Először is tudni kell, hogy általános gyermekgyógyászat gyakorlatot itt nem lehet csinálni. Még szerencse, hogy én már úgy érkeztem ide, hogy megvan a szigorlatom belőle, tehát nem számított, hogy a neurológiára küldtek inkább.
A gyerek neurológia gyakorlat a mellkassebészet után felüdülés volt, csak fél kilencre kellett bent lenni, tehát sokkal többet alhattam. Reggel egy-egy rezidenshez vagy fellowhoz csatlakozva vizitelni kellett éppen annyi beteget, amennyi éppen jutott, de nem az összeset. Itt lehetett bőven gyakorolni a neurológiai fizikális vizsgálatot, ami szuper, mert otthon nálunk a vizsgáztatók meg vannak őrülve érte. Érdekes volt, hogy mivel ugye eddig szinte csak egymáson gyakoroltuk ezt és alig találkoztunk pozitívumokkal, itt most jutott belőle rendesen, gyengült reflexek, izomgyengeség, paresthesia, myoclonus, spaszticitas és érdekesség képpen egy szimuláló tinit is sikerült lebuktatni. Amikor a vizittel készen voltunk megbeszélésre kellett menni, ahol referálni kellett a szakorvosnak, majd vele együtt mentünk a nagyvizitre. Ez betegszámtól függően akar 2-3 órán keresztül is eltartott, ahol ismét láthattam, hogy milyen profi szinten kommunikálnak az itteni ovosok a betegekkel és a szüleikkel. Ebéd után vagy könyvtárazni kell, vagy ha van, akkor konziliumba menni, vagy az ambulancia munkájában részt venni. Minden csütörtökön és pénteken előadások voltak alapvető neurológiai témákban, ezeket nagyon élveztem, mert interaktívak voltak, és mert látszott mindegyik előadón, hogy szerelmes a szakmájába. Összességében véve nagyon sok érdekes esettel találkoztam, láthattam videó monitoros EEG-t, az epilepsziákban sikerült egy kicsit elmélyedni, valamint rengeteg CT és MR felvételt láthattam a gyerekekről. Sikerült egy nem annyira felületes, hanem egy szélesebb körű belátást nyerjek ebbe a területbe, és bár maga a neurológia nem vonz annyira, örülök neki, hogy gyermekgyógyászat gyakorlatként ezt végezhettem el, felturbózva ezzel a neurológia szigorlatomra való felkészülést.
A második blokk során már sokkal többet utaztunk, mint előtte. Kezdésnek Torontóval indítottunk, mert augusztus első hétvégéjén Karib fesztivált rendeztek ott, és azt mindenképp látni szerettük volna. Busszal nagyon könnyen oda lehet jutni egészen jó áron, nekünk a retúr jegy volt 40 dollár. A határon egy kicsit macerás az átkelés, le kell szállni a buszról, mindenkit egyesével megkérdeznek, hogy miért és hova megy Kanadán belül, kinel fog lakni és hasonlók. Itt , és visszafele is mindenképpen szükség lesz a DS-2019-es nyomtatványodra, amit a pályázás után kapsz majd postán, tehát erre, mint a szemed fényére úgy vigyázz. Miután megérkeztünk, elmentünk a szállásunkra, amit P. bácsi, egy volt elektrofiziológus biztosított nekünk. Szerintem ez az ember biztos hogy tündérekkel áll rokonságban, annyira kedves. 90 éves kora ellenére csak tátottuk a szánk, hogy milyen könnyedén mozog, hogy mennyire vág az agya, hogy mennyire segítőkész. Főzött nekünk, adott nekünk enni, jótanácsokkal látott el minket, mindenkinek javaslom, hogy akinek van rá lehetősége, ne mulassza el a vele való találkozást, mert mindenképp nagy élmény lesz.
Torontó belvárosa gyalog kényelmesen besétálható. Megkerestük a cipő múzeumot, de sajnos nem tudtunk bemenni, mert mentünk a fesztiválra, amit szintén érdemes megnézni a nyáron kiutazóknak. Két napot maradtunk,aztan jöttünk is vissza Buffaloba.
A következő hétvégén Ibolyával hivatalosak voltunk az Insane Inflatable 5K nevű jótékonysági futásra, amit a Roswell Park Cancer Institute-ért rendeztek meg, csatlakozhattunk a mellkassebészet csapatához. 5km-t kellett lefutni, de úgy, hogy út közben voltak állomások, ahol különböző ugrálóvárakon kellett keresztül menni, irtóra hihetetlenül fergetegesen király volt!!! :-) :-) Kaptunk pólókat a részvételért, tudtunk sok időt együtt tölteni a mellkassebészet stábjával, ami szintén kiemelkedő élmény volt, hiszen még a legnagyobb nevű attending és az osztályvezető főorvos is eljött.
A fő attrakció mégiscsak a New York Cityben eltöltött 4 nap volt. Fantasztikus város. Ha nagyon előre lefoglaljátok a buszjegyet a megabus.com-on, akkor akár 1 dollárért is el lehet jutni oda. A nagyon előre az legalább két hónapot jelent. Maga az út nagyon hosszú, kb. 9 óra,de azért kibírható. Szállásként nem merem javasolni azt ahol mi voltunk, mert az egy menekültszálló szintjén volt, de legalább Manhattenen belül. Minden nevezetességet végigjártunk, kivéve az Empire State Building-et, mert az túlon-túl drága volt. A város maga non-stop pezseg, rohan, rengeteg és sokféle ember van az utcákon, itt semmi nem ciki, semmi nem szokatlan. Teljesen elragadott. Az ott töltött idő alatt került sor a skype bejelentkezésre a HMAA Balatonfüredi Konferenciára, ami meglepően jól sikerült, örülök neki, hogy segíthettünk egy kicsit azoknak, akik ide készülnek.
Még ezen a héten fogunk menni egy Buffalo Bills meccsre, pre-season amerikai focimeccsre. Állítólag nem is maga a meccs, hanem az előtte lévő iszogatás és grillezés, tehát a tailgate a lényeg, nagyon kíváncsi vagyok már :-)
Már nemsokára menni kell haza..már csak 5 hét...*elnyúlt, csodálkozó arc*...
2014. 08. 26.
Király Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése