Niagara Falls Maraton, sebészeti és OB/GYN rotációk

Buffalo Blog

A kezdetek és a sebészet gyakorlat

Annyi minden történik itt velünk, hogy komoly kihívás visszaemlékezni, hogy is kezdődött a kalandunk…

Életem legzökkenőmentesebb és legkényelmesebb (az overseas járaton egy egész saját sorom volt aludni) repülőútja után már sötétedett amikor egy szeptemberi kedd estén megérkeztem Buffaloba. Az előző turnus nagyon kedvesen fogadott. Kaptam enni, inni és megágyaztunk nekem egy matracon a nappaliban, nagyon jól aludtam. Az elkövetkező napokban elkezdtem felfedezni a környéket. Szombatra összeállt a turnusunk, odaért a „másik három diák” (Veronica, Móni és Nóri) is, akiket addig csak az email címük alapján ismertem… :D De a közös nagyon alapos lakástakarítás jól összekovácsolt minket. Vasárnap este már újdonsült barátokkal körülvéve, izgatottan vártam a sebészet gyakorlat kezdetét, amiről az a hír járta, hogy „korán kell menni és sokáig kell maradni”. Ez igaznak is bizonyult, péntek esténként mindig nagyon örültem, hogy végre lehet aludni egy kicsit, de nagyon éveztem. Gastroistestinális onkológiai sebészeti osztályon voltam. Sok különleges esetet láttam, magyaráztak, tanítottak és nagyon sok mindent engedtek csinálni. Bőrmetszés, sebzárás, DaVinci Robot dokkolása, tűzőgépezés, vágás ultrahangos vágóval, … és persze asszisztálás nyitott, laparoscopos, robotos műtéteken. Tényleg a csapat tagjának tekintettek, még a péntek esti sörözésre is elhívott a főorvos… 😊

Általában a napokat teljesen kitöltötte a gyakorlat, este szinte már csak vacsorázni és lefeküdni volt idő. De a napi sportolásra mindig megpróbáltam időt találni mert a fejembe vettem, hogy Bérczi Ákos (egyik tavalyi diák) példáját követve én is le szeretném futni a „Niagara Falls International Marathon”-t. A napi futások során nagyon jól megismertem a környéket (persze csak csak Buffalo biztonságos részeire merészkedtem), sok szép naplementét láttam és gyönyörű volt az őszülő természet. A futás mellett még hetente párszor egy helyi CrossFit terembe (RockPile Athletics) is elkezdtem járni. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy motiváló és támogató közegben edzeni és közben helyi barátokat szerezni. 

Egyik csütörtök este négyesben elmentünk az „Anchor Bar”-ba, ami elméletileg az eredeti, első „chicken wings” hely. Mértéktartóak voltunk, az 50-es kiszerelés helyett csak a 20-asat rendeltük négyünknek és nem voltunk elég bátrak a „suicidal” szósz kipróbálásához.

A hétvégéken is mindig akadt valami tennivaló. Az első szombaton például Dr. M. L.-val és az anyukájával mentünk „apple picking”-elni. Közben párszor eszembe jutott, hogy a nagyszüleim nagyon jól mulatnának rajtunk… Hétvégi kikapcsolódásként fizetünk azért, hogy valaki más almáit leszüretelhessük…

 Minden vasárnap valamelyik kedves buffaloi magyar néni 9:30-45 körül felvesz és elmegyek velük a magyar misére. Van benne valami varázslatos… Egy kis összetartó közösséggel magyar dalokat énekelni az óceán túloldalán…

Maraton – Nőgyógyászat gyakorlat – HMAA Konferencia Sarasotaban

Talán még soha életemben nem teltek ilyen gyorsan a napok/hetek mint itt…

A sebészet gyakorlat méltó zárásaként, hogy biztos, ami biztos kellően fáradtan vágjak bele a nőgyógyászat gyakorlatba, október 20-án lefutottam életem első maratonját. Szuper kis verseny. Buffalóból indul és a Niagara vízesés kanadai oldalán van a befutó. A verseny előtti nap volt a rajtcsomag felvétel, ahol ellenőrizték az útlevelemet, így másnap már csak lazán mindenféle kontroll nélkül átkocoghattam Amerikából Kanadába. Elég különleges érzés… 😊 Csodálatos őszi idő volt egész nap, nagyon szép vidéken vezetett végig a pálya. Azért kicsit izgultam előtte, hogy végig fogom-e bírni, de végül úgy tűnt kellően felkészültem. Könnyebben ment, mint amire számítottam, sikerült elérni a célomat, hogy 4 órán belül teljesítsem a távot (3 óra 55 perc lett végül.) Szerencsére Veronika el tudott jönni a befutóra, olyan jó érzés volt, hogy engem is várt valaki. Utána együtt is gyönyörködtünk a vízesésben és mielőtt hazaindultunk volna visszapótoltuk az elégetett kalóriákat egy helyi étteremben.

Másnap kezdődött a nőgyógyászat gyakorlat Dr. M. I.-nál. Hogy nehogy véletlenül hiányozzon a sebészi környezet rögtön egy műtéttel kezdtünk a kórházban. (István általában hétfőnként operál, a hét többi napján meg a rendelőjében van, feltéve, ha nem riasztják éppen egy szüléshez.)
Ezt a gyakorlatot is nagyon élveztem. Dr. M. I.-től szülészet-nőgyógyászat témában a végtelenségig lehetne tanulni. De ami még ennél is fontosabb szerintem, 4 hétig egy olyan orvos mellett lehettem, aki teljes szívéből szereti a munkáját, akinél mindig a beteg az első, aki minden betegének minden panaszára odafigyel, aki sosem sajnálja az időt a betegeitől, aki nemcsak gyógyít de törődik is a betegeivel és akiben a betegei kétségek nélkül megbíznak.

Október végén volt a HMAA éves konferenciája Sarasotában, ahova mi is elmehettünk. Kétségtelen, hogy életreszóló élményekkel és kapcsolatokkal; új barátokkal gazdagodtunk az ott töltött napok alatt. Mind a négyen tartottunk előadást, sokat segítettünk a recepción Horváth Gábornak, hallgattunk érdekes előadásokat, élveztük a napsütést, finomakat ettünk és ittunk. Sosem gondoltam volna, hogy lehet Floridában magyar ételeket enni és magyar retro zenére táncolni… :D

Két dolog volt számomra nagyon érdekes ezalatt az egy hét alatt. Az egyik, hogy itt mindenki „egyenrangú”, nincs különbség diák és professzor között. Jókat beszélgettünk és sok jó tanácsot kaptunk a jövőnket illetően. A másik meglepő dolog az volt, hogy a HMAA tagoknak mennyire fontos a magyarságuk. Büszkék a gyökereikre/származásukra és szeretik Magyarországot. Hazafiasság és hazaszeretet terén magasan túltesznek a legtöbb „otthoni” magyaron. Van mit tanulnunk tőlük…

Jaj, két dolgot majdnem elfejetettem elmesélni…
November 11-én leesett az első híres buffaloi hó! Szinte kihívás volt Dr. M. I. rendelőjéből hazajutni…

És hogy egyik hétvégén elkirándultunk Torontoba. Nagyon jó város, mindenképp érdemes elmenni!

Érdi Juli