Sziasztok,
Varga
Annamária vagyok, a Debreceni Egyetem hallgatója, ez pedig az első buffaloi
hónapom beszámolója.
Egy
igen sűrű február után érkeztem meg Buffalo-ba egy héttel a gyakorlatom kezdete
előtt. Mindenkinek javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot az előtte levő turnus
tagjaival. Jó tudni mit pakolj és mi az, ami nem kell, emellett nekem nagyon
sokat segítettek a lányok a vízumügyintézéssel kapcsolatban is. A repülőút
egészen félelmetes volt számomra, de nem a repülés miatt. Mivel eltévedésben
igazi őstehetség vagyok, és még soha nem utaztam egyedül ilyen messzire, az
indulás előtti estét aktív pánikolással töltöttem. Végül aztán könnyebben
feltaláltam magam, mint gondoltam, és bár több mint egy teljes nap utazással és
7 óra késéssel, de megérkeztem Buffalo-ba.
Az
előttünk járó turnus lányai nagyon aranyosak voltak, megvetett ággyal várták a
megfáradt testem-lelkem. Azt már gondolom, mondanom sem kell, hogy Buffalo-ban
egy kicsikét hidegebb a március, mint otthon. Az érkezésemkor még derékig ért a
hó és méteres jégcsapok lógtak az ereszekről, téli ruhát hozni a tavaszi
turnusnak még kötelező! :)
Szerdán
megérkezett Sz. Laci is. A következő pár napban a lányok megmutattak mindent a
környéken, jártunk Éva néninél, elintéztük Pista bácsival a biztosításos és egyetemi
dolgokat, megismerkedtünk a CTP-s kis csapattal és más Buffaloban élő
barátokkal is.
Az
első hétvége szombatján csatlakoztam a lányokhoz a Niagara vízeséshez tartó kis
kiruccanásban. Az idei különösen hideg tél miatt a Niagara befagyott, ami számomra
egészen csodás látvány volt, bár majd' megfagytunk. :) Ezúttal még maradtam a vízesés amerikai oldalán. Jó tanács: amíg nem
voltatok az egyetemen orientáción és nincs aláírva a DS-2019-en külön ez a
rész, ne menjetek át Kanadába, mert nem engednek vissza!
Lacival
rögtön az első hétvégén első kézből tapasztaltuk meg, hogy - néhány nagyvárost
leszámítva - Amerikában nem igazán világbajnok a tömegközlekedés, hiszen
mindenki autóval jár. A Niagara Falls Outletbe indultunk bevásárolni (odafelé
volt fuvarunk), a hazautunk viszont 3 busszal sikerült 3 és fél óra alatt. :) Jót nevettünk magunkon, csapatkovácsoló élménynek remek volt. :)
Az
első gyakorlatomat a Buffalo Generalban a neurológián töltöttem, két hetet az
általános neurológián, kettőt a stroke teammel. Nagyon vártam ezt a
gyakorlatot, mert már otthon is érdekelt a neurológia, és szerencsére nem
csalódtam. Olyannyira nem, hogy a gyakorlat hatására végleg eldöntöttem, hogy
neurológus leszek :). Nekem az a tapasztalatom, hogy ha komolyan veszed ezt a gyakorlatot,
akkor elég kimerítő, de megéri. Bár reggel 8-tól délután 5-ig bent voltam
minden nap, de rengeteget tanultam, tevékenyen teltek a napjaim. Mindig kb. 5-6
amerikai hallgatóval voltam egy csapatban, akik nagyon kedvesek voltak, rögtön
befogadtak maguk közé, a kötelező egyórás ebédszünetet is együtt töltöttük. A
gyakorlaton pedig nem csak hogy megengedik, hogy beteget vizsgálj, hanem el is
várják az önállóságot! Többször is előfordult olyan, hogy egyedül mentem utána
dolgoknak, ami aztán befolyásolta a betegem sorsát. Szuper jó érzés, amikor
tényleg aktívan hozzájárulsz valaki gyógyulásához. Reggelente megkapod az
aznapi betegeidet, akikről összegyűjtöd az információkat, megvizsgálod őket,
majd a vizit során te prezentálod az attending-nek. Ha nem tudsz valamit, az
sem gond, sőt, jobban örülnek, ha kérdezel. Nagyon sok beteget volt szerencsém
látni, ezek között pedig volt pár olyan emlékezetes vagy megrázó eset is, amit
biztosan nem felejtek el egyhamar.
A
legfontosabb amit tanultam, az mégis a szemlélet volt. Az orvosok rászánják az
időt a betegtájékoztatásra, türelmesek és kedvesek, és megkérdezik, van-e bármi
kérdés. A betegek pedig meg is követelik ezt, önállóbbak és tájékozottabbak a
magyar betegeknél. Mindkét oldalnak lenne mit tanulni szerintem. :)
Időközben
megérkezett H. Laci is, ezzel 3 fősre bővült a kis csapatunk. Az első közös
hétvégénken megnéztük a buffaloi állatkertet, kipróbáltunk egy igazi amerikai
hamburgert a Fat Bob's Smokehouse-ban (mennyei volt, nagyon értenek a
hamburgerhez!) és a CTP-sek meghívására méltón megünnepeltük a Szent Patrik
napot is.
A
következő hétvégén kirándultunk egyet a Chestnut Ridge Parkba, az Eternal Flame
Waterfallhoz. Az odajutásunk mókásan kalandosra sikerült, mivel ekkorra még
nyoma sem volt a tavasznak Buffalo-ban. Egy folyó által vájt völgyben
bandukoltunk pár órát hóban és jégben, ami nem kis kihívás volt. Közben
megismertünk egy hasonlóan bevállalós amerikai családot, akikkel együtt
jutottunk el végül a vízeséshez. A látvány megért minden váratlan körülményt,
gyönyörű a hely és az odavezető út is. A következő két hétvégén Buffalo
éjszakai életét fedeztük fel az Allentownban levő klubbokkal, és még egy
dubstep buli is belefért a Town Ball Room-ban. Húsvét vasárnap a reggeli mise
után Éva néni és Pista bácsi meghívására egy jó kis magyar ebédet és egy jó
hangulatú délután költöttünk el az otthonukban.
És el
ne feledjem: az utolsó márciusi hét szerdáján megérkezett Aliz is, ezzel
teljessé vált a csapatunk! A következő hónaptól jönnek a nagyobb utazások,
immár négyen garázdálkodunk Buffalo-ban!
2015. 06. 04.
Varga Annamária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése