Neurológia

A második hónapomat a Buffalo General neurológia osztályán töltöttem. Az osztály érdekessége, hogy kizárólag konzultációs feladatokat látnak el, nincsenek “saját” betegeik. Az első két hétben a “general team”-hez tartoztam. Őket leggyakrabban akkor hívják, ha valakinek rohama volt. De tulajdonképpen hozzájuk tartozik minden nem vaszkuláris eredetű neurológiai kórkép. A napot azzal kezdjük, hogy a senior rezidens kiosztja a betegeket, akiket meg kell vizsgálnia a többi rezidensnek, és a hallgatóknak. Amikor az attending - akik hetente cserélődnek - megjön, átbeszéljük az összes beteget. Majd közösen végigmegyünk a 16 emeletes kórházban, és csapatostul felkeressük a pácienseket. Ilyenkor az attending is elvégzi az alapvető neurológiai vizsgálatokat. Van, aki alaposabb, van, aki gyorsabb. Előfordult az is, hogy 6-8 órán keresztül tartott a vizit.

A hónap másik felét a stroke teammel töltöttem. Az alapfelállás nagyon hasonlít a másik csapatéhoz, de őket a nevükhöz híven agyi infarctushoz riasztják. Ennek megfelelően, ha bejön egy “stroke page”, akkor a csapat egy része azonnal lemegy a sürgősségi osztályra. Az egyetlen feladatuk ilyenkor eldönteni, hogy valóban stroke-ról van-e szó, és ha igen, alkalmas-e a beteg a trombolízisre. Ehhez persze szükség van egy CT-re. Ha a betegnek szerencséje van, és a 4,5 órás időablakon belül van, valamint egyéb kontraindikáció sincs, akkor megkapja az alteplase-t. Szerencsére volt alkalmam megtapasztalni, mire képes ez a szer néhány perc alatt - volt, akinek megszűnt minden tünete 10 percen belül. Természetesen nem alkalmazható minden esetben a tPA, és nem is mindig használ. De akkor sincs minden veszve, mert ha elég nagy ér záródott el, akkor az idegsebészek már viszik is a beteget thrombectomiára, függetlenül attól, hogy lizálták-e előtte vagy sem.

A hónap középső hétvégéjén New Yorkba látogattunk. Adorján és Heni jóvoltából mind az utat, mind a szállást olcsón megúsztuk. Kicsit messze laktunk a belvárostól, de metróval kb. 1 órán belül oda lehetett érni mindenhova. Így ha kicsit katonás tempóban ugyan, de sikerült jónéhány látványosságot megtekintenünk.

Én sajnos ezt a bejegyzést már otthonról írom, ugyanis a vizsgák hazahívtak. A hazautam hasonlóan simán ment, mint a 2 hónappal ezelőtti, az egyetlen érdekesség az a Buffalo - Toronto repülőtér buszjárat volt. Ezen a buszon összesen ketten utaztunk, mert úgy tűnik, a járat annyira új, hogy senki nem tud róla. Azért gondoltam megemlíteni, mert nehezen találtam rá erre a járatra, viszont nagyon praktikus. A később utazóknak talán segít a tervezésben, mert ha jó a csatlakozás, akkor egyértelműen olcsóbb és egyszerűbb Torontóba repülni, mint New Yorkba. Sőt, talán még a 2 átszállásos közvetlen Buffalóba megoldásnál is gyorsabb lehet.

2017. május 21.

Czigler András