Sarasota, Florida

Sarasota; Florida
🌴 🌞 🌊

Elmaradtam a blogbejegyzésekkel. Több minden történt (otthon?) Buffalóban is az utóbbi 3 hétben, azonban azokról csak később: engedjétek meg, hogy az elmúlt egy hetemről írjak, a várva várt floridai kiruccanásról:

Miután jelentkeztem a HMAA csereprogramra, elkezdtem érdeklődni, hogy melyik turnust (a 4 évszak szerint) érdemes választani. A leginkább ajánlott és dicsért rotáció az őszi volt, nem más, mint az évi Magyar-amerikai orvosszövetség évente akkor megrendezendő konferenciája miatt. Isteni közbeavatkozás, hogy idén rendezték meg az 50. gyűlést, így az egyébként is kivételes 7 napról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.

Szombat éjjel érkeztünk meg Vanesszával a sarasotai reptérre, Floridába. Különleges érzés 10 fokban beszállni egy szétlégkondizott gépbe, majd leszállni róla több óra múlva, a 80%-os páratartalmú, 23 fokos floridai levegőben. Az utazásunk előtt 8 nappal határozta el magát a Papa, hogy ő is kijön a konferenciára, így kisebb-nagyobb akadályok leküzdése után úgy alakult, hogy az ő 24 órás útja és az én 5 órás repülésem érkezése között 1 perc különbség volt csak. Rendkívüli pillanat egy floridai reptér csomagvárójában megörülni egymásnak.
Szerencsénkre Rektor úrral is összefutottunk a reptéren, így übert sem kellett hívnunk, mert a rektori Escaladeben volt hely számunkra. Az óceanparti szállásokat jóval éjfél után foglaltuk el, azonban alvás előtt nem hagyhattuk ki, hogy ne tapasztaljuk meg életünkben először a Mexikói-öböl vízének érintését a lábunkon.

Vasárnap reggel elkezdődött a konferencia, amin részidős segítőkként vettünk részt. A nap egy részét a regisztrációs pultban töltöttük, azonban maradt idő előadásokat hallgatni, kisétálni az óceánpartra, a programokon részt venni és teniszezni.. Késő délutánra a legtöbb résztvevő beregisztrált, majd elindultunk egy közeli óceánparti klubba, ahol Áder János köztársasági elnök nyitotta meg a konferenciát, valamint megemlékezést tartott 1956-ról. A beszéd után a klub szőnyegpázsittal borított kertjében volt a fogadás, a pálmafa leveleket narancssárgára festő naplemente fényében. Itt több barátságos orvossal ismerkedtünk meg, akik szerte az USA-ból érkeztek. Az est fényét a pincérek által felszolgált ’crab cakes’ és egyéb harapnivalók valamint a helyi, minőségi borok emelték. Miután Elnök úr távozott a helyszínről a 15 autós konvojával, mi is visszatértünk a konferencia helyszínéül szolgáló hotelbe és ott folytattuk azt, amit elkezdtünk.

Hétfőtől szerdáig sok előadáson vettünk részt, melyek az orvosi szakok teljes palettáját lefedte. Én az előadásomat hétfő délután tartottam meg A mi szekciónkban Buffalóból adtunk elő hárman és rajtunk kívül öt, különböző egyetemek (Szeged, Pécs, Debrecen, Pozsony, Marosvásárhely és Semmelweis) konferenciáin különdíjat nyert prezentációk hangoztak el. A szekció végén kérdéseket tehettek fel a hallgatóságból, ám az államokban praktizáló orvosok a mikrofont megragadva, inkább a dicséretüket és biztatásukat fejezték ki, ami nekem rendkívül jól esett és motivált!

Ha épp nem a regisztrációs pultban vagy az előadóteremben ültünk, akkor a medencénél vagy a tengerparton lehetett megtalálni minket. Hála a sok fiatal és magát fiatalnak érző résztvevőnek, strandröplabda partikban és óceánban való úszásokban nem volt hiány. A hét sporteseménye azonban a vízilabda meccs volt, ahol a bíráskodást nem más, mint Kemény Dénes vállalta. Kék sapkában játszottak a Magyarországon dolgozó magyarok, míg piros fejfedőben próbáltak minél több gólt dobi az Amerikában praktizáló orvosok. A fiatalok ereje lenyomta az idősebbek rutinját; 11-7-re megvertük az ellenfelet. Nekem sikerült 2 gólt dobnom, ezzel a vízilabda pályafutásom csúcsára értem. Több játékostól hallottam, akik már akár több 10 éve résztvevői ennek az örökrangadónak, hogy a történelemben először fordult elő, hogy a vesztes csapat nem szidta a bírót...

A meccs utáni órákban regenerálódtunk, majd este visszatértünk, hogy meghallgassuk, ahogy a washingtoni magyar nagykövet, Dr. Szabó László, moderátorként, zseniális kérdésekkel bombázza Dr. Kemény Dénest. Mint vízilabda válogatott edzőt, már ismertem a kapitány urat, azonban a beszélgetés alatt kiderült, hogy személye ennél sokkal több: praktizáló múlttal rendelkező állatorvos, egyetemi docens, Sir Alex Ferguson barátja, világszerte elismert stratéga, zseniális emberismerő. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan előadást hallgattam, ahol így ittam az előadó szavait. Megjegyzem, ehhez szükséges volt a moderátor felkészültsége is - aki, mint később kiderült, HR szakember és a TEVA volt vezérigazgatója, amellett hogy diplomata. A beszélgetést követően bementünk a közeli centrumba vacsorázni, ahol még mindig a beszélgetés hatása alatt voltunk.

A csütörtöki nap egyik első előadója Dr. Craig Mello, NOBEL-DÍJAS tudós volt. Természetesen az állóhelyek is megteltek az előadására. Sejtbiológia témában nyerte el a világ legnemesebb díját, a prezentációja azonban inkább a természet iránti szeretetének átadásáról és a gondolkodás öröméről szólt. Érdekesség, hogy felesége magyar származású.

A héten többször is tudtunk teniszezni: kétszer párosozott a Bérczi duó a M. Brothers ellen és csütörtökön a konferencia teniszversenyén is játszottunk. Különleges élmény volt a floridai zöld (!!!) salakon hódolni a kedvenc sportunknak.

Csütörtök este került megrendezésre a Gála, a közeli yacht clubban. A rendezvény egy hosszabb előadással kezdődött a HMAA elmúlt 50 évéről és itt értettem meg igazán, hogy mennyit jelent ez azoknak az embereknek, akik kénytelenek voltak elhagyni hazájukat az elmúlt fél évszázadban. Életre szóló barátságok kötődtek meg és szerelmek alakultak ki, hála a szervezetnek. Így, hogy már nem muszájból hagyják el az országot, kíváncsi vagyok, hogy kinek mit jelent majd a társaság az eljövendő 50 évben
.
Pénteken, a konferencia utolsó napján több fontos előadás volt, többek között Dr. M.L., Dr. M.I. prezentációja. A nőgyógyászat gyakorlatok alatt tapasztalt humort nem hagyta otthon I.; az előadása közben körbeadott egy fogót, amit eredetileg a magzatok fejének megragadására szolgál és az alábbi kijelentést tette; „az egyik medikusunk örömmel vállalta, hogy rajta próbáljuk ki a fogót… Ákos, kérlek jelentkezz!”

Az este utolsó programja, mely egyben a konferencia utolsó programja is volt; egy ’kocsmapartynak’ nevezett, azonban sokkal inkább ’hajnali 4-kor tapasztalható hangulat egy vidéki lagziban’-nak hívható buli volt. Ide, a hallooween miatt, mindenki jelmezben érkezett, mely különleges hangulatot adott az egész estének; azt a képet képzeljétek el, amikor 40 elismert orvos, halloweeni jelmezben táncol, a szintetizátoros férfi által előadott „jég dupla whiskyvel”-re. És mindez floridában, az óceánparti hotel éttermében. Ha ide ide szállnának le az UFO-k, úgy érzem nem egy valós képet kapnának a földi életről.

Szombat reggelre a hotel kiüresedett. Papától is el kellett búcsuzzak az előző nap. Bence haverommal csak másnap reggelre volt gépfoglalásunk, így biciklivel bevettük a környező helyeket, délután pedig megvacsoráztunk egy helyi bárocskában. Életünk egyik legrosszabb koktélja mellett élveztük az óceán csobogását. Este még összegyűltünk néhányan, de az egész heti pörgés miatt, csak egy kellemes beszélgetős estet tartottunk.

Elviselhető egy hetünk volt, köszönöm, kérek még.

2018. November 26.

Bérczi Ákos