Az első
hónapomat a Roswell Park Cancer Institute, Medical Oncology osztályon
csináltam. (Azért választottam ezt, mert kicsit hiányosnak éreztem a tudásomat
onkológiából, meg érdekelt is.) Kétszer két hétre volt osztva a gyakorlat.
Kedvesek voltak a kórházban, adtak hozzáférést a rendszerhez, sőt diktálási
kódot is adtak és komoly eligazítás is volt az elején. Az első két héten a
Lymphoma osztályon voltam. Itt főleg Hodgkinos, NHL-ás,CLL-es, Myelomás
betegeket fogadtak az outpatient service keretén belül. Nagy része follow up
volt a maradék részben pedig frissen diagnosztizált betegekkel találkoztam. Az
utóbbi volt a nehezebb. Jó volt azt látni, hogy mennyire támogató, bátorító és együtt
érző volt a környezet. Igenis tudatosították a betegekkel, hogy lehet a
betegség ellen harcolni, ha ugyan nem is lehet teljesen meggyógyulni, de több
évet lehet nyerni kezelésekkel. A kórház mottója is nagyon bátorító ilyen
szempontból „Cancer can’t win because Rowell Park is working”.
A napi rutin
során az éppen aktuális rezidenssel a soron következő betegeket vizsgáltuk,
majd referáltuk az attendingnek (szakorvos). Miután átbeszéltük a további
terápiás terveket az eredmények fényében megvizsgáltuk újból a beteget. Azért
nem úgy kell készülni itt a beteg vizsgálatra, mint otthon. Az auscultatio
ruhán keresztül történik. Ezen kívül csak célzottan azokat a részeket
vizsgálják meg amelyek az adott betegséggel kapcsolatba hozhatók, itt értem ez
alatt a nyirokcsomó régiók és a lép betapintását, de ennyi. Szóval ez nekem
elég felületesnek tűnt, viszont nagyon jó kapcsolat volt beteg és orvos, vagy
beteg és physician assistent (PA, orvosi szakasszisztens) között. Ha éppen a
rezidens elfoglalt volt, akkor a PA-hez lehetett csatlakozni. A csontvelő
biopszia vételen kívül nem sok beavatkozást vagy invazívkodást láttunk. Párszor
volt lehetőség önállóan, főleg a follow up-os betegeket megvizsgálni, kikérdezni
majd referálni a dokiknak ezek után pedig a diktálást megcsinálni, ami az
elején kicsit mélyvíznek tűnt de túl lehetett élni.
A másik két
hetet GI és Head Neck Oncologyn töltöttem. Itt egy kedves indiai származású fellow-al
voltam beosztva (a fellow a rezidens és az attending között van). A napirendet
illetően a felállás hasonló volt a Lymphoma Osztályhoz, follow upok és új
betegek. GI daganatok közül a gyakori colon tumoron keresztül a carcinoidon át
mindennel lehetett találkozni. A rezidensek és az attendingek nagyon nyitottak
volt a kérdésekre, szívesen magyaráztak. Együtt elemeztük a CT felvételeket, a
labor eredményeket, megbeszéltük a lehetséges terápiás terveket az adott
betegre vonatkozóan. Jó volt látni, hogy nem jelentett gondot egy MR felvétel
kérvényezése, rövid időn belül való teljesítése, vagy bármilyen terápia
kiválasztása, nyilván ez a finanszírozás és biztosítási rendszer miatt megy
így. Jól képzettek és naprakészek voltak az osztály dolgozói.
Összességében
tetszett ez a gyakorlat. Ha az embert érdekli az onkológia, akkor csak ajánlani
tudom.
 |
| Önkéntes zenészek a Roswell Park Cancer Institute aulájában |
Azt azért még
leszögezném, hogy azt ne várja senki, hogy majd belécsepegtetik a tudást. Úgy
van értelme a gyakorlatnak, ha kérdez és érdeklődik az ember.
Nem szakmai rész: :)
A első hónap
során megtekintettük a Niagara Vízesést és egy hétvégét Torontóban töltöttünk.
A Niagara Vízesés hihetetlen élmény volt, szép időnk volt, így lehetőségünk
nyílt közvetlen a vízesés aljához lemenni. Torontóba egy éjszakát voltunk. A
Cameron House nevű zenés pubba sikerült bejutnunk, és nagyon jó kis hangulatú
együtteseket hallgattunk meg. Ha ott jártok, ezt a helyet mindenképpen nézzétek
meg. Torontó különleges város, megéri megnézni, ha ügyesek vagytok, kb 120
dollárból jó hétvégét lehet csapni ott.
2013. 11. 26.
M. Bálint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése