Follow a fellow, vagyis Campusra várva

Amikor majd egy évvel ezelőtt beadtam a jelentkezésre a papírokat, bevallom, nem gondoltam komolyan, hogy ebből a kósza "mit szólnál Anya ha elmennék Amerikába?" kérdésből bármi is kisülhet. Csak amikor megkaptam a Congratulation kezdetű levelet, akkor, na, akkor tényleg, és őszintén olyan szintű pánikba estem, hogy zokogva hívtam fel szüleimet, hogy én ezt nem biztos,hogy komolyan gondoltam. Majd miután végiggondoltam, hogy wáó, ők tényleg csak a Lomonoszovra mehettek, rájöttem, hogy ez egy remek, mi több, ki nem hagyható lehetőség. Aztán egy sor szünet után eljött a készülődés, a harsány idegösszeroppanások ideje, a papírok, a bankkártya, a fizetések bonyolítása, valamint a vízum intézés kegyetlenül kacskaringós ösvényei. És ugye a Campus Hungary papírokat is intézgetni kellett, főleg, hogy anno nem tudtam a pontos dátumot, és valamiért késztetést éreztem, hogy átjavíttassam a rendes kiutazás időpontjára, ami kapcsán kiestem a rendszerből, és most is csak ülök, és várok... Kicsit néha úgy érzem, mintha tényleg egy Beckett hős lennék a személyi Godot-mal...

De itt vagyok, és ez a lényeg! Hárman utaztunk együtt, egy kisebb detroiti vesztegelés és egy csomagváráson kívül semmi izgis nem történt. Vagyis igen, hiszen megérkeztünk Amerikába, Buffalo-ba, zuhogó hóban, ahol az előző turnus finom elemózsiával és vidám hangulattal várt minket. Másnap megérkezett a negyedik társunk is, így végre teljessé vált a következő három hónapra kialakult életközösségünk. 

Az első napokban sikerült elintéznünk a papírokat Éva nénivel és Pista bácsival, akire külön hősként tekintünk miután három órán keresztül képes volt velünk vásárolni a Wegmansban, nehogy olyan messziről kelljen hazacipelnünk a holmikat. Miután feltöltöttük éléskamránkat, elkezdhettünk akklimatizálódni, megtalálni a helyünket, elsétálni a belvárosba (ahol épp a Ferguson ügyből kifolyólag tüntetés volt, szóval rögtön bekapcsolódhattunk az aktuálpolitikába is), meg ugye a Nagy Tóhoz (ahol megtudtuk rögtön mi az a szél és hideg, ugye a bakancslista az bakancslista, és ha egyszer itt vagyunk fedezzük fel a dolgokat). Vasárnap Pista bácsi elvitt minket a magyar misére, ahol nagy szeretettel fogadott minket a helyi magyar közösség egy része. És végre elkezdődött a várt gyakorlat: Eszterrel egyszerre kerültünk az endokrinológiára, ami ugyan tényleg nem a közelben van, de megéri kijárni. Egy kis metrózással jól indult a reggel, és egy hiteles társadalomrajzot is kaptunk, majd az egyetemi campusnál felszálltunk a campus-közti shuttle-re, amivel oda is értünk az endokrinológiára. Na jó, egy idő után mindig volt valaki, aki bevitt minket, vagy aki hazahozott, nehogy ebben a szörnyű hidegben sétálnunk kelljen...

Kezdetben egy-egy rezidenst követtünk, majd egy-egy fellow-t, de a harmadik napon már engedtek egyedül is beteget vizsgálni, akit aztán referáltunk az attending-nek. Személy szerint nagyon sokat tanultam a diabetes modern terápiájáról, a mentalitásukról, a betegedukációról. De voltak egyéb endokrinológiai betegségek is, legfőképp pajzsmirigy, mellékvese, de hypophysis problémák is. Nagyon sokat magyaráztak, válaszoltak a kérdéseinkre is, és egy annyira szuper csapat tagjainak érezhettük magunkat, hogy egy kicsit szomorúan hagytuk el a klinikát, természetesen érzékeny búcsú és nagy ölelések közepette...

Óh, a nyelv. Mivel soha nem voltam még angol anyanyelvű területen, nagyon féltem, hogy mi fog történni, meg merek-e szólalni, és egyáltalán meg fogom-e érteni az orvosokat-betegeket. Nagyon meglepett, hogy mennyire természetesen sikerült belerázódnom, bevallom azért előfordul még mindig, hogy vissza kell kérdeznem, de bízok benne hogy a harmadik hónap végére legalább Sallinger (ha nem is egy Fitzgerald) szókészletét képes leszek határozottan használni.

Egy kicsit felfedeztük a környéket is, a karácsonyi hangulatot a Piano Guys Family Christmas koncertjével kezdtük el felidézni. A második itt töltött hétvégénken meglátogattuk a vízesést, átmentünk a kanadai oldalt is megnézni, ahol egy kombinált jeggyel először egy pillangó-házat látogattunk meg, a vízesés mögé is beleshettünk, majd 4D-s kis moziban áztunk ronggyá. Szilveszterkor meglestük a downtownban a drop of the ballt, élveztük, hogy a kis kvartettünk egyre jobban összecsiszolódik. Felfedeztük a plázákat, és beszereztünk szuper hótaposókat is. Elmentünk a Knox-Albright Museumba, ami minden első pénteken ingyen van, szerintem ha csak a Tükörszoba miatt is, de érdemes meglátogatni. Terveink vannak egy pici utazgatásra, szeretnénk Torontóba menni, New Yorkba már megvettük a repjegyet, de egyelőre csak várok a Campusra... Ennyit az első hónapról, ami úgy elrepült, hogy észre sem vettem...

PS: ágyi poloskáink vannak. Tiszta horror story. American Horror Story. Exterminator vs. Bedbugs, coming soon :-)

2015. 01. 12.

Oroszlány Anita