Gyakorlataim Buffaloban...

A második gyakorlatom a neurológia volt, melyet szintén a Buffalo General Hospital-ban végeztem. A négy hét ideggyógyászat gyakorlat két hét általános neurológiára és két hét sürgősségi, stroke neurológiára bomlott. A stroke team tagjaként eltöltött két hétben akut esetekkel foglalkoztunk. A teamünket két medikus, négy rezidens és két szakorvos alkotta. Reggel a rezidens kiosztotta a betegeket: minden beteghez beosztott egy-egy diákot, rezidenst és egy szakorvost. Általában két saját beteg jutott egy napra. Ha egy beteg több napot bennmaradt, akkor végig ugyanaz a diák-rezidens-szakorvos hármas vizsgálta. Reggelenként megvizsgáltuk a kiosztott beteget, majd 10 óra körül összeült a team és megbeszéltük az eseteket, majd körbementünk és a szakorvos is ellenőrizte a pácienseket. A nap hátralévő részében a bejövő akut eseteket, valamint a konzíliumokat láttuk el. A sürgősségi esetek ellátását nagyon élveztem, tetszett a gyors vizsgálat és döntéshozás, melyekkel a beteg későbbi életkilátása és életminősége nagymértékben javítható. Ez alatt a két hét alatt nagyon jól elsajátítottam a megfelelő képalkotó eljárásokat és általános szintű értékelésüket, illetve New York Állam stroke scale-jét, melyre utána a stroke kezelése felépíthető. Ezeket nagyon hasznos dolgoknak tartom, és egy általános orvosnak nagy biztonságot adnak az akut neurológiai esetek megítélésében.

Ezt követően két hét általános neurológia következett. A neurológiai fekvőbeteg-ellátás különbözik a hazai rendszertől, a fekvőbetegek ellátása napi felülvizsgálatokkal történik, ami leginkább egy állandó vizithez hasonlít. A rendszer itt is hasonló a stroke team reggeljeihez, a hallgatók betegeket kapnak, akiket alaposan megvizsgálnak, majd referálnak. Így a neurológiai betegvizsgálat elsajátítására ez remek lehetőség. Majd az egész csapat körbejárja az összes beteget. A szakorvosok mindenhol újra megvizsgálják a betegeket, magyaráznak a hallgatóknak, pontosan tájékoztatják a betegeket minden kérdésükre felelnek. Itt is lehetőség volt egy adott pácienst tovább követni, ami alatt meg lehetett figyelni a betegség progresszióját. Az ilyen lehetőségekkel az adott betegségek nagyon jól megtanulhatóak és egy életen át tartó tudást biztosítanak a hallgatóknak. Itt is, mint a belgyógyászat gyakorlat keretében minden héten több előadást hallgathattunk meg, ahol sokat lehetett tanulni, mert nem ritka betegségekről szóltak, hanem általános neurológiai elváltozásokról és hasznos, praktikus mindennapi dolgokról. Külön kiemelném, hogy a neurológiai rotációt amerikai hallgatókkal végeztem, akiktől nagyon sokat tanultam mind a megfelelő hozzáállásról, mind a gondolkodásmódjukról.

            Az utolsó gyakorlatom az orvosi onkológiai volt. Ezt egy másik korházban végeztem, a Roswell Cancer Institute-ban, mely Észak-Amerika egyik legkiemelkedőbb rákkutató intézete. Mindenekelőtt szeretnék pár sort írni az attitűdről, ahogy az emberek a rákról gondolkodnak. Itt a rákkutatást és gyógyítást egy óriási harcnak tekintik, rengetek kitartással a kutatásban és a gyógyításban. Mindenhol reklámozzák és kampányolnak, hogy egyszer győzni fogunk a rák fölött. Ami valószínűleg így is van. Számomra hihetetlen az az eltökéltség és a lelkierő, ami mind a betegekből, mind az egészségügyi személyzetből árad. Ez az attitűd rengeteget segít a betegek gyógyulásában, és tudják, hogyha őket még nem is tudják meggyógyítani, szívesen járulnak hozzá kutatásokhoz, hogy előrevigyék a tudományt, és talán egy következő generáció daganatos betegeinek már könnyebb legyen. A gyakorlat során egy rezidenssel minden nap számtalan beteget vizsgáltunk meg, követtük az értékeit és a gyógyszerelését. Nagyon sokat tanultam egyes daganatos megbetegedésekről, főleg az urológiai és a nőgyógyászati elváltozásokról. Ezt a gyakorlatot nagyon hasznosnak tartottam, mert rengeteget tanulhattam a hozzáállásról, a kitartástól, és sajnos a rossz hírek közléséről. Néha lelkileg megterhelő volt, de rengeteget profitáltam belőle.

            A kötelező gyakorlatokon kívül még sikeresen elvégeztem egy robotsebészet tanfolyamot. A tanfolyam három lépcsőn és rengetek állomáson át vezetett el addig, hogy gyakorolhattam a DaVinci roboton és vizsgát tehettem a robot alapvető használatából. Ez a tanfolyam egy kis betekintést engedett az orvostudomány és főleg a sebészet jövőjébe.

            A kirándulásainkat és fakultatív élményeimet képekkel mondom el, mert egy kép ezer szó és az ide akkor ki se férne.

         

            Összefoglalva a kinti élményeimet elmondhatom, hogy olyan dolgokat ismerhettem meg, amelyekkel máshol nem lett volna alkalmam. Úgy érzem, a kint megszerzett tudás, egy életre elkísér majd, és nagyon sok helyzetben válhat majd hasznossá. Így ezúton is szeretném megköszönni, hogy lehetőségem nyílt és segítséget kaptam a csereprogram elvégzésére.

2014. 07. 08.

Nagy Kristóf

PS.: Még néhány kép Californiából: