Sziasztok!
Az őszi
turnus tagjaként a hosszú-hosszú papírmunka és izgatott várakozás után végül
megérkeztem oda, ahova az utóbbi hónapok unalmas pillanatainak ábrándozása
hozott. Ám, mielőtt még a kemény gyakorlatokat elkezdtük volna, New York Cityt fedeztük
fel, onnan pedig Amtrak vonattal szeltük át az államot. Ne higgyetek senkinek,
aki azt mondja, hogy elég 4 nap; én még a New Yorkban eltöltött egy hét után is
alig várom, hogy láthassam a hangulatos karácsonyi készülődést és, hogy pótoljak
mindent, amit a new yorki barangolásból kihagytam!
 |
| Látogatóban Lady Libertynél |
Az ősszel
együtt érkeztünk Buffaloba, ahol az első napi ügyintézés, nagybevásárlás és
beköltözés után; alig, hogy kipihentük a new yorki fáradalmakat, hétfőn már
elkezdtem az endokrinológia gyakorlatot. Az utóbbi négy hetet a Diabetes and
Endocrinology Center of WNY Maple Road 705. szám alatti szakrendelésén
töltöttem, ami csupán másfél óra tömegközlekedésre és kicsit több, mint egy óra
biciklizésre, autóval pedig 30-35 percre van a lakástól. Nem csoda, hiszen ez
már Amherstben van, ami a szomszéd város – Buffaloval ellentétben pedig az
Egyesült Államok egyik legbiztonságosabb települése – minderre a szokásos
reggeli 30 perces amhersti kertvárosi sétám alatt derítettem fényt. Hiába
kedves és nyugodt a környék, minden reggel és késő délután másfél óra utazás
nem épp kellemes, így mindenképpen érdemes szerezni egy lelkes rezidens fuvart.
(Ez egyébként nem mindig megy könnyen, nekem a harmadik hétre sikerült csak
elintézni, hiába próbáltam szerencsétlen sorsú magyar hallgatónak tűnni, nem
akadt senki Downtownból és az együttérzésnél és szörnyülködésnél legtöbbször
elakadt a fuvarszerző hadjárat.) Aggodalomra semmi ok, mert szerdánként a
Buffalo Generalban van a szakrendelés, ilyenkor mindig sokkal rövidebb a nap; a
spanyolul tudóknak pedig figyelmébe ajánlom, hogy ilyenkor több a spanyol
anyanyelvű beteg, és nagyon örülnek, ha az ember spanyolul makogva kérdezi,
hogy hány egység az esti Lantus.
 |
| Diabetes and Endocrinology Center of WNY a Maple Road 705. alatt |
A távolság
mellett más is nehezítette a dolgokat: a clinic a nyár végén költözött az új
helyre, emellett pedig az utóbbi hónapban történt a papírformátumú chartról
EMR-re, azaz electronic medical record rendszerre való áttérés. Mindez nekünk,
hallgatóknak azt jelentette, hogy kevesebb lehetőségünk volt egyedül beteget
vizsgálni, hiszen access code nélkül nem tudtuk rögzíteni az információkat. A
rezidensekkel vagy fellow-kkal együtt is sokszor izgalmas a betegek
kikérdezése, többször ők csak gépeltek a rendszerbe, én pedig kérdezhettem-vizsgálhattam
a beteget. Ezután az attendingeknek kellett referálni, ahol mindig bevontak az
eset megbeszélésébe, a beteget érintő döntések meghozásába; néha pedig
elkísértem a fellow-kat konzíliumra, láthattam ökölnyi hypophysis tumort és
valószínűtlenül hatalmas golyvát is. A második hétre már gyakorlottan néztem a
laborértékeket, az előző DEXA leletet vagy szörnyülködtem a – nem ritkán
előforduló – 14.2-es HbA1c értékeken; a gyakorlat végére pedig már a
leggyakrabban előforduló endokrinológiai és diabetológiai kórképek teljes
terápiás repertoárját megtanultam. Ez nem volt túl nehéz feladat, hiszen minden
nap legalább 3-4 diabeteses és 1-2 hypothyreosisos vagy Basedow-kóros beteget
vizsgáltunk és minden héten többször volt pajzsmirigyrákos, prolaktinomás,
acromegáliás, Addison-kóros vagy épp inzulinpumpás beteg. Különösen azoknak
ajánlom ezt a gyakorlatot, akik otthonosan szeretnének mozogni ezen betegségek
kezelési lehetőségei közt.
A
gyakorlatok mellett igyekeztünk kimozdulni és feltérképezni Buffalot. A
hangulatos Elmwood village-i séták mellett Klári néni és Vince bácsi láttak
minket vendégül meccsnézésre, találkoztunk a CTP-s magyar hallgatókkal, a
hétvégéken pedig volt alkalmunk M.-éknél vendégeskedni, a Dent moziesten részt
venni és megismerkedni a magyar közösség egy lelkes részével.
 |
| M.-éknél az őszi csapat |
 |
| A híres-nevezetes „Dent mozi” |
Az utolsó
napsütéses hétvégén eljutottunk a Niagara vízeséshez, amit a kanadai oldalról
csodáltunk meg, hazafele pedig még egy „kísértetkastélyba” is bemerészkedtünk.
Jól
időzítettünk, hiszen azóta téli(esebb)re fordult az idő és, ahogy e sorokat
írom, az első buffaloi hóesésünk (na jó, hószállingózásunk) is megérkezett…
2015.10.18.
Karádi Zsófia Nozomi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése