„
– Medikusok, vegyétek elő Mr. S. CT-jét. Az MR még nincs kész? Mekkora az
elzáródás az MCA-n? Mikor volt az előző stroke-ja? Van a tPA adásának
kontraindikációja?
A medikusok
fejvesztve vadásszák az adatokat a három számítógépen, egy rohan a CT-be, hogy
megnézze, a következő beteg már az asztalon van-e. Sürgősségis nővér érkezik,
nem jó híreket hoz.
-
Dr. C., megint egy stroke-os! Jöjjön azonnal!
Ez már az ötödik,
és még csak délután 2 óra van. C. doktornő, aki körülbelül 150 cm, kedves kínai
származású orvosnő, hihetetlen fordulatszámmal pörög, egyszerre négy akut
agyvérzéses ellátását koordinálja, és most megjött az ötödik. Futunk
megvizsgálni.
A
földszinti sürgősségi osztály egy az egyben úgy néz ki, mint a Vészhelyzetben,
csak egy kicsit kisebb a pörgés.Bár ez a mai napra pont nem igaz. Az oldalsó
bejáraton a két mentőtiszt a helikopterről egyenesen ide szállítja Mr. F.-et,
reggeli közben kapott stroke-ot, valahol a puszta közepén. Két nővér ugrik rá,
miközben a doktornő vizsgálja, a bal oldalát egyáltalán nem tudja mozgatni. Na
hol lehet a lézió? Menjen a CT-be, gyors anamnézis, tPA mehet neki, hívjátok a
klinikai gyógyszerészt, rakja össze a szereléket. Tíz percen belül megvan a CT,
indul a tPA, a vérnyomást le kell vinni.
-
5 mg Labetalolt, rendeli Dr. C., még mindig 100 felett van a systolés érték,
mehet neki még egyszer 5 mg.
Érkezés
után egy órán belül hat a szer, és a medikusok álla itt esik le, mert Mr. F. az
orvos felszólítására bőszen hadonászik addig béna kezével, és nagyokat rúg a
levegőbe a lábával. Feltámadt. A stroke után 3 órával, időablakon belül. Így
megy ez Amerikában.”
Csak
egy rövid intermezzó a keddi napomról…Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy
profik irányítása alatt gondolatnyi gyorsasággal történik az akut ellátás,
amennyire ezt ilyen távlatból meg tudom ítélni. A pénz nem akadály, boldogan
hajítják ki a maradék gyógyszert, aminek ampullája ezer dolláros nagyságrendű
lehet.
Az
első hónapot a neurológián töltöm, ebből az első 2 hét a stroke csapatban.
Hatan vagyunk medikusok, végzősök, három rezidens, egy vezető rezidens és két
főorvos. Ilyen a mi kis team-ünk. Azt hiszem, kezdenek befogadni, eddig nem
nagyon nyilvánultam meg szakmailag, tekintve, hogy jó, ha a felét megértettem
annak, amiről szó van. Hiszen itt mindenki rövidítésekben beszél, két órámba
telt arra rájönni, hogy az „a-fib” a pitvarfibrillációt, a CATScan meg a CT-t
jelenti. Haladunk, ma már a 80%-át értettem a dolgoknak, és két okosat is
mondtam. Meg sok hülyeséget.
A
főorvos napi négy órát szinte csak a medikusokkal, rezidensekkel foglalkozik,
elkezdjük reggel a betegek végiglátogatását, kisebb-nagyobb megszakításokkal
négyre végzünk. Egy óra körül rendszerint elzavarnak minket ebédelni. Ekkor van
alkalmam amerikai medikustársaimat felhomályosítani, hogy nem török vagyok és
isztambuli, hanem magyar, és igen, Budapest, és igen, gulyásleves. Ennyiben
maradunk.
Csütörtökönként
előadások vannak, ma három is volt, ezek elég hasznosak, főleg a mai
gyerekneurológia, ami inkább konzultáció, mert folyamatosan kérdez tőlünk az
orvos. Holnapra kaptunk egy esetet, azt este megálmodjuk, és holnap összedobjuk
a tudásunkat. Látszik, hogy itt az orvostanhallgatók nem keveset fizetnek az
oktatásért, mert a dokik elég komolyan veszik őket.
A
kórházról…inkább szállodának mondanám, bőrfotelek, étterem, versenyzongora,
amin kétóránként más fizetett zenész játszik! Ha egy pillanatra megállok a folyosón körülnézni, rögtön megkérdezi
valaki, hogy elvesztem-e, és segít. Nagy többségben nagyon kedves és segítőkész
mindenki. Három kórház van egybeépítve (Roswell Park Cancer Institute, Buffalo
General Medical Center, Gates Vascular Institute), hidakkal összekötve. Átlag
20 percet szoktam rászámolni arra, hogy eljussak A-ból B-be, nem csak a méretek
miatt, hanem mert törvényszerűen eltévedek. Ma derült ki, hogy nem is a
GVI-ban, hanem a BGMC-ben dolgozom, pedig lassan egy hete itt vagyok. Ami a
legnegatívabb: a névkártyám SEMMIRE nem jó, azon kívül, hogy rajta van az
arcképem, nem nyit egyetlen ajtót sem. Illetve már elég nehezen viselem a napi
3-4 órás viziteket. Ami a legpozitívabb: az intézmény teljes területén
korlátlan wifi-hozzáférés.
2013. 11. 21.
B. Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése