundi ösztöndíjainak, hogy biztosították számomra ezt a rendkívüli lehetőséget.

Szeptemberben a Roswellben lesz gyakorlatom, folyt. köv.!