Fél lábbal otthon -az utolsó hetek Buffaloban

 Új hónap - új gyakorlat: a gyerekneurológia után felnőtt neurológiával folytattam a gyakorlatot. A neurológia általában azt jelenti, hogy 2+2 hetet töltünk a BGH 14. emeletén az általános, aztán vaszkuláris neurológián; de M. professzor is szívesen fogadja a Dent Institute-ben azokat, akiket a neuroradiológia jobban érdekel. Én az előbbit választottam, főként azért, mert rengeteg jót hallottam a stroke teamről, és így, a hónap végén, én is csupa jót tudok róla mondani.

Négy amerikai hallgatóval voltam beosztva mindkét teamnél, ez nemcsak azt jelenti, hogy szuper a csapat a kórházban, hanem azt is, hogy a minden nap együtt töltött ebéden kívül lelkesen vezetnek körbe a “legbuffalobb” sörözőkön, vagy mutatják meg az eldugott látnivalókat a városban. Sőt, kis házibulink alkalmával az is kiderült, hogy pár hallgató nem először jár a lakásban, és kiderült, hogy évekre visszamenőleg ismerik a magyar hallgatókat (az, hogy megint bemerészkedtek a lakásba, ez csak jót jelenthet!).

General Neuro Team

Az általános neurológia profilja elég változatos volt, a fejfájósok-szédülősök mellett volt epilepsziás, plexus-bénult és agydaganatos is; regionális szakcentrum lévén pedig nem kerülhetitek el az SM betegeket sem. A stroke osztályon már kicsit kevesebb dologra kell gondolni diagnózisként, itt azonban pont ezért sokkal jobban beleláttam a részletekbe, a képalkotó módszerek használatába; mindemellett a fontosabb study-k eredményeit is megbeszéltük midegyik témánál, így a kezeléssel kapcsolatban is kevesebb kérdésünk maradt. Ha lelkes vagy és épp jön olyan beteg, akkor lumbálni is engednek, természetesen felügyelet mellett; máskor rtPA-t lehet benyomni az akut betegnek. Azonban vigyázat: Dr. S. először elég csípős tud lenni, de aztán hamar kiderül, hogy imádja a magyar hallgatókat; szóval ne hagyjátok magatokat! Dr. M. csipkelődés nélkül is bír mindenkit, sőt, lehet, hogy a jövő évi füredi konferencián össze is futhatunk vele!

A dokumentációval itt is problémák adódnak - mint minden osztályon - hiszen Powerchart (az itteni MedSol) hozzáférés hiányában mások jóindulatára kellett hagyatkoznom a leletek lekérdezésénél és kiírásánál, saját magam pedig nem írhattam le semmit.

Amilyen lelkes a csapat, annyira megterhelő a vizit: itt ugyanis szokás az órákig tartó ácsorgás és rohangálás egyik emeletről a másikra - a mátrix-rendszer átka. Az első napomon rögtön ötórás vizittel melegítettünk a következő hetekre.. (igen, ez tényleg nem elírás, ugyanis reggel fél 10kor megbeszéljük a betegeket, aztán fél 12 körül indulunk az épület bebarangolására, hogy utána fél 3-kor hullafáradtan essünk be a kifosztott menzára). Sajnos más baja is van a mátrix-rendszernek: mivel csak egy diagnózist kezel a team, nem az egész beteget, így néha elsikkadt egy-egy tünet, egy-egy megjegyzés - érdemes felhívni a figyelmet, esetleg az osztályos hospitalistnak megemlíteni ezeket.

Legtöbbször egyébként a Gates Vascular alagsorában lévő Emergency Departmentbe kellett leszaladni, itt pedig az otthonitól eltérően egyszerre tíz ember foglalkozik az akut esettel, anélkül, hogy a kavarodás bármi jelét mutatnák: mindenki tudja a dolgát (és ez itt nagyjából mindenre igaz; értsd: tényleg mindenre, hihetetlen!!).

Gates Vascularban minden részleg színkódolt: ez itt a “blue quarter”

 

 

Ilyen lelkes a stroke osztály

Toronto után nem sokat vártunk a következő kirándulással és szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett. F. Gyuszinak hála Bostonba is eljutottunk egy nem is akármilyen hosszú hétvégére: bejártuk a híres Freedom Trail nevezetességeit, kipróbáltuk a helyi specialitásokat a Quincy Marketnél (a friss piaci homárhusi vagy kagyló és a New England clam chowder kötelező) és még a bostoni college bulik világába is belekóstoltunk egy picit.

Boston Common-i életkép

Az a fantasztikus rawbar a piacon!

A következő hétvégén a clevelandi magyar bálra invitáltak minket - ezúton is köszönjük a szervezőknek, hogy egy ilyen csodás hétvégét tölthettünk el csupa lelkes, otthoni vagy Magyarországtól elszakadt magyar között. Nemcsak érdekes előadásokat hallhattunk számos aktuális és történelmi témában, hanem erdélyi rakott puliszkát is kóstolhattunk, esténként pedig a többi CTP-s, illetve cleveland-környéki fiatallal ismerkedtünk egy-egy helyi kézműves sör mellett.

A clevelandi magyar bálon

Clevelandi sörcsoport

A hálaadást M. Istvánéknál töltöttük. Az a sok mennyei finomság, a tokaji borleves, a hatalmas töltött pulyka, a rengeteg fajta sütemény és a kiváló társaság mind hozzájárult ahhoz, hogy felejthetetlen élmény legyen életem első Hálaadása. Köszönjük szépen a vendéglátást, azt hiszem a többiek nevében is mondhatom, hogy mind nagyon jól éreztük magunkat!

Életem első Hálaadás vacsija

Az utolsó hét igencsak mozgalmasan telt. A sok-sok pakolnivaló és az utolsó heti gyakorlatok mellett izgatottan vártuk az új csapat érkezését. Az utolsó két nap még jutott idő újra felfedezni a várost: a szombat délutánt Fruzsival a Canalside-on töltöttük, ettünk a buffaloiak szerint kihagyatatlan Lloyd’s food truck kínálatából; az amerikai csoporttársaim jóvoltából pedig a többi “must see” buffaloi helyről (najó, pubról) sem kellett lemondanom, sőt az utolsó perceket kihasználva a buffaloiak egyik kedvenc, eredeti amerikai stílusú dinerében költöttem el a még amerikaibb stílusú “utolsó reggelim”.

Megjött a tél a Canalside-ra

Itt van az összes környékbeli a hétvégén (nem csoda: az ott egy bicaj?!)

Reggeli az “igazán amerikai” dinerben

Irigykedve néztem, ahogy az új csapat berendezkedik, hiszen nekünk is olyan, mintha tegnap lett volna, hogy elkezdtük kipakolni a bőröndöket. Akármilyen hosszúnak is tűnik, gyorsan elrepült ez a három hónap. Remélem, hogy a következő csoportok is ilyen jól érzik majd magukat, és talán még nálunk is többfelé tudnak kirándulni!

BGH és Gates Vascular karácsonyi köntösben

 

Köszönöm, hogy ilyen szuper három hónapot tölthettem el Buffaloban! A jelszó: tanulni, utazni, kimozdulni és élvezni mindent!

2015.12.27.

Karádi Zsófia Nozomi