Amikor megkaptam a végső Buffalo-i
turnusbeosztást, az első dolgaim között szerepelt, hogy elmondjam egy régi
kollégista társamnak, Edének, hogy én is télen jövök, úgy ahogy ő 4 évvel
ezelőtt volt. Ede hatalmasat nevetett és annyit mondott, „Nem baj Zsófi! Jó
lesz.” Ekkor egy kicsit elkezdtem aggódni, pedig addig azt gondoltam, hogy
végre láthatok rendes telet és nagy havat!
A papírmunkát már jó előre elkezdtem intézni,
mert közvetlenül Buffalo előtt még Erasmuson voltam. A vártnál sokkal
könnyebben ment minden, a vízumom már szeptember végén a decemberi indulást
várta.
Idefelé 5 napot New Yorkban töltöttem, amit
mindenkinek ajánlok! Az a legegyszerűbb és legnyugodtabb is egyben, ha idefelé
és hazafelé is úgy veszitek a repülőjegyet, hogy pár napot töltötök abban a
városban, ahol így is, úgy is át kell szállni. Hazafelé három napot
Washingtonban fogok tölteni.
Az érkezésemkor Eperke és Laci már itt voltak,
Judit később csatlakozott. Első napunkat (turnus kezdés előtti hét csütörtök)
Éva néninél és az egyetemen töltöttük. Biztosítás, regisztráció, kitűző
készítés, egészségügyi vizsgálatok... Nagyon nagy szerencsénk volt az előző turnussal,
mivel volt autójuk, és a második buffaloi napunkon elvittek minket bevásárolni.
A lakást feltöltöttünk nyersanyaggal, amiről azt hittük, ki fog tartani egy
egész hónapig.
Sajnos karácsonyra kifogyott a raktár, ezért
duplán örültünk amikor a S. és a V. család is áthívott minket
karácsonyozni. Nagyon kedves volt Tőlük a meghívás, emlékekben gazdag estét
töltöttünk velük. S. családtól pedig névre szóló ajándékot is kaptunk, ami
hihetetlenül figyelmes volt. Karácsony után pedig meglátogatott minket Judit
barátja, akivel újra el tudtunk menni feltölteni a készleteket.
Mindenképpen érdemes barátkozni olyan buffaloi
magyarokkal, akiknek van autója, mert a lakáshoz közeli boltok jóval drágábbak
mint a kintebb lévő óriás üzletek, a választékról nem is beszélve. Autóval
rendelkező buffaloi magyar ismerőseink száma már három! A fuvarozásért cserébe
főtt étel jár és társaság. A fiúk nagyon jó vacsoravendégeknek és Activity
társaságnak bizonyultak! A fuvarozások aránytalanul oszlanak el, mivel Ádám és
Adorján az ünnepekre hazautaztak. Így Nándi tesz eleget az ünnepek alatti
igényeinknek, már kétszer is elvitt minket moziba. Köszönjük! Adorján a második
hétvégénken a Niagarát mutatta meg nekünk. Ádámot pedig már nagyon várjuk
vissza. Amikor először találkoztunk, azt mondta ha bármi kell, például
villanykörte az állólámpába, csak szóljunk. Jót nevettünk. De most tényleg
szükségünk van villanykörtére az állólámpába, és a közeli Walgreensben ilyen
típusú sajnos sincs.
Az ünnepek közelsége nem csak a magyar
barátaink hiányában érződik, hanem a kórházi elfoglaltságunkban is. Epivel hasi
sebészetet csináltunk, és az elmúlt egy hétben az esetek száma a harmadára
csökkent, a legtöbb orvos egy napos helyen pihente az év fáradalmait.
Egy héten négy napot töltünk a műtőben és
egyet az ambulancián. A legnagyobb meglepetést nekem az ambulancia okozta.
Hihetetlen minőségű ellátást kapnak a betegek minden egyes kórházi látogatásuk során. Az ambulancián legalább 3 egészségügyi dolgozó foglalkozik velük, a
betegek felvilágosítása és az orvosi kommunikáció kétségkívül példaértékű.
Egyenlőre még nem fejeződött be a sebészet
gyakorlatom, ezért a gyakorlatról és kórházról a következő bejegyzésben írok
részletesebben!
Ui.: Egyenlőre még elkerült minket a méteres
hó, de én már nagyon várom!
Drobni Zsófia
2017. január 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése