Sziasztok!
Megérkeztünk
hát mi is a rég vágyott Buffalóba, és hihetetlen sebességgel eltelt az első itt
töltött rotáció. Részemről ez a sebészet első részét foglalta magába, melyet a
Roswell Park Cancer Institute urológiai osztályán töltöttem.
És hogy hogyan is telt ez a 4 hét?
Változatosan, érdekesen és rendkívül sok új ismerettel fűszerezve. Csakúgy,
mint itt általában mindenhol a sebészeti osztályokon, reggel 6-kor kezdődött
számomra a nap a bent fekvő operált betegek friss leleteinek értékelésével,ami
ébresztőnek kiváló, majd a vizittel, mely itt kicsit másképp zajlik, mint
otthon. Jelenleg az osztályon az 5 vezető „attending”-en kívül 3 fellow és egy
rezidens dolgozik, akiket az ügyintézés megkönnyítése érdekében 2 csoportra
osztottak: az egyik csoport, melynek 3 hétig én is a részese voltam,
foglalkozik Dr. S. és Dr. K. pácienseivel, itt a fő spektrum a vese- és
mellékvese daganatok kezelése, valamint néhány prosztatadaganatos beteg is ide
tartozik. A másik csapat pedig főként a hólyag-és prosztatadaganattal érkezők
ellátásában vesz részt. Itt egy hét erejéig kapcsolódtam be a betegellátásba.
Na de vissza a vizithez: minden reggel a „csapatok” meglátogatják a betegeiket,
majd itt a nővérekhez a kérések csakis elektronikus úton érkeznek meg. Ezután
vagy a műtőben vagy az ambulancián folyatódik a nap. Ha műtéti napról van szó,
az 7.30-as kezdést jelent, majd addig tart a nap, amíg az utolsó kiírt operáció
meg nem történt. Ez rendkívül változó, délután 3 és este 8-10 között bármikor
lehet…
Amit itt a műtétekről tudni érdemes még, hogy
a nagy részük robot asszisztáltan történik, nyitott műtét hetente maximum 1-2
akad, amibe szerencsére mindig lehetőségem volt bemosakodni. :) A robotos
operációk többségében „csak” külső megfigyelő az orvostanhallgató, révén, hogy
ott maximum 1 asszisztensre van szükség, melyre itt külön foglalkozást hoztak
létre, ők a PA-k, azaz a Physician’s Assistant-ek. Azonban itt is rendkívül
segítőkész mindenki, részt lehet venni az előkészületekben (kimondottan örülnek
a segítségnek) valamint a műtét közben is, ha az operatőr nem ér rá, akkor az
egyik fellow biztos magyaráz. Ezúton is hálás köszönet Dr. K-nak, aki egy évre
jött ide Jordániából tanulni, mint fellow, és akitől rengeteget tanultam,
valamint egy jó barátra is lelhettem benne.
És
mi a menetrend az ambulancián? Először is, kedves Olvasó, felejts el mindent,
amit mi otthon ambulanciának hívunk. Az itt nem létezik. Ami van helyette: egy
nagy orvosi szoba, ahol az aktuális attending dolgozik a csapatával, valamint a
mellé kijelölt 2 vagy 3 PA-val (igen, ők esetet is referálnak, valamint van
recept felírási jogosultságuk is ) Az aznapra előjegyzett pácienseket a nővérek
felveszik, majd az elektronikus rendszerben jelzik, ha készen vannak, és mehet
az orvos a 6 különálló vizsgálószoba valamelyikébe, melyben a beteg és
hozzátartozója várakozik. A nővér után a fellow/rezidens/PA látja a beteget,
aki referál az attendingnek, aki már csak a konklúziót levonni és megbeszélni megy
be az aktuális esethez.
Hát így telt az urológia gyakorlatom, sok gyakorlati és még több elméleti tapasztalattal fűszerezve. Remélem a következő, gasztrointesztinális sebészet gyakorlatom 4 hete is hasonló kellemes légkörben és hasznosan fog eltelni!
És
most íme minden, ami nem gyakorlat, de hozzátartozik az itteni élményekhez:
Eddig
szerencsére unatkozni nem nagyon volt időnk. Június 21-én érkeztünk meg Torontóból, így
volt még 5 napunk kipihenni az utazást és hozzászokni kicsit az itteni
viszonyokhoz, mivel az időeltolódás egy kicsit megviselt minket. A kezdetekben és azóta is folyamatosan
rendkívül sok segítséget kapunk az itt élő magyaroktól is, többek között É. nénitől, és a férjétől, P. bácsitól, akik nélkül lehetetlen lett volna a
hivatalos ügyintézésünk és boldogulásunk. Rögtön az első hétvégénken volt a
magyar-belga EB meccs, aminek kapcsán meghívást kaptunk M. Istvánékhoz egy közös
magyar meccsnézésre, mely megismétlődött az EB döntő alkalmával. Az ottani
hangulat, ahogy kb. 20 magyar szurkol együtt, az leírhatatlan, örök élmény
marad.
Mivel a következő hétvége hosszú hétvége volt
július 4.-e miatt, Gáborral és Fannival úgy döntöttünk, hogy ez az ideális
alkalom New York felfedezésére. Szállást csak East Harlemben sikerült
elfogadható áron foglalni, így elmondhatjuk, hogy tényleg minden arcát láttuk
New Yorknak. (Ha segítség kell ezzel kapcsolatban kedves következő turnusokra
érkezők, írjatok nyugodtan, rendkívül barátságos és rendezett szállást
találtunk). További érdekesség volt, hogy teljesen véletlenül, Harlem közepén
belebotlottunk egy étterembe, ahol biztosan állíthatom, hogy a legjobb amerikai
palacsinta kapható. Összességében kijelenthetjük, hogy mindent láttunk, amit
2,5 nap alatt látni lehet és a lehető legtöbbet és legtartalmasabbat sikerült
kihozni a kirándulásunkból! (képeket mellékelek, valamint a következő
turnusoknak javaslat: mi busszal valamint AmTrakkal utaztunk, kb 9 óra az út így,
de ha éjszaka mentek, azzal sok időt lehet nyerni :) )
Itt
tartózkodásunk harmadik hétvégéje sem telt unalmasan. Pénteken M. László és
felesége Kati hívtak meg minket vacsorára hozzájuk, valamint megünnepeltük É. néni és P. bácsi születésnapját is. Szombaton következett a Niagara-vízesés,
ahová egy itt dolgozó magyar, Nándi vitt ki minket Fannival és Gáborral.
(következzék a mindenki által mellékelt Niagarás kihagyhatatlan kép ;) ) Valamint itt nem csak az amerikai
oldalról volt lehetőségünk megnézni a vízesést, hanem a Maid of the Mist
hajóval egészen közelről is átélhettük az élményt… Ezt mindenkinek ajánlom,
garantáltan felejthetetlen lesz!
Az
elmúlt hétvégén pedig a Lechtworth State Park volt terítéken, aminél szebb és
nyugodtabb helyet ritkán talál az ember. Mindenhol erdő, vízesések sorozata,
sziklákkal és völgyekkel, szurdokokkal tarkítva. Nekem személy szerint
látványban megelőzte még a Niagarát is ez a hely, mely a nyugalom szigete a
rohanó amerikai életben. A sok beton, hatalmas épületek után feltöltődés nyújt,
ami már nekem rendkívül hiányzott.
Feltétlen látogassatok el ide! :)
2016. június
Vigh
Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése