Kedves Olvasók!
Alig hiszem el, hogy eltelt az
első hónapom Buffaloban és eljött az idő, hogy én is megírjam első
bejegyzésemet a blogra. Rólam ugyanis elmondható, hogy az összes korábbi beszámolót
lelkesen olvastam végig a kiutazásom előtt és nagyon örültem, hogy némi betekintést
nyújtanak az akkor még olyan távolinak tűnő buffaloi mindennapokba. Most pedig
én kísérlem megtenni ugyanezt a következő turnusok diákjai és az érdeklődők
számára.
Kezdeném azzal, hogy életem egyik
legjobb döntésének tartom, hogy pályáztam, bár az ehhez szükséges papírok
beszerzése nem volt a legegyszerűbb, lévén, hogy az ötödév őszi szemeszterét
Erasmussal Münchenben töltöttem. Így tehát a pályázatomat is onnan küldtem be,
az interjúra pedig külön hazautaztam. Ami a legfontosabb szerintem, hogy időben
elkezdje az ember begyűjteni a szükséges dokumentumokat. Miután kiderült, hogy
– legnagyobb örömömre – a nyári turnus tagjaként utazhatok az Egyesült
Államokba, rögtön megkezdődött a további papírmunka. Ez többek között a hatodév
megszervezését (az adott klinikáktól engedély kérése a külföldi gyakorlatra
stb.), a Campus Mundi ösztöndíjra való pályázást, a vízum intézését és repjegy
foglalását jelentette. Nekünk eleinte Rosette segített, ő volt tulajdonképpen a
buffaloi kapcsolattartónk, aki sajnos kiérkezésünk előtt pár nappal kórházba
került, így Éva néni (aki pedig időközben nyugdíjba ment) az, aki azóta is
mindenben készséggel segít, mi pedig tényleg nagyon hálásak vagyunk neki ezért.
Rékával és Bálinttal együtt érkeztünk
meg New Yorkba, ahol 3 teljes napot töltöttünk el, még mielőtt továbbutaztunk
volna Buffaloba. Én az unokatesómnál laktam Brooklynban, ők Manhattanben, a
jetlagnek köszönhetően pedig már hajnali 5-kor talpon voltunk, hogy elinduljunk
felfedezni a várost. Természetesen szinte végig gyalogolva, maximum néhány
percre leülve, míg elfogyasztottuk a kis elemózsiánkat (ami 90%-ban bagel volt).
A tempónknak hála a legfontosabb helyeket bejártuk, példaként első nap:
Brooklyn Bridge, Central Park, Staten Island Ferry (ingyenes!), 9/11 Memorial,
The High Line (a személyes kedvencem), Times Square (nappali és esti fényekben
is) és a Grand Central Terminal volt a program. Továbbá meglátogattuk a
következő napokban – a teljesség igénye nélkül - a Rockefeller Center tetejét,
St. Patrick’s Cathedralt, Coney Island-et, Metropolitan Museum of Art/MET-et, a
Public Library-t, SoHo-t, Empire State Buildinget is és mindenfelé bóklásztunk
Manhattanben. Engem teljesen elvarázsolt NYC, szerencsére szeptemberben a
gyakorlatok végén ismét lesz lehetőségünk eltölteni ott néhány napot a hazautazásunk
előtt.
Csütörtökön Megabusszal utaztunk
tovább Buffaloba, ami elég olcsó és kényelmes is, a 3 napos sétálás után jól
esett az egész napos buszozás. A lakásról néhány szót: két hálószoba, két
fürdőszoba, egy nagy nappali, konyha és egy csodás kilátást nyújtó terasz
tartozik hozzá, minden adott tehát ahhoz, hogy jól érezzük itt magunkat.
Mindemellett a házban nemrég nyílt egy teljesen felszerelt fitness terem is,
amelyet ingyenesen használhatunk, így talán a rengeteg fánk sem hagy maradandó
nyomokat rajtunk.
A kórházhoz vezető csodaszép út
Hétfőn elkezdődtek a várva-várt
gyakorlatok, én az első hónapomat a fantasztikus, hipermodern, csupán néhány
hónapja megnyitott Oishei Children’s Hospital-ben töltöttem a gyermekneurológia
csapattal. Lévén, hogy gyermekorvosnak készülök, ez a hónap számomra kiemelt
jelentőséggel bírt és teljesen felül is múlta az elvárásaimat. Ez nagyrészt Dr.
B. H.-nak köszönhető, aki a legaranyosabb és egyben leglelkesebb rezidens, akivel
valaha találkoztam – tőle tényleg rengeteget lehetett tanulni nem csak
gyermekgyógyászatról, neurológiáról, de a gyermekekkel és szüleikkel való
kommunikációról is. Számomra igazi példakép lett ez alatt a 4 hét alatt. Minden
reggel 8.30-ra érkezett a kis csapatunk (B. a vezető rezidens, egy attending,
aki minden héten más volt, továbbá a 3-4 orvostan-hallgató), ekkor kaptunk egy (vagy
több) beteget, akikről először a háttérinformációkat kellett kigyűjteni, majd
elmenni megvizsgálni, aztán a többieknek és az attendingnek referálni. Ezután
indultunk vizitelni, hogy együtt is megnézzük az összes aznapi beteget. Érdemes
tudni, hogy nincs egy adott neurológiai osztály a kórházban, hanem a különféle részlegeken
fekvő betegekhez (sürgősségi, újszülött osztály, intenzív osztály, általános
gyermekgyógyászati osztály stb.) hívtak minket, amennyiben ideggyógyászati
panasz is felmerült az adott gyerkőcnél. Így hát elég változatosak voltak a napjaink
annak ellenére, hogy az esetek nagyobb részében valamilyen epilepsziáról volt
szó, de emellett olyan ritka betegségekkel is találkoztam, amikről korábban még
csak nem is hallottam. Mindezen kívül csütörtökönként journal club/mini
konferencia is volt (pizzával, sütivel, salátával!), amin a mi kis csapatunk
mellett több gyermekneurológus orvos és az EEG team tagjai is részt vettek.
Nekünk, orvostan-hallgatóknak, minden héten egy-egy előadást kellett tartani vagy
megadott cikkekből/témákból, vagy éppen az adott héten látott érdekes esetekről.
Így lehetőségem volt egyszer a moyamoya betegségről, máskor a terápiás
hypothermiáról, az epilepszia nem gyógyszeres kezeléséről vagy éppen az
újszülöttkori reflexekről beszélni. Az utolsó napon pedig búcsú gyanánt és
köszönetképpen egy nagy doboz fánkkal leptük meg a csapatot. Én tényleg nagyon
megkedveltem itt mindenkit, bízom benne, hogy a következő rotációk során is
hasonlóan barátságos légkör fogad majd.
A kórházban hihetetlenül gyorsan
telt az idő, de emellett a szabadidőnket is -ami tulajdonképpen csak hétvégén
volt- igyekeztünk tartalmasan eltölteni. Bár júliusban nem igazán utaztunk el
messzebbre (ellenben a következő két hónapunkat teljesen betábláztuk, így szabad
hétvégénk alig marad), de így is nagyon jól telt ez a hónap. Elkezdtük
felfedezni a környéket, a várost, ami ebben a 3 hónapban az otthonunkat jelenti.
A legelső Buffaloban töltött hétvégénken a vasárnap reggelt a St. Jude-ban
kezdtük, ahol délelőtt magyar mise van és itt lehetőségünk nyílt megismerkedni
nagyon kedves helyi magyarokkal is. Klári néni ekkor rögtön felajánlotta, hogy
szívesen elvisz minket a Niagarához. Első megállóként a Hard Rock Caféba
invitált meg minket egy isteni ebédre, majd elindultunk körbejárni a vízesést
az amerikai oldalon, ami egyszerűen lenyűgöző.
A következő hétvégék sem teltek eseménytelenül. Egyszer Dr. M. I. hívott meg, hogy a foci VB döntőjét együtt szurkoljuk végig náluk, ugyanezen a hétvégén pedig átélhettük az igazi vurstli hangulatot az Italian Heritage Festival-on. Nyáron Buffalo igencsak bővelkedik programokban, ami legtöbbször valamilyen food fest vagy koncert szokott lenni. Július 4-ét a Canalside-on ünnepeltük, ahova Anna (Buffaloban született, Angliában élő, Máltán tanuló orvostanhallgató) és Zsófi is (aki az egész nyarat itt tölti) velünk tartott, őket Éva nénin keresztül ismertük meg. Ezután pedig legtöbbször velük kiegészülve szerveztünk közös programokat. Éva nénivel voltunk a Delaware Parkban Shakespeare Lear király című darabján, valamint elvitt minket a Fort Niagarához is, majd pedig együtt piknikeztünk a tóparton. Igazán kellemes napot töltöttünk együtt, jó érzés, hogy ilyen távol az otthonunktól is ennyire gondoskodó és kedves emberek vesznek körül minket.
Italian Heritage Festival
Július 4-én a Buffalo City Hall előtt - úton a Canalside-ra
Ezt a bejegyzést éppen Londonból
(Ontario) írom, ugyanis Ákos szülei meghívtak minket magukhoz a hétvégére. Így
hát pénteken a neurológia tesztvizsga megírása után bepattantunk az autóba,
hogy felfedezzük Kanada egy kis szeletét. A Pinery Provincial Parkban kezdődött
a szombat reggelünk, a gyönyörű Huron tó partján, este pedig egy fantasztikus
hangulatú barbequezás következett. Kanadai kalandjainkat jövő hétvégén
Torontoban, Péter bácsinál folytatjuk.
Már most úgy érzem, hogy rengeteg
élményben volt részünk, de örömmel gondolok arra, hogy további 2 hónap hátra
van, hogy még többet tanuljunk, tapasztaljunk és utazzunk USA-ban.
Köszönöm szépen ezt az
egyedülálló lehetőséget a HMAA-nak és a Tempus Közalapítvány Campus Mundi
ösztöndíjának!
2018. július 30.
Beniczky Nikolett Jusztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése