Az
első hónap “fáradalmait”, mozgalmas hétköznapjait Ákos szüleinél, a kanadai
Londonban pihentük ki. Az utazásokkal egészen az első hónap utolsó hétvégééig
várnunk kellett. Az egyetem Immigration Officer-jétől csak 2-3 hét után kaptuk
meg az aláírt DS-2019 nyomtatványainkat, ami nélkül nem tanácsos utazni. A
szombati napot a Lake Huron partján töltöttük napozással, fürdőzéssel, kis
túrázással. Az esti sütögetésen pedig megünnepeltük Ákos születésnapját. A
vasárnapi esős idő majdnem meghiúsította a londoni városnézést, de azért
sétáltunk egy kicsit a belvárosban, belecsöppentünk a londoni Pride fesztivál
forgatagába.
A második hónapomat a gyerekneurológián töltöttem. A
reggel 7-kor kezdődő hétfői orientáció után már mentünk is át az Oishei Children’s
Hospitalba, ahol ismerős arcokkal találkoztam. A felnőtt neurológián megismert
rezidensek közül kettő is pont velem együtt kezdte a gyerekneurológia
rotációját. Az első hónap mozgalmas hétköznapjaihoz képest, itt sokkal
nyugodtabbak a reggelek, kevesebb a beteg, de a napi rutin hasonló. 8- fél 9-es
érkezés után, megnéztük a korábbi betegeinket, vagy kaptunk új eseteket, de
átlagosan napi 1-2 új beteget kapott a csapat.
Az egyik célom a hónap alatt az volt, hogy legyőzzem a
félelmemet a csecsemők vizsgálatától. Már a második napomon „bedobtak a mély
vízbe”, és egyedül elküldtek megvizsgálni egy 2,5 kg-os, IUGR újszülöttet.
Szerencsém volt, és a kislány jól kezelte a kezdeti félénk mozdulataimat, és
sírás nélkül tűrte a neurológiai vizsgálatot. Az első pozitív élmény után már
bátrabban mentem egyedül csecsemőt vizsgálni.
Minden csütörtökön, egy kis konferencián prezentáltuk az
azon a héten felmerülő érdekes eseteket. A többi orvostanhallgatóval
felosztottuk egymás között, majd egy kb. 10 perces előadás keretében bemutattuk
a differenciáldiagnosztikai lehetőségeket.
Miután zöld utat kaptunk az utazásra, ki is használtuk a
jó időt, a lehetőségeket, és ebben a hónapban majdnem minden hétvégén utaztunk.
A második hétvégén is Canada felé vettük az irányt. F.Péter bácsi
jóvoltából Torontóban töltöttünk pár napot. Péter bácsi péntek este finom
töltött káposztával várt minket. Vacsora előtt körbevezetett minket gyönyörű
régiségekkel, különleges festményekkel, szobrokkal teli otthonán. Ámulattal
hallgattuk történeteit a világháború alatti egyetemi életről, pályája
emlékezetes eseteiről, a magyar szívkatéterezés kezdeteiről. Szombaton Ákos
idegenvezetésével bejártuk Torontót, a Péter bácsi házától nem messze levő Casa
Lomától lesétáltunk egészen a kikötőig, Chinatown zsúfolt utcáin át a Kensington marketig. A vacsoránkat a CN-tower tetején csodálatos
panorámás forgó étteremben fogyasztottuk el. Vasárnap átkompoztunk a Toronto
Islandre, hogy kis napozás, pihenés után gyönyörködhessünk Toronto ikonikus
látképében.
A következő szombatot és vasárnapot a fiúk nélkül Nikivel
egyedül töltöttük. Szombaton M. István és Kati jóvoltából újra ellátogattunk a
Niagara Fallshoz. Átélhettük, mekkora ereje is van a lezúduló víznek a Cave of
the Windsnél. Magyar dalokat hallgatva sütögettünk a Devil’s Hole-nál. Este a M.
László rendezte magyar mozi alkalmával a Dentben megismerkedhettünk a HMAA
Buffaloban élő tagjaival.
Mint már említettem, nem vesztegettük az időt, így augusztus harmadik hétvégéjén is utaztunk. Bálint korábbi témavezetőjénél, Csabinál és feleségénél, Eszternél vendégeskedtünk Washingtonban. A nagy meleg és magas páratartalom ellenére rengeteget sétáltam, hogy minél több mindent lássak a városból. A Capitoleumban külön megkértük a vezetőnket, hogy mutassa meg nekünk Kossuth Lajos szobrát, a Kongresszusi könyvtárban megcsodáltuk Thomas Jefferson könyvtárának egyes darabjait. Ellátogattam a Georgetown Egyetemre, sétálgattam Georgetown kis boltokkal, kávézókkal teli utcáin. Természetesen nem hagytam ki a National Mallt, a Lincoln Memorialt, az arlingtoni temetőt, ahol többek között a Kennedyek
Skoda Réka
Buffalo, 2018. augusztus 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése