2014. február 20., csütörtök

Hópelyhes Buffalo






Sziasztok!
Én pár héttel később érkeztem, mint a januári turnus többi hallgatója, így Ede és Gergő által felvázolt lakásállapot, hála a fiúk takarításának, engem már nem igazán érintett.
Kiutazásom előtt minden második hír az USA-ban tomboló kemény, több évtizede nem látott, télről szólt, így kisebb-nagyobb félelemmel és szülői féltéssel útnak indultam:). Szerencsére a repülőutam problémamentes volt, késés és csomagprobléma nélkül. Nagyon jól esett, hogy a hosszú repülőút után, Ede és Gergő kedvesen fogadtak az általuk készített ’Welcome to Buffalo’ vacsorával.
Az időjárásnak utánanéztem még otthon, így tudtam, hogy símaszk és sínadrág nélkül nem indulhatok útnak. Erre az első hetekben valóban nagy szükség is volt, hiszen sarki hideg (-17 Celsius fok), hóvihar volt, ami miatt jó pár napon pl. a buffaloi iskolákban szünnapot rendeltek el. Néha a kórházba menetel kisebb sarki expedíciónak tűnt (széllel szembeni erőltetett gyalogmenet:) ), de nem lehetetlen a kórházi út megtétele.
Az első hét pár napja a biztosítás és oltások intézésével telt, előbbiben nagy segítséget nyújtott T. Éva néni férje, T. Pista bácsi, aki autóval elvitt a hivatalos ügyek intézésének helyszínére. A hét következő felében megkezdtem belgyógyászat gyakorlatom a Roswell Park Cancer Institute onkológiai osztályain. A gyakorlat első felét az emlő, a további felét pedig a GI és Fej-Nyaki-tumoros osztályon töltöttem. Nagy hatással volt rám az orvosok beleérzéssel teli, megértő ám mégis objektív magyarázata betegeik felé, akár egy 4. stádiumú, sokszor gyógyíthatatlan daganat esetében is. Mivel a számítógépes rendszerhez, mint orvostanhallgató, hozzáférésem volt, így minden beteghez való menetel előtt, lehetőségem volt átolvasni a kórtörténetet, korábbi leleteket. Általában először a fellow-val megvizsgáltuk közösen a beteget, majd még egyszer visszamentünk hozzá az attendant kíséretében, aki még részletesebben választ adott a betegekben felmerülő kérdésekre. Nekem a GI onkológiai osztály tetszett a legjobban a három onkológiai osztály közül. Szerettem volna pár hetet az endokrinológiai osztályon, egy távolabbi kórházban is eltölteni, azonban az időjárásviszonyok és a buszok kiszámíthatatlan közlekedése miatt, sajnos ezt nem sikerült megvalósítani.
A gyakorlat mellett természetesen a környék felderítésére is maradt időnk. Érkezésem utáni napon már azon kaptam a fejem, hogy a Niagarához menő buszon üldögélek:), mit sem törődve az esetleges jetlag-gel. Sokan mondták, hogy nem mindennapi természeti látvány (több évtizede nem látott) a befagyott Niagara vízesés. Sajnos a pára, köd miatt korlátozottak voltak a látási viszonyaink, de ennek ellenére megérte elmenni.
A következő hétvégén Gergővel úgy döntöttünk, hogy Toronto lesz az új úti célunk, busszal mindössze 2,5 órába telt eljutnunk a kanadai nagyvárosba. Érkezésünk napján nagyon hideg, szeles idő volt, ez látszott a helyiek ’eszkimó megjelenésén’ is. A hosszú hétvége további napjain szerencsére enyhült az idő. Igyekeztünk kihasználni az ott töltött idő minden percét. Toronto nagy előnye, hogy gyakorlatilag minden főbb látványosság könnyűszerrel megközelíthető gyalog, tömegközlekedés használata nélkül, amennyiben a szállás a központban van. Ezt érdemes figyelembe venni a hotel választásánál. Ott töltött idő alatt megnéztük a CN Tower-t, a Royal Ontario Museum-ot (ROM), Ripley’s Aquarium-ot ill még egy bevásárlóközpontba is benéztünk. Szinte minden nagyvárosban lehet ún. City Pass kombinált jegyet venni, amivel 5 látványosság kedvezményesebb áron megnézhető, mintha külön venné meg az ember a jegyeket, ezt érdemes jegyvétel előtt végiggondolni. (De csak akkor, ha mindegyik hely terítékre kerül.) Számomra a CN Tower éjszakai kivilágítása örökre belevésődött az emlékezetembe, fantasztikus látvány, ahogy a szivárvány minden színében pompázik este. A ROM dianoszauruszokról szóló állandó kiállítása nagyon tetszett, ráadásul kínai napok voltak a múzeumban, így a kínai hagyományokkal is megismerkedtünk (kínai tea, szerencsejóslás, thai chi…). Az Aquariumtól kezdetben ódzkodtam, de csak ajánlani tudom, óriási és nagyon interaktív, amit nagyon szeretek. Sokat sétáltunk szerencsére már napsütésben a városban, a rengeteg felhőkarcolót csodálva. Összehasonlítva az USA-val, szinte semmi különbséget nem mutatott, mintha nem is lépte volna át az ember a határt. A pénzváltás miatt nem kell aggódni, szinte mindenhol lehetett amerikai dollárral fizetni és mintegy érdekesség, hogy szinte minden második bolt Starbucks volt.
Rákövetkező héten, sikerült eljutnunk egy igazi Buffalo-Kanada Hockey meccsre, természetesen óriási adag popcorn és hot-dog kíséretében. Fantasztikus volt látni a nagy embertömeget, és átérezni a leírhatatlan hangulatát, a sok ember együttes ’Go-go Buffalo!’ kiáltását. Hétvégén szombaton kissé rekreálódtam, vasárnap pedig T. Éva nénivel elmentem a vasárnapi misére a magyar közösséget befogadó kis kápolnába. Jó volt látni, hogy mennyire összetartanak a kint élő buffaloi magyarok.

Folyatatás következik….
2014.02.15.
Kovács Nóra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése