2018. január 9., kedd

Gyermek-gasztroenterológia, az utolsó rotáció

Utolsó bejegyzésemet már Magyarországról, a karácsonyfa mellől írom. Nagyon jó volt újra látni a családomat, a barátaimat, ugyanakkor a János kórházbeli pszichiátria gyakorlatom fél perc alatt döbbentett rá arra, hogy micsoda álom hely volt ez az Amerika…
Na de ugorjunk vissza egy hónapot.


Harmadik rotációm alatt maradtam az új Oishei Children’s Hospitalban és a gyermek gasztroenterológia csapattal elmerülhettem a konstipáció, hasmenés, hányás, májbetegségek, és endoscopos vizsgálatok rejtelmeiben. A csapat picike, én pedig egyedül voltam náluk diák, így mindenkit megismerhettem. Hétfőnként és szerdánként ”procedure day” volt, így a reggeli rounding után a műtő felé vettük az irányt, ahol colonoscopiákat és esophago-gastro-duodenoscopiákat csináltunk. Itt, a lehető legbarátságosabb és legtámogatóbb közegben próbálhattam ki először, hogy milyen endoscoppal vizsgálni. J Elég hosszúak voltak a napok, a műtőben délután 4-5 fele végeztünk és még sokszor ez után indultunk a napközben beérkezett konzultációkat megnézni. Ennek ellenére nagyon élveztem a gyakorlatot. Jól éreztem magam a csapatban, nagyon érdekes eseteket láthattam, sokat tanultam és ez az egy hónap még jobban felkeltette az érdeklődésemet a gyermekgyógyászat iránt (amit Buffalo előtt szívből gyűlöltem).



Közben megjött a tél a városba, egyre kellemetlenebbé váltak a reggeli és esti séták a kórházba…sokszor szélviharban, hóesésben és -10 fokban gyalogoltam. Együttérzésem a téli turnussal.  L
Eseménydúsan teltek a hétvégéink is. November 23-án részt vehettünk az első Thanksgiving vacsoránkon Dr M. Istvánéknál. A gyönyörű ház megtelt magyarokkal, ettünk a Doktor Úr méltán híres borleveséből, nagyokat nevettünk, jól éreztük magunkat. J


Másnap kora reggel indultunk Clevelandbe a Magyar Kongresszusra, ahova a CTP-s diákok jóvoltából jutottunk le. Érdekes előadásokat hallgattunk, új barátokat szereztünk és részt vehettünk a hétvége fénypontján, a Magyar Bálon. Ez utóbbi egy nagyestélyis rendezvény volt, ahol a csárdástól, kis Grofón és Zámbó Jimmyn át a Moldva táncokig minden lement.


A következő héten Éva néninél és Pista bácsinál vacsoráztunk, köszönjük még egyszer az isteni finom hazai fogásokat, nagyon jól éreztük magunkat!

Ez a hétvégénk is a már megszokott hajnali 4-kor kelés-reptérre uberezés jegyében telt, ez úttal a cél Washington DC volt. Itt megnéztük a Fehér Házat és a környezetében található emlékműveket. Érdekes volt látni a filmekből már jól ismert helyszíneket, azonban meglepődtem, hogy mennyi hely van ebben a városban. Nagyon nagy terekre építkeztek, ettől tágas, szellős az egész, jól érzi magát benne az ember, csak az érem másik oldala, hogy sokat kell sétálni kocsi nélkül. Egy régi jó ismerősömnél tölthettük az éjszakát Virginia államban, 1.5 órányira Washingtontól. Másnap ő vitt el minket Harpers Ferrybe, a történelmi kis városkába, majd Shenandoah Valleyban autókáztunk.


Utolsó hétvégénken S. Ági néninél és István bácsinál vacsoráztunk, illetve Adorján elvitt engem és Tündit a Niagara vízeséshez, míg a fiúk otthon tanultak. A Rainbow Bridge-en átsétálva beléptünk Kanadába, majd a hideg ellen egy Starbucks kávéval felfegyverkezve elsétáltunk a vízesésig. Minden turnus menjen át és nézze meg a kanadai oldalról is, ugyanis az USA oldal az semmi ehhez képest! Tündivel csak egy kérdésen gondolkoztunk el, aminek a megvitatásába később a fiúk is igen élénken belefolytak: mi történik a halakkal, amik leesnek a Niagarán? Szerencsére Marci és a Google mindenre tudja a választ, így már nem halunk meg hülyén. J


Geri hagyta el elsőként a lakást, majd pár nap múlva Marci és én. Mi New York felé vettük az irány, Charlottéknál töltöttük utolsó USA-beli éjszakánkat, majd másnap hajnalban nyakunkba vettük a várost. Átsétáltunk a Brooklyn Bridge-en, megnéztük a hatalmas karácsonyfákat és giccses, zenélő kirakatokat, majd egy korábbi Buffalos diákkal, Jennyvel találkoztunk. Időközben elég nagy havazás kerekedett, amiben nem volt túl kellemes sétálni, viszont gyönyörű volt. Végre nem csak instagramon láthattam a havas New Yorkot! J



Hosszú és fárasztó, egy kis lisszaboni városnézéssel megtoldott utazás után értünk Budapestre.
3 hónap után nem könnyű az elválás… Buffalo, a cseregyakorlat önmagában is nagy élmény, de az emberek teszik felejthetetlenné. Köszönöm a HMAA-nak, hogy kint lehettem, hogy megtapasztalhattam az amerikai élet egy kis szeletkéjét és, hogy olyan helyeken járhattam, amikről nem is álmodtam. De mindenekelőtt köszönöm Tündinek, Gerinek, Marcinak és Charlotte-nak a sok nevetést, a kalandokat, a vég nélküli Jimmy nótákat és azt, hogy családom voltak ebben a 3 hónapban.

Puszi mindenkinek!

2017. december 26.
Kiss Anna Réka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése