Sziasztok!
El se hiszem, de én
is az utolsó bejegyzésemhez érkeztem…Mint az előttem már többen leírták,
hihetetlen gyorsan eltelt ez a 3 hónap, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam
itt…
Az utolsó rotációm
a nőgyógyászat volt, mint már azt megszokhattam, a Roswell Parkban. Ám most
kicsit kevesebb jutott a műtéti részből és több az ambulanciából. De
kivételesen nem is bánom ezt, mivel így talán még tartalmasabban teltek a
napok. Heti 1x, hétfőnként jutottam műtőbe, ugyanis dolgozik az osztályon egy
Magyarországról érkezett doktornő, Dr. Zs. E., aki szerencsére különös
figyelmet fordít az oktatásunkra. Minden műtétjéhez bemosakodhattam, aktívan
segíthettem és rendkívül sokat tanított!
A hét többi napját
az ambulancián töltöttem, ami a nőgyógyászat esetében frissen átadott klinikai tömbben van. Hát ha
valami lehet nagyon modern és nagyon jól felszerelt, akkor az ez a tömb. Minden
vizsgálóhelyiség külön belső váróterem résszel rendelkezik, és a betegek
kényelme érdekében a vizsgálat után egy
másik, „conference room”-ba kísérik át őket, ahová aztán visszatér az aktuális
attending átbeszélni az eredményeket és a kezelési tervet. Számos pozitívumot
hordoztak magukban ezek a napok is: az első hét elteltével mehettem egyedül
beteget vizsgálni, „csak” referálnom kellett az aktuális attendingnek, majd
együtt is átnéztük az esetet. Valamint itt a kemoterápiában részesülő betegek
minden kezelés előtt részletes vizsgálaton esnek át, illetve az ambulancia külön
folyosóján kapják a kezelést, így lehetőségem adódott jobban megismerni az
aktuális terápiás protokollokat is.
És ezzel véget is
ért az amerikai csoda-gyakorlatok sora…
Szabdidőnkben (azaz
hétvégente :) ) most sem unatkoztunk. Meglátogattuk Washingtont, ami szerintem
a legnagyszerűbb amerikai város. Élhető, zöld, mozgalmas…Egyszerűen hihetetlen
jó! Valamint ami miatt számomra még örök emlék marad a meglátogatott helyeken
kívül: itt teljesíthettem az első Spartan Race futamomat. Mostmár jöhet a többi
is! :)
Egy másik hétvégén
Éva néni meginvitált bennünket Old Fort Niagara-ba, és az Ontario tó partjára.
Éva néni egyszerűen fantasztikus idegenvezető! Ahogy mesélte nekünk Gáborral az
erőd történelmét, szinte megelevenedett az akkor élet, a katonák mindennapjai.
Valamint pont jókor mentünk, mivel Labor Day hétvége révén még egy rövid
csata-szimulációt is láthattunk. Az erőd és a park érdekessége továbbá, hogy
tiszta időben átlátni egészen Torontoig. Nekünk szerencsénk volt. :) A nap
végén piknikeztünk egy hatalmasat a tó partján hármasban, mintegy zárása a
közös napoknak. Éva néni köszönjük!!!
Véget ért hát az
amerikai mese számomra, köszönöm, hogy részese lehettem a programnak! Valamint
köszönet mindenkinek, aki az ittlétünket segítette, különösen Éva néninek és
Pista bácsinak!!!
2016. szeptember
15.
Vigh Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése