Kedves leendő buffalo-i hallgatók!
A 2013. évi januári turnus egyik
tagjaként volt lehetőségem a neurológia, idegsebészet illetve hospitalist
gyakorlatokat végezni a Buffalo General Hospitalban. Miután a neurológia
illetve a hospitalist gyakorlatok lényegét
már többen is kifejtették, az idegsebészet gyakorlatomnál pedig az
idegsebészeti intenzív osztályra kérettem magamat (ergó nem tudom, hogy milyen
az ’igazi’ idegsebészet) ezért inkább olyan gyakorlatiasabb dolgokról szeretnék
írni, amelyekről nem árt tudni, mielőtt valaki belevág egy amerikai
cseregyakorlatba.
Mind az amerikai egészségügyi
rendszer, mind az orvosegyetemi oktatás teljesen más mint itthon. Gimnázium
után egy négyéves főiskolát, majd utána a négyéves orvosi egyetemet kell
elvégezni ahhoz, hogy valaki megkapja a Medical Doctor címet és orvosként
dolgozhasson. Ez – a rövidebb orvosi egyetem – látszik is az itteni
orvostanhallgatókon, kevesebb „apróbetűs részt” tudnak, helyette viszont nagyon
stabil és gyakorlatias tudásuk van. Maga a gyakorlat is ténylegesen
’gyakorlat’, elvárják az aktív részvételt a betegellátásban, és a diákok is
minimum nyolc-kilenc órát töltenek el a kórházban naponta. Egy átlagos buffalo-i
orvostanhallgató a végzése idejére kb. 100000 dollár adósságot halmoz fel,
ugyanakkor ha elégedetlen az oktatás színvonalával, akkor visszajelezhet erről,
sőt a gyakorlataik végén többnyire elégedettségi kérdőíveket töltetnek ki
velük.
A munkamorál nagyságrendekkel jobb,
mint Magyarországon, a kórházi orvosok hosszú órákat dolgoznak, habár ezért meg
is fizetik őket. A professzionalizmus a fő cél, az orvosok ruházkodása,
viselkedése, a munkájuk színvonala is ennek megfelelő. A saját szakterületen
belül a szakorvosok tudása lenyűgöző, viszont a szakbarbárság miatt egy beteget
többnyire több orvos is kezel, és követ, ezért előfordulhat, hogy a kórházi
betegek ellátása kicsit kaotikusnak és elégtelenebbnek tűnik, mint egy magyar
kórházban, ugyanakkor a járó beteg ellátás a nagyobb szakmai tudás miatt sokkal
jobb, mint itthon.
Az egészségügyi rendszer biztosítás
alapú. Ez annyit jelent, hogy a beteg fizet a biztosítónak fix összeget, és
ezért cserébe meghatározott egészségügyi szolgáltatásokat vehet igénybe. Ezért
az orvos és a beteg egyenrangú, a betegtájékoztatás nagyon fontos, ellentétben
az itthoni paternalista szemlélettel szemben. A betegekről minden nap
feljegyzés, „note” készül, amely gyakorlatilag az itthoni epikrízisnek felel
meg, így probléma esetén a biztosítótársaság ellenőrizni tudja, hogy mi
történt. Néha emiatt olyan érzésem volt, mintha az itteni orvoslás fő célja a
note megírása lenne a beteg gyógyítása helyett. A defenzív medicina őrületeit
valószínűleg amúgy is mindenki tapasztalni fogja, több olyan eset is volt,
amikor a józan ésszel szembemenve kezeltek betegeket, pusztán azért, mert
féltek egy esetleges feljelentés következményeitől.
Mindezt azért fontos tudni, mert a
magyar hallgatókat nem kezelik másként, mint a helyi hallgatókat. Ugyanúgy
elvárják a professzionális öltözködést (úgyhogy már kiutazás előtt érdemes venni
legalább két öltözet elegáns ruhát), a professzionális hozzáállást (időben
érkezés, aktív részvétel a betegellátásban, betegfelvétel, betegvizsgálat,
note-írás, legalább nyolc-kilenc órás munkanap, vizitek alatt kérdések
feltevése stb.), valamint a csapatmunkát.
Úgy gondolom, hogy rengeteget
tanulhat, aki komolyan veszi ezeket a gyakorlatokat, nem csak szakmát, hanem munkamorált
és hivatástudatot is. Úgy érzem, hogy olyan dolgokat tanultam Buffalo-ban,
amelyeket itthon senkitől sem tanulhattam volna meg, és biztos vagyok benne,
hogy az itthoni munkámat nagymértékben fogják segíteni a kint gyűjtött
tapasztalatok.
Sok sikert kívánok mindenkinek a jelentkezéshez, és a kinti
cseregyakorlathoz!
2013. 04. 23.
V. Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése