2017. november 7., kedd

Dent neurológia


Tekerek haza a bringámmal mint az őrült, de érzem, hogy a hátsó kerék nem olyan, mint szokott lenni. Hátranézek, látom, hogy ez bizony nem csak hossz- hanem haránttengely szerinti mozgást is végez. Na bravó, pont kezd sötétedni és én itt szlalomozok a helyi erők között, egy élvezet lesz először a hátsó kerekemtől aztán meg még ki tudja mimtől megválni. Kicsit belehúzok, hátha még elérem ezt zöldet, mert már villog a lámpa....

Na de ugorjunk vissza egy kicsit az időben, és hagyjuk hősünket még picit a bizonytalanságban.

Szeptember 23-án megérkeztünk a Villába, ahol következő három hónapunkat együtt fogjuk tölteni. VV Geri, VV Anna, VV Tündi, és VV Én.

A Villa egy jó  nagy, hetedik emeleti lakás szuper nappalival, fürdőkkel, lifttel, panoráma-ablakkal, és balkonnal. Belépvén a lakásba tudtuk, most kezdődik az igazi Való Világ. Istenes Bence helyett minket másnap Rosette fogadott, aki a helyi koordinátor. Nem várt helyzetekért nem kellett neki sem a szomszédba menni, de valahogy végül mindenkinek tiszta lett, hogy hol kell elkezdeni a gyakorlatát. Az előző csoportot kiebrudaltuk, a helyüket átvettük. Az ő lelkesedésük és Anna által szuperül megszervezett előző városnézős hét  kellett ahhoz, hogy kellő lendülettel vágjak bele az előttünk álló egy hónapba.

A neurológián kezdtem Dr. M. L. alatt a Dent Neurologic Institute-ban. Itt a bennem kialakult kép igen sok mindenről átformálódott. A neurológiát ma már sokkal inkább egy izgalmas, komplex tárgynak látom az elmúlt egy hónap eredményeként. De a munkanapok hosszáról gondolt ábránd is gyorsan foszlott szerteszét,  és  nyert új értelmet a gyakorlatban. Általában nyolc körül kezdtünk és este hat előtt ritkán hagytam el a kórházat. Biciklivel. Az első napokban szerencsére egy magyar orvos eldobott a Fiat 500-asával. Nem egyszer rebegtem fohászt az életemért mikor az amerikai izomautók között rodeózott, de akkor még nem tudtam, hogy ez csak az utolsó két hétben lesz izgalmasabb, mikor mindezt biciklivel fogom megtenni.

Mindenki láthatja, hogy kellett a transzcendens segítség a hétköznapok leküzdéséhez. Így vasárnaponként együtt járunk a magyar misére a közeli kápolnába. Itt a pap angolul, mi magyarul beszélünk, van egy kis XXI. századi Babilon feelingje, szerencsére itt pozitív végkifejlettel.


Denti pályafutásom az utolsó héten teljesedett ki, mikor a kórházban reklámfilmet forgattak, és M. tanár úr mellett én szerepelek egész sokáig a vágóképen. Aki véletlenül Kanadában, vagy az USÁ-ban jár a következő hónapokban ne csodálkozzon, ha tömött sorokban mennek a gyógyulni vágyók a Dent Neurologic Institute felé. Minden erőmet összeszedve, próbáltam nagyon értelmesen bólogatni, miközben a tanár úr magyarázott; a rendező szerint nagyon jó lett a felvétel. Mark Wahlberg is reklámfilmekben kezdte, azóta várom a nyugati part hívását a TED 3 kezdődő forgatása kapcsán.








2017. október 21.

Keszthelyi Márton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése