Buffaloi élmények - a kezdetekről...

December 11-én érkeztem meg Buffaloba. Mivel már hosszú ideje tudtam, hogy azon szerencsések között vagyok, akik lehetőséget kaptam a kiutazásra, nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a kinti gyakorlat.

Az utazás sajnos nem sikerült teljesen zökkenőmentesen. Késő este, a reptérre való megérkezés után kellett azzal szembesüljek, hogy a bőröndöm elkeveredett, és csak másnapra várható. Végül két napot kellett rá várni.

A megérkezés után lehetőségem volt találkozni az előző turnus három tagjával. Ők annak ellenére, hogy nem sokkal előtte tudták meg, hogy aznap este érkezem, nagyon kedvesen fogadtak. Már az első este sok hasznos tanáccsal láttak el. Megtudtam, hogy mik azok a nehézségek, amelyekkel ők szembesültek, hova és hogyan érdemes utazni és arról is megnyugtattak, hogy habár ez a 3 hónap nagyon hosszúnak tűnik, gyorsabban el fog repülni, mint azt képzelem.

Másnap megmutatták nekem a kórházat, és bemutattak T. Éva néninek.

December 12-én érkezett meg B. Ede.

A lakás sajnos borzalmas állapotban volt, amikor megérkeztünk. Mindenhol vastagon állt a kosz, a konyhaszekrényekben több éves lejárt élelmiszerek, és az előző turnusok megunt és itt hagyott ruhái voltak. A fiókokban a legkülönfélébb papírokon és kacatokon kívül több kibontott rozsdás sebésztűt is találtunk... Ezért Edével az első napokat a takarításnak szenteltük. Két nap alatt körülbelül 12 nagy zsáknyi szemetet szedtünk össze, a szekrényeket kipakoltuk és letakarítottuk.

Az első pénteken T. Pista bácsi segített nekünk elintézni a biztosítást az egyetem északi campusán. Arra érdemes figyelni, hogy a biztosítás minden hónap közepétől a következő közepéig érvényes. Így ha valaki például 13-án érkezik meg, akkor is köteles kifizetni az arra a hónapra szóló kb. 100 dollárt. A következő héten részt vettünk egy kötelező orientation-ön.

A gyakorlat kezdése nem volt problémamentes. Mi vagyunk az első turnus, akik nem kaptunk külön kártyát a Roswell Parkba. A kártya, amit kaptunk, azon kívül, hogy tartalmazza a nevünket, semmire sem tudjuk használni. Semmit sem nyit, még műtősruhát sem lehet vele szerezni.

Én személy szerint rengeteget szenvedtem a különböző oltások elintézésével. Erről sajnos senki sem írt korábban, és a többi turnus hallgatói is azt mondták, hogy nem törődtek vele túl szigorúan a kórházban. Már az első alkalommal mindketten kaptunk egy-egy MMR és influenza oltást. Nekem szükségem volt a PPD-m megújítására is. Emellett, mivel nem volt biztos, hogy valaha is voltam bárányhimlős, kellett csináltassak egy titert. A vérvételre másnap mentem vissza. Ennek az eredményére, az ígéretekkel ellentétben, nem egy napot, hanem négyet kellett várni. Addig maradtak a hosszú séták, és a város felfedezése.

Az eredmény alapján úgy gondolták, hogy mégis szükségem lenne egy újabb oltásra. Fontos, hogy mindent olvassatok el, amit aláírtok, ugyanis a papíron világosan szerepelt, hogy az MMR és a bárányhimlő oltást vagy egy napon adják, vagy négy hét különbséggel. Erre figyelmeztettem a nővért, aki meglepetten vette tudomásul, hogy ilyen létezik, így az oltást csak később kaptam meg.

Sajnos még ekkor sem tudtam kezdeni, mert az ünnepek miatt nem volt elég orvos az osztályon, emiatt nem tudtak senkihez sem beosztani.

A karácsony nagyon szépen telt. Már az első hétvégén hallhattam a kétszeres Grammy-díjas Buffalo Philharmonic Orchestra-t. Mégis egy jó nagy adag keserűséggel indultam a denveri rokonokhoz, mert így akár otthon is tölthettem volna a karácsonyt, de a kedvességük mindenért kárpótolt. A hideg buffaloi időjárás után felüdítő volt a kicsit enyhébb coloradói időjárás.

A sebészet gyakorlatot az urológián kezdtük meg. Az én mentorom, dr. G., aki a robotos sebészeti képzést vezeti, nagyon elfoglalt ember. Emiatt sajnos nem nagyon volt ideje arra, hogy velem foglalkozzon. Amikor már mindenki, orvosok és nővérek is tudták a nevemet, ő még akkor is csak "med student"-nek szólított. Az idő nagy részét Edével a műtőben töltöttük, ahol rengeteg robotos operációt láttunk. Annyira megtetszett nekünk, hogy elhatároztuk, hogy részt veszünk egy robotos tréningen. A labor költözése miatt csak január 27-én tudunk kezdeni.

Egy ideig úgy tűnt, hogy új lakásba fogunk költözni. S. Ágnes volt is a lakásban, felmérte az állapotát, és megnézett két másik lakást is. De az ügyintézés sajnos megakadt, így maradtunk a Lexington 18-ban.

A gyakorlaton nagyon sokat tanulunk, többször lehetőséget kaptunk bemosakodásra is. Az orvosok, akik sokszor ugyanúgy más országból jöttek, akárcsak mi, mindig nagyon segítőkészek, türelmesek, és szívesen magyaráznak.

A szilvesztert csendesen töltöttük Ede új barátaival.

A január eleji sarki hideg két napig nem tette lehetővé, hogy kilépjünk a lakásból. A tévét korábban megszereltük, így nem ért miket váratlanul a helyzet, jó előre fel tudtunk készülni. Viszont be kellett lássuk, hogy az egyrétegű ablakok nem sokat érnek, amikor kinn -30 °C és szélvihar van.

A következő pénteken érkezett meg K. Nóra.

Másnap hármasban kibuszoztunk a Niagara vízeséshez. Sajnos egy ajándékbolt kivételével minden be volt zárva vízesés környéken, de kellemes napot töltöttünk együtt, ami arra is kiváló alkalom volt, hogy egy kicsit összecsiszolódjunk.

A következő hétvégét Clevelandben töltöttem. Egyedül valóban veszélyes ez a város, de olyan kiváló szállást sikerült foglaljak, hogy a Cleveland Art Musem, Botanic Garden és a Severance Hall mindössze pár perc sétányira voltak tőlem. Az este folyamán hallottam a világhírű Cleveland Symphonic Orchestra-t. Egy életreszóló élmény volt.

A lakásban időközben kicserélték a zuhanyrózsát, és leszigetelték a kád szélét. A többi felújítási munkálatra ígéretet kaptunk.

A következő hétvégén utazunk Torontóba, és utána kezdjük a gyermekgyógyászat gyakorlatot.

2014. 01. 23.

T.-V. Gergely