A 3. rotációm, a gyermekneurológia
rettentő gyorsan elrepült! Nagyon izgalmasnak találtam, több feladatot és
felelősséget bíztak rám. Korábban nem rajongtam túlságosan a neurológia iránt
(most is főleg a gyerek részéért jöttem), de nagyon megszerettem. Általában
heti 3 reggeli előadás volt 8-tól, olyankor különböző kórházak előadóiban
hallhattunk többek között az alap neurológiai vizsgálatokról, érző és motoros
rendszerről, a demenciákról, stroke-ról, neuroophthalmologiáról, gyermekneurológiáról,
majd az előadások végeztével ki-ki ment gyakorlatra abba a kórházba, ahová
beosztották. Amikor nem volt előadás, 9-re kellett bejárnunk a WCHOB-ba (Women
& Children’s Hospital of Buffalo avagy Kaleida Health). Itt nincs külön
gyermekneurológiai osztály, hanem a különböző emeleteken ahová neurológiai
konzíliumot kérnek. Reggel átnéztük a betegek kórlapjait, és a nagyvizit előtt
körbementünk a rezidenssel vagy a fellow-val megvizsgálni őket, majd referáltuk
az attendeingnek. Nem volt olyan sok beteg, mint az előző gyakorlatok során az
ambuláns ellátásban, de így jobban bele tudtunk látni a kezelésbe, és nagy
hangsúlyt fektettek a szülőkkel való kommunikációra. A nap további részében a
sürgősségire érkező betegekhez mentünk, amikor konzíliumot kértek, vagy a
neurológiai ambulancián vehettük fel az anamnézist, vizsgálhattunk. Dr. C., aki
az egyik reggeli előadást is tartotta, nagyon szívesen magyarázott, és fontos
kérdéseket vett sorra, amikre rá kell kérdezni, hogy jobban tudjunk
diagnosztizálni. Elég szigorúnak tűnt, de meglepődve tapasztaltam, hogy a
gyakorlatias szemlélete mennyire motivált, hogy utánanézzek, és sokkal
könnyebben, gyorsabban tanultam, mint korábban bármikor. A (gyermek)neuró egy
gyakorlatias tesztvizsgával zárul, úgyhogy legalább alaposabb tudást szereztem.
Szép nagy hóvihar kerekedett, így 2
napra behavazódtunk, és lemondták az előadásokat, bezárták a Gyermekkórházat
is, mert sem a betegek, sem az EÜ személyzet nem tudott bejutni. Főleg
Dél-Buffalo-ban volt nehéz a helyzet, ahol akár 2 m hó is lezúdult egy éjszaka
alatt – Hála Istennek, mi kb. fél méter hóval megúsztuk, de a járdákat nem
takarították, és a jeges szél miatt is örültünk, hogy bentről nézhettük az
eseményeket.
Még éppen a nagyobb hóvihar előtt
kaptunk egy kedves meghívást M. Istvántól egy hokimeccsre, ahol a Buffalo
Sabres játszott, úgyhogy ki is használtuk a lehetőséget. Nagyon jó kis alkalom
volt!
Még mielőtt minden elolvadt volna, az
egyik hétvégén sikerült eljutni a jégcsapokkal díszített Niagara-vízeséshez is,
így fantasztikus élményben lehetett részem! Akármilyen nehéz is rávenni magát
az embernek, hogy kimozduljon a hidegben, lucsokban, megéri! :)
Másnap pedig közelebbi ismeretségbe
kerültünk egy kedves kis jegesmedvével, egy kíváncsi oroszlánnal és egy
bébizsiráffal a Buffalo Zooban. (Sajnos a hideg és az átépítés miatt viszonylag
kevés állatot láttunk.)
Hálaadás hétvégéje is sűrű volt: M.
Istvánék vendégszeretetét élvezhettük az ünnep estéjén, majd másnap indultunk
Clevelandbe, a Magyar Kongresszusra, ahol előadásokat hallathattunk számos
témában, valamint kiállítások és a magyar bál színesítette a programot.
Minden jót!
2014. 12. 13.
Seprenyi Kati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése