Az utolsó hónap telt el talán a leggyorsabban számomra itt Buffalóban. Már egészen otthonosan éreztem magam, valahogy megszoktam a kórházba vezető utat is. Ezt a hónapot a Roswell Parkban tölthettem, amely jelenleg az USA 14. legjobb rákkutató központja. Belgyógyászaton voltam, ahol két különböző oszály között mozogtam. Emlő és genitourethralis osztályokon voltam, itt a tumoros betegek rendszeres belgyógyászati vizsgálatát végzik. Ez a hónap azért volt érdekes, mert rajtam kívül nem voltak orvostanhallgatók ezeken az osztályokon, így tulajdonképpen szabadon mozoghattam. Rendszerint Dr. S. fellow mellett voltam, akivel együtt vizsgáltuk a betegeket, utána pedig referáltuk őket Dr. L-nek. Meglepő volt, hogy mennyi kísérleti stádiumban lévő terápiát alkalmaznak, nagyon jó sikeraránnyal. Legtöbbször ha egy beteg számára van egy lehetséges kutatási alternatíva, választhat a hagyományos és az új terápia között. Úgy éreztem, hogy nagyon sok időt foglalkoztak egy-egy beteggel és tényleg türelmesen válaszoltak minden kérdésükre még akkor is, ha azok néha meglepőnek tűntek. Gondolva itt arra a hölgyre, aki arról érdeklődött, hogy a férje kemoterápiás kezelése okozhat-e egészségkérosodást az unokájában.
Ebben a kórházban lépten-nyomon kedves gesztusokba botlik az ember. Szinte minden nap van valamilyen koncert az aulában, és lehet találkozni édességet osztogató önkéntesekkel is. Szerintem mindenképp érdemes egy hónapot a Roswell Parkban is eltölteni, mert tényleg nagyon empatikus hozzáállással találkozik az ember.
A szeptember ismét remekül indult, hiszen elsején itt ünnepeltem a születésnapom. Nagyon megható volt, hogy itt is több ismerősöm személyesen felköszöntött és így igazán jól éreztem magam egész nap. A legmeghatóbb az volt, amikor a St. Jude közösség tagjai is felköszöntöttek, hiszen erre aztán tényleg nem számítottam. A legjobban a születésnapi skype falamat élveztem, ahonnan felhívtam a családomat és a barátaimat. Szerintem szinte egész nap ezt csináltam.
Itt töltöttük szeptember 11-ét is. Amikor New Yorkban voltunk, elmentem a 9/11 Memorial-ba, szóval megint kicsit képbe kerültem a történettel. Aznap összesen 4 repülőt térítettek el, utazásom során csupán egy repülő becsapódási színhelyén nem voltam. Kíváncsi voltam, hogy itt hogy emlékeznek vissza a tragédiára. A kórházban az emlékezésre buzdító feliratok voltak. A leglátványosabb nekem a buffaló-i vöröskereszt megemlékezése volt. Több száz amerikai zászlót szúrtak a földbe az áldozatok emlékére. Egy külön plakáton pedig a város halottai voltak láthatók.
Időközben beköszöntött az ősz is Buffalóba, ami az időjáráson is meglátszott. Ebben az évszakban mindenképp érdemes magaddal esernyőt vinned, hiszen nem annyira kellemes a kórházi napod előtt teljesen elázni a negyven perces úton. A hónap közepén érkezett meg az egyik barátnőm Buffalóba, hogy egy évig a Calasanctius ösztöndíjprogram keretén belül tanuljon az egyetemen. Én, mint "őslakos", bevezettem a buffaló-i élet rejtelmeibe, megtartottuk a közös lángos estet is mindenki nagy örömére.
Már alig vártuk az utolsó amerikai hétvégénket, hiszen hivatalosak voltunk egy konferenciára. A szombat délelőttöt az egyik helyi radiológiai cég rendezvényén töltöttük, ahová Dr. M. I. jóvoltából jutottunk el. Legjobban a géndiagnosztikáról szóló előadás tetszett. Meglepett, hogy milyen sok esetben érdemes a rákos betegeknek elvégezni ezt a tesztet és hogy mennyi előnyre tehet szert az, aki még nem rákos, de a rizikócsoportba tartozik. A konferencián megismerhettem Dr. M. I. új munkatársát is, aki a továbbiakban a betegek jelentős részét látja majd el a rendelőben. Közösen ebédeltünk az egyik tradicionális buffaló-i helyen, ahol a már jól bevált chicken fingers-t kértem az elengedhetetlen kék sajtos szósszal és amerikai zellerrel. A délután és az este nagy részét Kanadában töltöttük, ellátogattunk a Budapest nevű kürtőskalácsos helyre, és megnéztük a kivilágított Niagara vízesést is. Sötétben néha mesebeli színe volt a sok megvilágítás miatt, a képet a hatalmas telihold tette teljessé. Vasárnap elköszöntünk a St. Jude közösség tagjaitól, akik ittlétünk alatt nagyon kedvesen támogattak minket. Ebédre megint hivatalosak voltunk M. G. és Dr. M. L. jóvoltából. Az itt tartózkodásom alatti legfinomabb desszerteket ettem abban az étteremben. Délután M. G.-hez mentünk, ahol madártej és rendkívül kellemes beszélgetés várt ránk.
Rengeteg pozitív élménnyel hagyjuk el Buffalót, nagyon örülünk, hogy itt tölthettük ezt a pár hónapot. Köszönjük a sok támogatást, amit ehhez kaptunk és a határtalan vendégszeretetet, amellyel itt találkoztunk. Lassan vissza kell csöppennünk az otthoni kerékvágásba, de ez a nyár mindig különleges lesz számunkra.
Szuper volt minden, viszlát, Buffaló!
Lipp Mónika.
2019. szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése